Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-01 / 1. (744.) szám
J jj|jwjg N IV. dvf. 1. (744) szám o CSfllörlöh o 1025 jflnnftr 1 jff iir Sf Előfizetési árak belföldön: évente r Jsüj .rrrfoffirí éW 300, félévre 15 °* negyedévre 76, Jr havonta 26 Ké; külföldre: évente rirgin *50, félévre 225, negyedévre 115, jjwr havonta 35 Ké.zi,s*\r/r rai/mw/t^ri f JSt M Ml Pm ml? jflr ska ,llice ,6/in- Telefon: 30-3-49. Ltí4P&L M JW Imf feji Jfgy jJi? Jm fflUf lep. ily Js pja, Mm Kiadóhivatal: Prága, I., Llilová nli Jókai éve írta: Szadlay Ferenc dr. Kassa, december 31. Amikor a jelen meggyötri az embert, amikor úgy érzi, hogy elhelyeződése az emberiség között szinte lehetetlen, amikor helyét nem találja meg az életében, annyira rázudik annak súlya, valami ösztönszerű és etrajgiaszakodással igyekszik kifelé a nyomasztó helyzetből. Irányt keres, amerre kiutat vehet a szenvedések záróköréből Ez az irány Jelleit befelé, ömimagába törekvő. Az ember a lelki erőben keres menedéket, ha fáj a rengeteg sorscsapás, elviseli azzal a gondolattal, hogy vagy elbírja az idők viharját s akkor a Jannira-derü“ évadján úgyis föleamelkedhetik újra, vagy nem bírja s akkor úgyis minden mindegy. De Miét az irány kifelé való is. Amikor nem a hátát tartja az ember a zimankónak, de kitárt,két ökölbe szorított kezét, bátran, neki a meztelen mellet a szélviharnak, vagy győzni, vagy elesni hős módjára. Kinek van igaza, — nem tudom. Sokan leroskadtak a passzív rezisztencia hívei közül és sokan elestek az elemek elleni harcban. Mégis azt hiszem, szebb, emberibb, hősiesebb fölvenni a harcot, győzni, vagy elesni. A győzők az élet példaképei s a mártírok az élet megnemesitői. A megkushadók — tisztelet egyéni nagyságuknak — mégis csak önzők, még a szenvedéseikben stk maguk — kéjelegnek. A harcot fölvevő hős nemcsak magáért küzd, de embertársaiért is és ha ő sebet kap, más dől fogta el a csapást, ha elesik, holtteteme egy lépcső legalább fölfelé másnak. • A jövő a szebb élet felé vezető út irányát, a múlt idő a múlt nagy alakjainak példáját mutatja meg. Azoknak a példáját, akik a szomorú tespedésből az életre vezették ki az embert, a nemzetet. Csak nemrég ünnepeltük az ifjúság géniuszának, Petőfinek százéves évfordulóját. Az elszántság, az önfel áldozás szelleme sírjából támadt föl, amikor az ő szeremét idéztük s megrázta a magyar lelkét, amely már-már eltespedt a tespesztő időben. Ma egy uj szent éve virradt reánk a szép magyar múltnak. Száz év ködéből egy uj, globá ás alak lép elénk. Nem karddal, nem vére omlásával mutat példát a tetteinknek, de azzal, hogy a nemzete életét tárta elénk. Édesen folyó, szinte kábítóra fűszerezett mesék rámájába foglalta a magyar élet művészi rajzait, amelyekben magára ismert a nemzet. Ezekből látta meg erőit, erényeit, amelyeket ki kell fejlesztenie, hogy élni tudjon, ezekben ismerte meg eredendő bűneit, amelyeket ki kell irtania, ha élni akar. Jókai művei egy egész könyvtár: a magyar szellemi élet testőrcsapata, válogatott díszőrsége. Ha minden elmúlik, ha kivész az utolsó magyar, a magyar élet el nem pusztul, mert — amint Homérosz két eposzában ma is él az évezredekkel ezelőtt elhamvadt görög élet —, úgy Jókai meséiből évezredek múlva is megismeri a kutató, hogy élt a vén Duna partján egy örökifjú nép, amely többet szenvedett, mint Európa együttvéve s