Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-01 / 1. (744.) szám

J jj|­jwjg N IV. dvf. 1. (744) szám o CSfllörlöh o 1025 jflnnftr 1 jff­­­ iir Sf Előfizetési árak bel­földön: évente r Jsüj .rrrfoffirí éW 300, félévre 15 °* negyedévre 76, Jr havonta 26 Ké; külföldre: évente r­irgin *50, félévre 225, negyedévre 115, jjwr havonta 35 Ké.­zi,s*\r/r ra­i/m­w/t^ri f JSt M Ml Pm ml? jflr ska ,llice ,6/in- Telefon: 30-3-49. Ltí4P&L M JW Imf feji Jfgy jJi? Jm fflUf lep. ily Js­ pja, Mm Kiadóhivatal: Prága, I., Llilová nli­ Jókai éve írta: Szadlay Ferenc dr. Kassa, december 31. Am­ik­or a jelen meggyötri az embert, amikor úgy érzi, hogy elh­elyeződése az em­beriség között szinte lehetetlen, amikor he­lyét nem találja meg az életében, annyira rá­­zudik annak súlya, valami ösztönszerű­ és et­­rajgiaszakodással igyekszik­­ kifelé a nyomasztó helyzetből. Irányt keres, amerre kiutat vehet a szenvedések zárókö­réből Ez az irány Jelleit befelé, ömim­agába tö­rekvő. Az ember a lelki­ erőben keres menedé­ket, ha fáj a rengeteg­ sorscsapás, elviseli azzal a gondolattal­, hogy vagy elbírja az idők viharját s akkor a Jannira-derü“ évadján úgyis fö­leamel­kedhetik újra, vagy nem bírja s akkor úgyis minden mindegy. De Miét az irány kifelé való is. Am­ikor nem a hátát tartja az ember a zimankónak, de kitárt,­­két ökölbe szorított kezét, bátran, neki a meztelen mellet a szélviharnak, vagy győzni, vagy elesni hős módjára. Kinek van igaza, — nem tudom. Sokan leroskadtak a passzív rezisztencia hívei kö­zül és sokan elestek az elemek elleni harc­ban. Mégis azt hiszem, szebb, emberibb, hő­siesebb fölvenni a harcot, győzni, vagy el­esni. A győzők az élet példaképei s a mártí­rok az élet megnem­esitői. A megkushadók — tisztelet egyéni nagyságuknak — mégis csak önzők, még a szenvedéseikben st­k ma­­­guk — kéjelegnek. A harcot fölvevő hős nem­csak magáért küzd, de embertársaiért is és ha ő sebet kap, más dől fogta el a csapást, ha elesik, holtteteme egy lépcső legalább föl­felé­­ másnak. • A jövő a szebb élet felé vezető út irá­nyát, a múlt idő a múlt nagy alakjainak pél­dáját mutatja meg. Azoknak a példáját, akik a szomorú tespedésből az életre vezették ki az embert, a nemzetet. Csak nemrég ünne­­peltük az ifjúság géniuszának, Petőfinek száz­éves évforduló­ját. Az elszántság, az önfel ál­dozás­­ szelleme sírjából támadt föl, amikor az ő szeremét idéztük s megrázta a magyar lelkét, amely már-már eltespedt a tespesztő időben. Ma egy uj szent éve virradt reánk a szép magyar múltnak. Száz év ködéből egy uj, glo­bá ás alak lép elénk. Nem karddal, nem vére omlásával mutat példát a tetteinknek, de azzal, hogy a nemzete életét tárta elénk. Édesen folyó, szinte kábítóra fűszerezett me­sék rámájába foglalta a magyar élet művészi rajzait, amelyekben magára ismert a nemzet. Ezekből látta meg erőit, erényeit, amelyeket ki kell fejlesztenie, hogy élni tudjon, ezekben ismerte meg eredendő bűneit, amelyeket ki kell irtania, ha élni akar. Jókai művei egy egész könyvtár: a magyar szellemi élet test­­őrcsa­pata, válogatott díszőrsége. Ha minden elmúlik, ha kivész az utolsó magyar, a ma­gyar élet el nem pusztul, mert — amint Ho­mérosz két eposzában ma is él az évezredek­kel ezelőtt elhamvadt görög élet —, úgy Jó­kai meséiből évezredek múlva is megismeri a kutató, hogy élt a vén Duna partján egy örökifjú nép, amely többet szenvedett, mint