Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-11 / 83. (531.) szám

Péntek, április 113 Ruszinszkó közállapotainak igazi tükre — Azonnal össze kell hívni az antonom szojmot— Beszkádnek és Rozsypalnak távoznia kell a helyéről — Végleges leszámolás az irredenta vádjával — Vissza kell venni a békeszerződés aláírása előtt elbocsátott tisztviselőket — Az őslakosság súlyos gazdasági gondjai — A kormány állítsa helyre a régi becsület és jó erkölcs uralmát Prága, április 10. Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőnknek a képviselőház tegnapi ülésén elmondott nagy beszédét, amelyet tegnapi számunkban vázlatosan már ismertettünk, az alábbiakban egész terjedelmében közöljük, hogy ruszinszkói olvasóinknak módjukban álljon a nagyszabású beszédű teljes egészében megismerni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Mint a ruszinszkói őslakosságnak s kiváltképpen az ottani magyarságnak a cseh-szlovák törvényhozás házába küldött első képviselője, mindenekelőtt tiltakozásomat fejezem ki amiatt, hogy a kormányzat a békeszerződésben vállalt kötelezettségeivel s az állam szentesített alkotmánytörvényeivel ellentétesen nem az autonóm szofra egybehívását tekintette elsőrendű feladatának, hogy ezáltal a Podkarpatska Rus részére biztosított önkormányzat gondolatát megfelelő módon kidomborítsa, hanem csupán a centralizmus céljait szolgáló nemzetgyűlési választásokat írta ki. Hogy az ilyeténképpen nagysokára elrendelt parlamenti és szenátusi választások során mi a kormány törvénytelen eljárása dacára mégsem helyezkedtünk a passzivitás merev álláspontjára, az csak békés szándékunknak s annak bizonyítéka, hogy még egy, az igazság és a törvény szellemével ellentétben álló választást is üdvösebbnek tekintünk a végigszenvedett öt esztendő alkotmánytalan korszakánál, mikor is a népakarat egyáltalában nem juthatott kifejezésre. E kényszerű eljárásunkkal azonban nem szentesítjük a kormány eddigi törvényellenes eljárását s törhetetlenül követeljük a szejm azonnali összehívását s az autonómiát. E szojmot tartjuk csak illetékesnek. Szomorú igazolás — Eddig bennünket, magyar pártvezéreket a podkarp&iskarusi kormányhatalom mindig irredentáknak s a köztársaság ellenségeinek igyekezett feltüntetni és azt hangoztatta minduntalan, hogy nem áll a hátunk mögött senki s amit mondunk, az is merőben egyéni és rosszakaratú beállítása a dolognak. A választásoknak a mai kormányzati rendszerre nézve lesújtó eredménye azonban szomorúan igazolt bennünket. Azért mondom, hogy szomorúan, mert a megejtett parlamenti és szenátusi választások eredményeképpen Leigazolást nyert, hogy mikor mi Ruszinszkó őslakosságának elnyomatásáról, sanyarú és szerencsétlen sorsáról panaszkodtunk, akkor polgári agresszivitásunk szava még nem is volt elég erős s kifejezésre juttatott elkeseredésünk még nem is fedte teljes mértékben a nyomorba sújtott nép izzó hangulatát. A népelkeseredés ugyanis — igen jelentékeny részben — még sokkal agresszívebb alakban, a kommunizmus pártjának felszínre juttatásával nyilatkozott meg. —Jogot érzek arra, hogy én, az eddig vádolt és üldözött „irredenta vezér“ lépjek most vádlólag és államellenességgel, a köztársaság felforgatására irányuló befejezett politikai bűncselekményekkel, nemzetrontó, nemzeteket egymásra uszító igazságtalan gyűlöletpolitika vádjával illetve a kormány urait, kik a kormányzat rozoga szekerét tolják. Tudom, hogy szavaim súlyosak s e páriámét