mégis az a természetében rejlő áldás, a szent humor, a nagy bajok kicsibe vevése örök ifjúságra jegyezte el. De nem is fog elpusztulni a magyar soha. Ilyen gondolatba csak a meglapuló pesszimista juthat, ilyen gondolattal csak azok vigasztalhatják magukat — hiába, akik még azt a szenvedő életet is irigyliik a magyar nemzettől. A nagy elmúlás csak úgy szakadhat reánk, ha nem hiszünk önmagunkban, ha nem látjuk meg erőinket, erényeinket s nem fejlesztjük ki azokat magunkból, ha nem ismerjük meg s nem írtjaik ki eredendő bűneinket. A nagy megismerés képmutogatója: Jókai Mór. A szent évben egy a kötelességünk, megismerni önmagunkat, megismerni ő általa, amint ő mutatott meg minket mi magunknak. 1925 A fzLovemszfcáí és ^nsxtnsxftdig &csefös hw*fisét4í: I &etvafj>atti Cszfc&v dr. «S%öwetfee%® tt ± ff<ewn%é&i TXOpifopfcs &&& 3sta ém. (g.) Prága, december 31. üi szám. A huszadik század első negyedének határszáma. Egy kavargó, zavaros korszaknak uj esztendeje, amelybe átcsap a viharzó élet szennyes hulláma és átnyúlik az az iszaptenger, amibe belefullasztott az élet embermilliókat, történelmi értékeket s amiben rothasztóan él a józan észt és a jóakaratot megbomlasztó csirarengeteg. Nem öröm az ujesztendő és nem kiteregetett reménység. Csendes átvonszolása a fáradt, kínzott léceknek és a lélek rozoga burkának a régi évből az újba, feljutás egy hegycsúcsra, ahonnan nem mosolyog virágos völgy és zöldbe ágyazott békés házfedél, csak köd terjeng, átláthatatlan, szürke, lelket bénító ködterítő, mely halasztja azt a tüdőt, amit megmérgezett a háború gázos légköre és agyongyötört a millió sóhajtás. Nem várunk ud korszakot a holnap kezdődő évtől. A meggyőződésünkből nőtt, az életünkbe font, a szívünk dobogásával kiformálódott vágyunk teljesedését, az igazságtalanság eltakarítását a sorsunk írtjából, mert úgy látjuk, hogy igazság lett az igazságot tevők szemében, amit mi igazságtalanságnak érezünk és minősítünk. Úgy látszik, hogy az az év, aminek első pirkadása amikor lesz, mikor rávilágít a reggel ezekre az estében írott sorokra, nem jelent mást, mint egy állomást azon a nagy uton, melyet hosszúra nyújtott a sors s amelyet meg kell járnia a történelemnek, mig eljut oda, hogy a béke pihenését érezheti és adhatja mindenkinek. És mert ezt érezzük most, mikor búcsút parolnak velünk a sokszor kegyetlen, ritkán mosolygó 1924 és szives köszöntés nélkül telepszik portánkra az 1925, nem gyújtogatunk örömvilágosságot, nem kodntunk gyöngyöző pohárral, nem hejehujázik a szomorúságra hangolt lelkünk, csak megyünk az idővel tovább, vonszottatjuk magunkat és sorsunkat, megkezdjük egy század második negyedét, meggyőződés örök tüzét hordozva magunkbani s az igazság szent hitével kötözve be sűrűn kapott és a sokszor fájó sebünket. Csak megyünk tovább az 1924-ből az 1925-be, mert sodor az élet éveken, bajokon, kínokon és lelkeket törő akadályokon keresztül. Megyünk és ezentúl 1925-öt frank .. . Richer-Colbrie kassai püspök a püspöki pásztorlevé A holland, német és svájci püspöki kar példájára adták ki ( Kassa, december 31. (Kassai tudósítónk telefonjelentése.) A szlovenszkói és ruszinszkói püspökök és apostoli adminisztrátorok által kiadott pásztorlevél ügyében, amely a cseti sajtóban olyan nagy port vert föl, szükségesnek tartottam, hogy kikérjem Fischer-Colbrie Ágoston dr. kassai