Európa együttvéve s mégis az a természeté­ben rejlő áldás, a szent humor, a nagy bajok kicsibe vevése örök ifjúságra jegyezte el. De nem is fog elpusztulni a magyar soha. Ilyen gondolatb­a csak a m­eglapuló pesszi­mista juthat, ilyen gondolattal csak azok vi­gasztalhatják magukat — hiába, akik még azt a szenvedő életet is irigyliik a magyar nem­zettől. A nagy elmúlás csak úgy szakadhat reánk, ha nem hiszünk önmagunkban, ha nem látjuk meg erőinket, erényeinket s nem fej­lesztjük ki azokat magunkból, ha nem ismer­jük meg s nem írtjaik ki eredendő bűneinket. A nagy megismerés képmutogatója: Jókai Mór. A szent évben egy a­­ kötelességünk, megismerni önmagunkat, megismerni ő ál­tala, amint ő mutatott meg minket mi ma­gunknak. 1925 A fzLovemszfcáí és ^nsxtnsxftdi­g &csefös hw*fisét4í: I &etvafj>atti Cszfc&v dr. «­­S%öwetfee%® tt ± ff<ewn%é&i TXOpifopfcs &&& 3sta­ ém. (g.) Prága, december 31. üi szám. A huszadik század első negyedének határszáma. Egy kavargó, zavaros korszaknak uj esztendeje, amelybe átcsap a viharzó élet szennyes hulláma és átnyúlik az az iszaptenger, amibe belefullasztott az élet embermilliókat, történelmi értékeket s amiben rothasztóan él a józan észt és a jóakaratot megbomlasztó csirarengeteg. Nem öröm az ujesztendő és nem kiteregetett reménység. Csendes átvonszolása a fáradt, kínzott léceknek és a lélek rozoga burkának a régi évből az újba, feljutás egy hegycsúcsra, ahonnan nem mosolyog virágos völgy és zöldbe ágyazott békés házfedél, csak köd terjeng, átláthatatlan, szürke, lelket bénító ködterítő, mely halasztja azt a tüdőt, amit megmérgezett a háború gázos légköre és agyongyötört a millió sóhajtás. Nem várunk ud korszakot a holnap kezdődő évtől. A meggyőződésünkből nőtt, az életünkbe font, a szívünk dobogásával kiformálódott vágyunk teljesedését, az igazságtalanság eltakarítását a sorsunk írtjából, mert úgy látjuk, hogy igazság lett az igazságot tevők szemében, amit mi igazság­talanságnak érezünk és mi­nősítünk. Úgy látszik, hogy az az év, aminek első pirkadása amikor lesz, mikor rávilágít a reggel ezekre az estében írott sorokra, nem jelent mást, mint egy állomást azon a nagy uton, melyet hosszúra nyújtott a sors s amelyet meg kell járnia a történelemnek, mig eljut oda, hogy a béke pihenését érezheti és adhatja minden­kinek. És mert ezt érezzük most, mikor búcsút paroln­a­k velünk a sokszor kegyetlen, ritkán mosolygó 1924 és szives köszöntés nélkül telepszik portánkra az 1925, nem gyújtogatunk örömvilágosságot, nem kodntunk gyöngyöző pohárral, nem hejehujázik a szomorúságra hangolt lelkünk, csak megyünk az idővel tovább, vonszottatjuk magunkat és sorsunkat, megkezdjük egy század második negyedét, meggyőződés örök tüzét hordozva magu­nkbani s az igazság szent hitével kötözve be sűrűn kapott és a sokszor fájó sebünket. Csak megyünk tovább az 1924-ből az 1925-be, mert sodor az élet éveken, bajokon, kínokon és lelkeket törő akadályokon keresztül. Megyünk és ezentúl 1925-öt frank .. . Richer-Colbrie kassai püspök a püspöki pásztorlevé A holland, német és svájci püspöki kar példájára adták ki ( Kassa, december 31. (Kassai tudósítónk telefonjelentése.) A szlovenszkói és ruszinszkói püspökök és apostoli adminisztrátorok által kiadott pász­torlevél ügyében­, amely a cseti sajtóban olyan nagy port vert föl, szükségesnek­­ tar­tottam, hogy kikérjem Fischer-Colbrie Ágos­ton dr. kassai