falai közül messze elhangzó kijelentéseim nagy fontosságúak. De felelősségem tudatában mégis megtettem ezeket a kijelentéseket, midőn öt esztendő elnyomatásának irtóztató keservei után a világ nyilvánossága elé fordulok e helyről, hogy magyarázatát adjam a Podkarpatska Rusban történt dolgoknak. — Az Önök eddigi egész kormányzati politikája gyanusítgatásokban és a becsület harcosainak üldözésében merült ki. Irredentának nevezték s minden rendelkezésükre álló eszközzel üldözték a podkarpatskarusi magyarság vezéreit és szellemi irányítóit. De gyűlöltté és nevetségessé akarták tenni ruszin testvéreink közül is azokat, akik tisztességesek és elveikhez hívek maradtak. Kitalálták a „magyarón" csúfnevet. Ez a „csúfnév" azonban csak Önök szerint megszégyenítő, mert Podkarpatska Rus területén soha senki nem tekintette ezt az elnevezést megszégyenítőnek. _A ruszin nép ugyanis nem gyűlölte soha és nem gyűlöli ma sem a magyart . A kormány urai akarták és készítették elő ezt a választási eredményt így. Önöket terheli tehát a múltak bűneiért a rettentő felelősség súlya s a köztársasági eszme és az állam tisztaságán kívül elsősorban az Önök egyéni becsülete kívánja meg most azt, hogy semmivel nem menthető nagy bűneik tanulságait levonva adják át a kormányzatot adminisztrációjára egyedül jogosult őslakosnak, akik a megokoltan nagy elkeseredést méltányos és tisztességes eljárásukkal le tudják majd csillapítani. — De már eleve is óva intjük Önöket attól, hogy a választások eredményeinek hatása alatt a további erőszak és halogatás politikáját merészkedjenek folytatni vagy — mint arról legújabban értesültem — még fokozni. Mert hiába híresztelik most már a világ előtt, hogy Podkarpatska Rus népe „érssen" a saját sorsának intézésére s hogy ellensége az államnak, senki sem fogja ezt többé elhinni Önöknek. A népakarat letéteményesei ugyanis módot találnak arra, hogy világgá kiáltsák népünk szenvedéseit s azt, hogy az itt történtek nem az őslakosság „éretlenségének", hanem a kormány és a kiküldött kormányzati közegek lelkiismeretlenségének a rovására írandók. • Hiába fognak igyekezni Önök az úgynevezett erőskéz politikájához menekülni és az ellenzék vezéreit — mint hírlik — egyéni exisztenciájukban tenni tönkre. Erőskezes politikájuk gyönge eredményre fog vezetni, mert minden erőszaknál erősebb már ma a kinyilatkoztatott igazság szava. Leszámolás az irredenta vádjával — Legfőbb ideje már, hogy ehelyütt ünnepélyesen leszámoljak egyszer az irredentizmus vádjával, mely mint egy ultramodern politikai vérvád nehezedik oktalanul miránk. Ezennel kijelentem, hogy nem voltunk és nem vagyunk államellenesek. — Mi tudjuk ugyan, hogy népünk a háború alatt s az azt követő szomorú időkben óriási vér- és energiaveszteségeket szenvedett; mi tudjuk azt, hogy minden jóra érdemes népünk nem érdemli meg azt a sorsot, amire önök kárhoztatták; mi tudjuk, hogy az igazság és így az erő is a mi oldalunkon van; de komoly és megfontolt magatartásunkkal mégis mindig igyekeztünk az elkeseredésnek éppen nem megokolatlan kitöréseit elfojtani s népünket a józanság és a békés munka révébe vezetni. Ennek a komoly magatartásunknak eredménye, hogy a Ruszinszkóba zárt magyar nemzet komoly kormánytényezők részéről több ízben tett precíz kijelentések szerint az állammal szemben való kötelezettségeit még a legválságosabb napokban is mindig becsülettel, hűséggel teljesítette. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy jó cseh-szlovák állampolgárok vagyunk. Midőn azonban e cseh-szlovák állampolgári minőségünket kijelentjük, akkor nemcsak a cseh-szlovák szón tartjuk a hangsúlyt, hanem az állampolgár szem is s ennek értelméből folyóan, de törvénybiztosítozta jogaink gyakorlatban való tényleges átültetéseképpen is követeljük, hogy a magyarság s általában a ruszinszkói őslakosság nemcsak a kötelezettségek (az adó- és katonaszolgáltatás) tekintetében, hanem az állampolgárságból folyó jogok terén is teljesen egyenrangú legyen a történelmi országok népességével. — Nem tűrünk többé magunk felett elsőrendűbb állampolgárokat, hanem követeljük a törvény előtti s a jogokban való egészen teljes egyenlőségeket, azt, hogy nemcsak a levegő szabad élvezetében, hanem a politikai és nemzeti jogok, valamint gazdasági exisztenciánk megteremtése tekintetében is biztosíttassák számunkra minden az állampolgári minőségből folyó szabad életlehetőség. A kormány rossz lelkiismerete ! — Követeljük, hogy hagyjon fel már egyszer a kormányzat oktalan bizalmatlanságival. Oktalannak nevezem ezt a bizalmatlanságot azért, mert a kormány rossz lelkiismeretén kívül más oka nincsen. Mi azonban nem tehetünk arról, hogy a kormánynak rossz a lelkiismerete. Mi nem tehetünk arról, hogy a kormány mindig bizonyos lelkiismeret 1 furdalással gondol vissza arra, hogy e te illetet a népesség megkérdezése nélkül, sőt akarata ellenére csatolták a cseh-szlovák köztársasághoz. Mert hiszen az a bizonyos kétszáztagú deputáció, amely 1919-ben Podkarpatska Rust felkínálni a magas prágai urak elé járult, csak egy kicsi rétegét képviselte a itteni népességnek s Podkarpatska Rus igazi közhangulatát valósággal meghamisította. Hogy ez az állításunk a tényeknek megfelelő, azt a választások eredménye beigazolta. A kormány azonban ennek a hatalmas és megrázó erejű igazságtételnek a tanulságait nem akarja levonni, hanem továbbra is csak a gyűlölet és a rossz lelkiismeret erkölcstelen politikáját folytatja. Hogy csak egyetlenegy, azonban úgy elvileg, mint a gyakorlatban nagyfontosságú momentumra mutassak rá: a kormányzat még most, a választás lezajlása után sem hagyott fel eddig követett immorális eljárásával, hanem egy, a választási bizottságban kierőszakolt törvénytelen határozat útján a mandátumlopás nemtelen eszközéhez folyamodott, hogy az egyetlenegy megválasztott kormánypárti képviselő mellé még egyet csempésszen be a törvényhozás házába. Így jutott most — legalább ideiglenesen, a választási bíróságnak minden valószínűség szerint igazságos s az őslakosságra nézve kedvező döntéséig — ebbe a házba a csúfos vereséget szenvedett csehagrárpárt „képviselője." A mai állapot jellemrajza — A kormány politika eredményezte, hogy Podkarpatska Rus valóságos kommunista tűzfészek lett, amely a polgári berendezkedésű Románia és Lengyelország közé ékelve, méltán felhívhatja ez államok érzékenységét. Ez pedig a köztársaságnak éppen nem válik hasznára. Ma a helyzet az, hogy az úgynevezett „autonóm terület" mint kísérleti eszköz, mint stratégiai összekötő híd és mint Ukrajna vagy Oroszország felé kiépített ugródeszka szerepel a köztársaság államberendezésében, de semmiesetre sem úgy, mint az itt lakó népek boldogítására kormányzandó államterületi rész. Az ország kormányzatát a nép teljes bizalmatlanságát bíró Beszkid Antal dr. hatáskör nélküli gubernátor és a választások eredménye szerint szintén minden erkölcsi alap nélkül