megyéspüspök ur véleményét. A püspök tr le kötelező szívességgel állott a Prágai Magyar Hírlap rendelkezésére és a következőket volt szíves kijelenteni: — Mindenekelőtt meg kell cáfolnom egyes lapoknak azt a jelentését, hogy a pásztorlevelet az egész cseh-szlovákiai püspöki kar bocsátotta ki. A pásztorlevelet a szlovenszkói és ruszinszkói püspökök és apostoli adminisztrátorok írták alá és tudomásom szerint már a kassai egyházmegye legtöbb egyházközségében föl is olvasták. A pásztorlevélről nem óhajtok nyilatkozni és nem is kritizálhatom azt és csak azt kívánom megjegyezni, hogy a pásztorlevelet a holland, német és svájci püspökök példájára adtuk ki. Ezek a püspökök ugyanis teljesen hasonló tartalmú pásztorlevéllel fordultak híveikhez. A püspök úr nyilatkozatával kapcsolatban illetékes helyről arról értesülök, hogy a kassai egyházmegyében ezideig egyetlen plébános ellen sem indítottak eljárást a pásztorlevél fölolvasása miatt ama titkos rendelet alapján, amelyről a Prágai Magyar Hírlap tegnapi számában megemlékezett. (b.L) ce 18. Telefon: 67-37. Sürgönyeim: <8S^ <&£#****Hírlap, Praha. .................................tm e wv»",*a Apponyi Albert gróf, Mataja osztrák és Duca román külügyminiszterek a világbékéről Bécs, december 31. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Az egyik bécsi npilap újévi számában érdekes ankétot rendez a világbéke kilátásairól. Az ankét során a jelenlegi Európa legkiválóbb politikusai szólnak hozzá ehez a fontos kérdéshez. A P. M. H. bécsi tudósítójának alkalma volt a külföldi sajtóban elsőként reprodukálni a legérdekesebb hozzászólásokat. Apponyi Albert gróf, akit az ankét rendezői a magyarság reprezentánsaként kértek fel nyilatkozattételre, a következőket mondotta: — Magyar szempontból válaszolva a feltett kérdésre, az a helyzet, amelyben most élünk, sem nem háború, sem nem béke. — Nem háború, mivel egyelőre megszűnt a tömeges vérontás, azonban nem is béke, mivel számos nép számára, így az enyém számára is, hiányzik a megnyugvás és a bizakodás, szóval a stabilitás objektív biztosítéka. A békeszerződésben politikai új alkotásai a szerves állami szervezetek természetes princípiumainak arculcsapását jelenti. Ellentmondanak úgy az etnográfiának, mint a geográfiának, históriának és gazdasági szempontoknak. A magasabb kultúrát nagy területeken alája rendelték az alacsonyabb kultúrának. Nagy területeket, ahol azelőtt nyugati állapotok uralkodtak, bankánizáltak. Ez nem lehet tartós. Tarthatatlan általában az a körülmény, hogy a békeszerződések kétféle jogokat állapítottak meg, az egyiket a győztesek, a másikat a legyőzőttek számára. — Európa békéje attól függ, hogy belátható időn belül a politikai életben visszatér a kijózanodás, amely gazdasági téren máris megnyilvánult. A szellemi élet összes vezetőinek törekedniük kell arra, hogy ennek a kijózanodásnak szükségét az egész kultúrvilág minél előbb felismerje. Románi részről I. Q. Duca szólal meg, akinek nyilatkozata így a hivatalos álláspont kifejezésének tekinthető: — Egyetlen államnak sem nagyobb érdeke Európa békéjének biztosítása, mint Romániának — állapítja meg Duca külügyminiszter. — Évszázados szenvedés után a román nép végre meg tudta valósítani nemzeti egységét. Nem lehet tehát főbb kívánsága, mint megvédeni azt a békét, amely meghozta a román nép számára a