megyéspüspök ur véleményét. A püspök t­r le kötelező szívességgel állott a Prágai Magyar Hírlap rendelkezésére és a következőket volt szíves ki­jelenteni: — Mindenekelőtt meg kell cáfolnom egyes lapoknak azt a jelentését, hogy a pásztorlevelet az egész cseh-szlovákiai püspöki kar bocsátotta ki. A pásztorlevelet a szlovenszkói és ruszinszkói püspökök és apostoli adminisztrátorok írták alá és tudo­másom szerint már a kassai egyházmegye legtöbb egyházközségében föl is olvasták. A pásztorlevélről nem óhajtok nyilatkozni és nem is kritizálhatom azt és csak azt kívá­nom megjegyezni, hogy a pásztorlevelet a holland, német és svájci püspökök példájára adtuk ki. Ezek a püspökök ugyanis teljesen hasonló tartalmú pásztorlevéllel fordultak híveikhez. A püspök úr nyilatkozatával­­ kapcsolat­ban illetékes helyről arról értesülök, hogy a kassai egyházmegyében ezideig egyetlen plébános ellen sem indítottak eljárást a pász­­torlevél fölolvasása miatt ama titkos rendelet alapján, amelyről a Prágai Magyar Hírlap tegna­pi számában megemlékezett. (b.­L) ce 18. Telefon: 67-37. Sürgönyeim: <8S^ <&£#****Hírlap, Praha. .................................tm e wv»",*a Apponyi Albert gróf, Mataja osztrák és Duca román kül­ügyminiszterek a világbékéről Bécs, december 31. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Az egyik bécsi npilap újévi számában érdekes ankétot rendez a világbéke kilátásairól. Az ankét so­rán a jelenlegi Európa legkiválóbb politiku­sai szólnak hozzá ehez a fontos kérdéshez. A P. M. H. bécsi tudósítójának alkalma volt a külföldi sajtóban elsőként reprodukálni a leg­érdekesebb hozzászólásokat. Apponyi Albert gróf, akit az ankét rendezői a magyarság repre­zentánsaként kértek fel nyilatkozattételre, a következőket mondotta: — Magyar szempontból válaszolva a feltett kérdésre, az a helyzet, amelyben most élünk, sem nem háború, sem nem béke. — Nem háború, mivel egyelőre meg­szűnt a tömeges vérontás, azonban nem is béke, mivel számos nép számára, így az enyém számára is, hiányzik a megnyugvás és a bizakodás, szóval a stabilitás objektív biztosítéka. A békeszerződésben politikai új alkotásai a szerves állami szervezetek ter­mészetes princípiumainak arculcsapását je­lenti. Ellentmondanak úgy az etnográfiának, mint a geográfiának, históriának és gazdasá­gi szempontoknak. A magasabb kultúrát nagy területeken alája rendelték az alacso­nyabb kultúrának. Nagy területeket, ahol az­előtt nyugati áll­apotok uralkodtak, ban­káni­­záltak. Ez nem lehet tartós. Tarthatatlan általában az a körülmény, hogy a békeszerződések kétféle jogokat állapítottak meg, az egyiket a győztesek, a másikat a legyőzőttek számára. — Európa békéje attól függ, hogy belát­ható időn belül a politikai életben visszatér a kijózanodás, amely gazdasági téren máris megnyilvánult. A szellemi élet összes veze­tőinek törekedniük kell arra, hogy ennek a kijózanodásnak szükségét az egész kultúr­­világ minél előbb felismerje.