prokonzulkodó Rozsypal Anion vicegubernátor vezetik. Kormányzati rendszerük az őslakosság megfélemlítése; az, hogy az életlehetőségek köteles biztosítása helyett gummibottal terrorizálják az ottlakó népeket. S ennek az alkotmánytalan és erőszakra alapított egész kormányzati bűnrendszernek alapja az Önök állami tisztviselőhadának dogmája: a vallástalanság, rendszere pedig a felekezetnélküliség. — Politikájukkal csak a bérenceket és a gonoszokat jutalmazzák meg; csak a népek békéjét és harmonikus együttélését zavarják meg, hogy a hit gyökereinek kiirtásával s a gyűlölet magjainak elhintésével anarchiát teremtsenek ebben a szerencsétlen országrészben és amikor ezt elérték, akkor azután „joguk" és „okuk" legyen az autonómia életbeléptetését megtagadni és hivatkozni arra, hogy e terület népessége „éretlen" a saját maga ügyeinek intézésére, tehát a kormány még fokozottabb gyámkodására szorul. — Bajtársi kezet nyújtok az összes szlovák, ruszin, német és magyar autonómista gondolkodása képviselőtársaimnak, kérem támogatásukat saját érdekükben is. — A gyűlöletnek és a rontásnak ből az átkos politikájából elég volt méreb— Igyekezzenek inkább a minden állam és minden hatalom alapját és talpkövét alkotó tiszta erkölcsöt és becsületet tenni a dolgok irányítójává és tengelyévé. Honosítsák meg minden vonalon a jó erkölcs, a megbékülés és a törvénytisztelet politikáját! Törekedjenek minden ténykedésükkel arra, hogy Podkarpatska Rusnak és az egész köztársaságnak soknyelvű és különböző nemzetekhez tartozó lakosága ne legyen kénytelen ebben az államban a gonoszlelkű rossz mostohát látni, hanem igenis a jó mostohát lássa és ne legyen kénytelen az a szudéta-német, magyar, lengyel és egyéb nemzetiségű állampolgár szomszéd nemzeti állambeli testvérei felé tekinteni minduntalan, hanem mint egy ujh boldog Svájcban találja meg itt a teljes és tisztességes elhelyezkedését. Adják meg a népnek azt, amihez a törvények szerint joga van s akkor nem lesz okuk a rossz lelkiismeret félelmével tovább vacogni az irredenta rémektől, külpolitikai irányt! — A becsületes belpolitikának azonban szinte elengedhetetlen feltétele a belső politikai alapot megteremtő külpolitika tisztességes és józan szellemben való átorientálása. Hagyjon fel tehát a köztársaság kormánya a külpolitika terén is eddigi magatartásával: azzal, hogy a francia uszályba való kapaszkodásával kihívja maga ellen a köztársaságbeli tekintélyes számú szudétanémetség jogos ellenszenvét, az ukrán emigránsok istápolásával a lengyelek érthető féltékenységét s a magyarországi szökevények befogadásával, sőt a magyar nemzet elleni politikai aknamunkába való beállításával Magyarország és általában az összmagyarság antipátiáját. Ezek helyett sokkal célszerűbb volna a jó szomszédi viszony őszinte és igazi keresése, ami csak erőssége lehet az államnak. Ne óhhajtsa a kormány azt, hogy Magyarország, Németország és Lengyelország állandóan mint ellenség vegye körül a köztársaságot, mert az ellenségek legyöngítése nem állandósítható, hanem azok rövid, de mindenesetre belátható időn belül minden politikai erőszak ellenére is egyszer csak meg fognak erősödni. • Hagyjon fel végre már a kormányzat külpolitikájában az eddigi tapasztalatok szerint mindenkor átlátszónak és céltalannak bizonyult örökös titokzatossággal és kétszínűsködéssel. Hiszen úgyis csak a diplomaták hiszik azt magukról, hogy ők valóban kétszínüek és ravaszok, mert a nép — és