nemzeti egységet. Éppen ezért Románia mindig ott található, ahol a béke megvédéséről és megszilárdításáról van szó. Nem akarom túlozni a román diplomácia befolyását, megállapíthatom, hogy amennyire szerény erőnk megengedte, az utóbbi években mindent megtettünk a béke megszilárdítására és ebbeli tevékenységünk nem maradt eredmény nélkül, így Genfben is szószólói voltunk az általános leszerelésnek. Országunk geográfiai helyzete, egy nagyhatalom szomszédsága, amely nem akar a béke útjaira térni és mindig fenyeget bennünket, természetesen óvatosságot, elővigyázatosságot parancsol. Egyébként azonban mindenben osztjuk a népszövetség felfogását és meg vagyunk győződve, hogy a leszerelés problémája csakhamar aktuális lesz. A békét illetőleg optimista vagyok, mivel a népek békeszeretete oly nagy, hogy ezzel szemben egyetlen kormány sem csinálhat semmit. Éppen ezért azt hiszem, hogy a világbéke győzelme felé haladunk máris. Mataja Henrik dr., az osztrák köztársaság külügyminisztere többek között így nyilatkozik: — A népek ma még túlságosan háborús mentalitásban élnek. Még mindig túlozva Unaotti híren Mimire mi — december 31. Beavatott helyről kapjuk azt a szenzációs értesítést, hogy a cseh zsuparendszer életbeléptetésével kapcsolatban Szlovenszkó közigazgatási beosztása is lényeges változáson megy keresztül. A jelenlegi hat megyéből három megyét szerveznek, melyeknek élére meghatalmazott miniszteri rangban álló zsupánok kerülnek. A Podtatranska (tátraaljai) megye a kassai nagymegyéhez lesz csatolva, melynek élén továbbra is Rumann János dr. főzsupán marad. Megmarad a pozsonyi zsupa és valószínűleg Zsolna székhellyel megalakítják a harmadik megyét. A terv keresztülvitelével a zsupán korban nagy személyi változások következnek be. (xx) Közzétettel* a üiötor Kormaiul és a szocialistái* Között Kötött paktumot A szocialisták megszegték kötelezettségeiket Budapest, december 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A szociáldemokratáknak ama fenyegetésére, hogy mandátumaikat leteszik, kormány szükségesnek tartotta, hogy közzé tegye azt a paktumot, amelyet a szocialistákkal az 1922. évi választások alkalmával kötött. A kormány a paktumban kötelezi magát, hogy helyreállítja a közszabadságokat és a szakszervezetek működését állami felügyelet alatt lehetővé teszi, az internáló tábort feloszlatja és a jelentkezési kényszert a minimumra redukálja. A kivételes rendelkezéseket fokozatosan megszünteti. A szocialisták ezzel szemben kötelezték magukat, hogy a kormánnyal szemben mérsékelt ellenzéki álláspontra helyezkednek, a külföldön a külügyminiszterrel együtt munkálkodnak, a terrorról szóló híreket megcáfolják, az emigrációval nem tartanak fenn összeköttetést, köztársasági propagandát nem űznek, a liberális blokkal nem kooperálnak és az októbristákat nem támogatják. Végül a mezőgazdasági munkások körében nem agitálnak. Félhivatalos jelentés szerint a kormány azért kötötte meg ezt a paktumot, mert az ország újjáépítésébe a munkásságot is be akarta vonni. Megállapítható, hogy a kormány teljesítette a magára vállalt feltételeket és a szocialisták szegték meg kötelezettségeiket. Farkas István szocialista képviselő, aki a paktumot aláírta, úgy nyilatkozott, hogy a szocialisták a paktum aláírásakor kényszerhelyzetben voltak s ezért kényszerültek megszegni annak pontjait