Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-01 / 223. (1261.) szám
fák Mai ssMhaink 1 © oMaul Előfizetési ár: évente 300 félévre 150, A szlovenszkói és mszinszkói el negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: r12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: * hivatal : Prága II„ Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ké. Egyes számára 1*20 Ke DZTIRANYI LÁSZLÓ FORGÁCS GÉZA Iefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A téli esték elé Munkács, szeptember végén Szeretem a gyermekeket. Szeretek velük foglalkozni. Úgy nézem őket, mint a jövő csemetéit, a magyarság jövő reménységeit. Az ő tudásuktól, lelkesedésüktől, az ő életirányukttól függ a magyarság sorsa és boldogulása. Nemrégen nagyobb csoport iskolásgyerekkel kerültem össze. Mindnyájan elvégezték már az iskolák alsóbb fokait s a mai kőmáli érettség mellett már komoly tanulószámba vettem őket. Úgy is beszéltem velük s értelmes feleleteik, komoly beszédük elárulta, hogy, ha tudásuk kissé fogyatékos is, élettapasztalatuk, italőképességük, a helyzettel való tájékozódottságuk általában kielégítő. Egy azonban annál jobban megdöbbentett. A magyar történelem és a magyar irodalom, általában a magyar múlt terén abszolút tájékozatlanságot árultak el. Ezek a magyar gyerekek tehát leélték életük legkedvesebb korát, a gyermekés ifjúiéveket anélkül, hogy fantáziájukat gazdagították, tudásukat gyarapították s lelküket megtermékenyítették volna a dicsőséges múlt gyönyörű mondái, a világtörténelem előtt is tündöklő hősök dicső tettei, hazaszeretetük és hősi önfeláldozásuk. Ezek a gyermekek a nevét is alig hallották a csodaszarvas regéjének, a kalandozások korának, a korona és kard, a búvár Kund mondáinak s Losonczy, vagy Szondy önfeláldozásáról éppen olyan hiányos ismereteik voltak, mint akár a Rákóczi, vagy Kossuth szabadságharcainak lélekemelő részleteiről. Sajnos, ezek tények, nincs rajtuk mit szépíteni s ez mutatja, hogy ha nem teszünk valamit, akkor lassan kivész az új generációból a magyar múlt ismerete s akkor a magyarság védővárának legerősebb bástyáját s ezzel a magyarság szent ügyét másodszor is elvesztjük. Borzasztó még rá is gondolni. Mint ahogy régen a kereszténység behozatala alkalmával sikerült gyorsan elvágni, megsemiisíteni minden kapcsolatot, amely őseinket a pogány múlthoz fűzte, most is egész úgy, ha nem védekezünk céltudatosan és tervszerűen, sikerülni fog mihamarabb elszakítani azokat a szálaikat és gyökereket, amelyek a mi új magyar nemzedékünket a magyar nemzethez fűzik s enélkül viszont kiszolgáltatjuk őket fegyvertelenül a jelen hazug frázisainak, a nemzetköziség áramlatainak és fogékonnyá tesszük lelküket minden erkölcstelen és nemtelen cselekedetre. Uram Istenem, miit is várhatunk mit attól a magyar ifjúságitól, amely nem történelmünk nagy alakijaitól merít lelkesedést és példaadást, amelyik nem a Rákócziak és Kossuthak önzetlenségéből nyer hitet s nem a dicsőségesre forduló korok eseményeiből szerez önbizalmat és erőt egy jobb jövőre nézve? A cseh is megtanul magyarul, ha érdekei úgy kívánják, s a magyar is megtanul Amerikában angolul, de azért sem a cseh nem lesz magyar, sem a magyar nem lesz angollá. Hiába, az Isten nem egyfajta muarcnarc teremtette az embereket. Az egyikek szőke a haja, a másiknak barna, az egyik zömök és termetes, a másik nyurga és vékonypénzű, az egyik borotvált, mert bajusza ritkásan nő, a másik büszke kipedzett bajuszára. A japánt, kínait ferde szeméről száz között is meg lehet ismerni. Íme tehát, ahogyan különbözünk egymástól külsőleg, fajilag, éppen úgy van különbség köztünk jellembelileg, belsőleg is. Más benyomásokkal, más érzésekkel jövünk a világra. Örökölünk szüleinktől külső és belső tulajdonságokat, hagyományokat, érzéseket, gondolkozást