­­ Románi részről I. Q. Duca szólal meg, akinek nyilatkozata így a hivata­los álláspont kifejezésének tekinthető: — Egyetlen államnak sem nagyobb ér­deke Európa békéjének biztosítása, mint Ro­mániának — állapítja meg Duca külügymi­niszter. — Évszázados szenvedés után a ro­mán nép végre meg tudta valósítani nemzeti egységét. Nem lehet tehát főbb kívánsága, mint megvédeni azt a békét, amely meghoz­ta a román nép számára a nemzeti egységet. Éppen ezért Románia mindig ott található, ahol a béke megvédéséről és megszilárdítá­sáról van szó. Nem akarom túlozni a román diplomácia befolyását, megállapíthatom, hogy amennyire szerény erőnk megengedte, az utóbbi években mindent megtettünk a bé­ke megszilárdítására és ebbeli tevékenysé­günk nem maradt eredmény nélkül, így Genfben is szószólói voltunk az általános le­szerelésnek. Országunk geográfiai helyzete, egy nagyhatalom szomszédsága, amely nem akar a béke útjaira térni és mindig fenyeget bennünket, természetesen óvatosságot, elő­vigyázatosságot parancsol. Egyébként azon­ban mindenben osztjuk a népszövetség felfo­gását és meg vagyunk győződve, hogy a le­szerelés problémája csakhamar aktuális lesz. A békét illetőleg optimista vagyok, mivel a népek békeszeretete oly nagy, hogy ezzel szemben egyetlen kormány sem csinálhat semmit. Éppen ezért azt hiszem, hogy a vi­­lágbéke győzelme felé haladunk máris. Mataja Henrik dr., az osztrák köztársaság külügyminisztere többek között így nyilatkozik: — A népek ma még túlságosan háborús mentalitásban élnek. Még mindig túlozva Unaotti híren Mimire mi­ — december 31. Beavatott helyről kapju­k azt a szenzációs értesítést, hogy a cseh zsuparendszer életbeléptetésé­vel kapcsolatban Szlovenszkó közigazgatási beosztása is lényeges változáson megy keresztül. A jelen­legi hat megyéből három megyét szerveznek, melyeknek élére meghatalmazott miniszteri rangban álló zsupánok kerülnek. A Podtatranska (tátraaljai) megye a kassai nagymegyéhez lesz csatolva, melynek élén továbbra is Rumann János dr. főzsupán marad. Megmarad a pozsonyi zsupa és való­színűleg Zsolna székhellyel megalakítják a harmadik megyét. A terv keresztülvitelével a zsupán­ kor­ban nagy személyi változások következnek be. (xx) Közzétettel* a üiötor Kormaiul és a szocialistái* Között Kötött paktumot A szocialisták megszegték kötelezettségeiket Budapest, december 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) A szociáldemokratáknak ama fenye­getésére, hogy mandátumaikat leteszik, kormány szükségesnek tartotta, hogy közzé­­ tegye azt a paktumot, amelyet a szocialisták­kal az 1922. évi választások alkalmával kö­tött. A kormány a paktumban kötelezi magát, hogy helyreállítja a közszabadságokat és a szakszervezetek működését állami felügyelet alatt lehetővé teszi, az internáló tábort fel­oszlatja és a jelentkezési kényszert a mini­mumra redukálja. A kivételes rendelkezése­ket fokozatosan megszünteti. A szocialisták ezzel szemben kötelezték magukat, hogy a kormánnyal szemben mér­sékelt ellenzéki álláspontra helyezkednek, a külföldön a külügyminiszterrel együtt mun­kálkodnak, a terrorról szóló híreket megcá­foljá­k, az emigrációval nem tartanak fenn összeköttetést, köztársasági propagandát nem űznek, a liberális blokkal nem kooperálnak és az októbristákat nem támogatják. Végül a mezőgazdasági munkások körében nem agi­tálnak. Félhivatalos jelentés szerint a kormány azért kötötte meg ezt a paktumot, mert az ország újjáépítésébe a munkásságot is be akarta vonni. Megállapítható, hogy a kor­mány teljesítette a magára vállalt feltételeket és a szocialisták szegték meg kötelezettsé­geiket. Farkas István szocialista képviselő, aki a paktumot aláírta, úgy nyilatkozott, hogy a szocialisták a paktum aláírásakor kényszer­helyzetben volta­k s ezért kényszerültek meg­szegni annak pontjait

Next