pedig úgy a szomszéd államoknak, mint a belföldnek a népessége — mindig tisztában van azzal, hogy mit is főznek tulajdonképpen a diplomáciai boszorkánykonyhákon. — Ha például Cseh-Szlovákia a magyar kölcsönt nem igyekezett volna elgáncsolni, hanem igazán és őszinte előzékenységgel támogatja Magyarország szenvedő népét ebben a nagyfontosságú kérdésben, akkor magatartásával mindennél jobban biztosítani tudta volna a maga számára Magyarország semmiképpen sem lekicsinylendő szomszédi barátságát. — Ne ezekre pazarolja a külügyminiszter az idejét s akkor ideje lesz a cseh-szlovák állampolgárok, például Técső város igényeinek a románokkal szemben való megvédelmezésére. Rendszerváltozást — Áttérve ezután Ruszinszkó őslakosságának részletezett kívánságaira, a népesség leghőbb óhajait dióhéjban a következőkben foglalhatom össze: — Mivel az eddigi kormányzati politika eredménytelen, sőt egyenesen káros volt Podkarpatska Rus őslakosságára s az egész állam érdekeire nézve, azért a jövőben követeljük a minden jogaink és életlehetőségeink alapját alkotó autonómia haladéktalan és becsületes megadását és ennek előfeltétele gyanánt a pártnélküli Beszkid Antal kormányzó és Rozsypal alkormányzó azonnali menesztése után olyan kifejezetten teljhatalmú őslakos kormányzó kinevezését, aki a választásokból győztesként kikerült pártok bizalmát bírja. —- Követeljük minden vonalon a megbékéltetés, az erkölcs és a becsület politikájának rendszeres bevezetését. Az állam és egyház viszonya —- Követeljük ezt elsősorban az állami élet nyugalmát biztosító társadalmi erkölcs kiépítése terén hervadhatatlan érdemeket szerzett s ma is fontos missziót betöltő vallásfelekezetekkel és egyházakkal szemben. — Ne ágyukra és gyülöletfegyverekre költsön az állam milliókat, hanem az erkölcs és a hit várait igyekezzen inkább körülbástyázni, mert mindig biztosabb és célravezetőbb a lelkek nyugalmára támaszkodni, mint a szuronyok erejére. — A kormány teremtse meg az állam létének biztos és pozitív alapjait: a hitet és az emberek békéjét! Ne igyekezzenek a vallás ellen lazítani, ne szítsák tovább a vallásfelekezetek közötti békétlenséget, mert ha egyszer kivész az emberek lelkéből a hit ereje, akkor elpusztul ebben az amúgy is szegény és szomorú Podkarpatska Rusban minden civilizáció és már csak az anarchia jöhet. — Igyekezzenek tehát intézményesen és az igazság szellemében sürgősen rendezni az egyház és az állam közötti viszonyt, illetve állítsák helyre azt a régi állapotot, amely az egyház és az állam között jogilag nincs is megszakítva, hanem amelyet csak ténylegesen, a bűnös gyakorlatban zavartak meg egyoldalúan, az állam kötelezettségeinek nemi teljesítése által. — Tessék a felekezeteket egyenlő és pedig méltányos elbánásban részesíteni; állami támogatással gondoskodni a lelkészek és felekezeti tanítók fizetéséről, a felekezeti iskolák föntartásáról s az egyházakat eddig ért konkrét sérelmek gyökeres orvoslásáról. Ha pedig a kormány minden áron el akarja már választani az egyházat az államtól, akkor tekintse kötelességének földosztással, vagy más alkalmas módon akként kártalanítani az egyházakat, hogy azok az állam fundamentumát alkotó közerkölcsök munkálására folytatott nemes hivatásukat a jövőben is zavartalanul és eredményesen betölthessék. A magyar nyelv jogai — Követeljük a már több mint négy évvel ezelőtt meghozott nyelvtörvény végrehajtás uuiósításának azonnali kiadását, hogy ezáltal a nem-