Más vidéknek foguunk örülni, más környezetre fogunk vágyni, mint a többi, örülni fogunk, ha például idegenben fajtánkkal találkozunk, ha zengő nyelvünket halljuk, ha nemzeti viseletünkre, zászlóinkra, állatainkra, vagy ismert növényeinkre valahol ráismerünk. Mi szeretjük a falu kétszer nyíló álcadombját, kalapunk mellett a szerény árvalányhajat, ahol a sílunkban a szép piros muskátlit, mert így nőttünk fel, így éltek régen a mi elődeink s az ő örömeik, az ő multjaik, az ő nehéz sorsuk volt a piienk is és lett a mienk is. Mi teszi tehát szemünkben kedvessé a fajtánkat? Mi kapcsol velük szorosan és elválaszthatatlanul össze? Könnyű kitalálni már most, hogy a közös múlt és a közös jövő. A közös múlt, melyet együtt éltünk át s a közös jövő, mely reánk leselkedik bárhol, a világ bármelyik táján éljünk is. Chamberlain és Mussolini titokzatos találkozója A két államférfit jachtjai a livornói öbölben — torpedóüldözők , raja a Giulliana és a Delphin körül — Az olasz-angol és a németfrancia ellenblokkok — Thoiry és a Giulliana — Miről tanácskozott a két miniszter? Róma, szeptember 30. Hetekig tartó titkolódzás és számos ellentétes jelentés után végre bebizonyosodott, hogy Mussolini és Chamberlain tényleg találkoztak. Olaszországban is, Angliában is a legnagyobb titokban folytak e találkozás előkészületei. Sem olasz, sem angol, de még csak nem is semleges területen találkozott a két államférfin, hanem a nyílt tengeren, az olasz miniszterelnök yachtján. A titok ma délelőtt került napvilágra. A duce tegnap este különvonaton Livornóba utazott, de nem ment a városba, hanem két-három állomással Livorno előtt egy jelentéktelen falucskában töltötte az éjjelt, hogy feltűnést se keltsen utazásával. A livornói hatóságok is csak a késő éjjeli órákban szereztek tudomást Mussolini megérkezéséről. A reggeli órákban Mussolini a Giulliana nevű kormányyachtra szállt és kifutott a nyílt tengerre, ahol csakhamar észrevették a Delphint, Chamberlain angol külügyi államtitkár yachtját. A két hajó körül a tengert 20 kilométer körzetben olasz torpedórombolók zárták el, hogy avatatlan hajók ne férkőzzenek a két kormányyacht közelébe. A Tigre nevű angol torpedóromboló is a közelben cirkált. Tíz óra tájban Chamberlain egy villamos bárkán átment a Giulliana fedélzetére, ahol Mussolini a kapitány szalonjában fogadta. A tanácskozások csak a késő délutáni órákban értek véget. A találkozás jelentősége már Mussolini kísérőinek nagy számából és fontosságából is kitűnik. Ott volt Grandi, a duce népszövetségi bizalmasa, Piolucci, Mussolini magántitkára és Capesso, az olasz külügyi hivatal sajtófőnöke. "Zi&myof, hogy a találkozáson elsősorban a tangeri kérdésrő volt szó, Anglia minden tekintetben támogatja Olaszország afrikai igényeit , az új tangeri statútum megszerkesztésénél ugyanazt az álláspontot képviseli, mint Olaszország. Ezenkívül a német-francia közeledés is szóba került, s mintegy ennek a kontinentális blokknak egyensúlyozásaképpen megbeszélték egy legalábbis olyan szoros angol-olasz közeledés módozatait is. Anglia és Olaszország barátsága, amelyről az utóbbi hét lapokban annyi szó volt, ez után a találkozás után befejezett ténynek tekinthető. Anglia szabad kezet biztosít Rómának a Balkánon, viszont megköveteli, hogy a kontinensen egyre tekintélyesebbé váló németfrancia blokkal szemben Olaszország Anglia érdekeit képviselje. Róma számos előnyt kap a Földközi tengeren, amely előnyök elsősorban Franciaországot érintik érzékenyen, viszont az angol ipar, különösen a bányaipar, messzemenő koncessziókat kap a szénszegény Olaszországban. Olaszország és Anglia ezek után legalább is oly erőblokkot jelentenek, mint Németország és Franciaország s míg ez utóbbit Belgium és az európai vaskartell többi államai, elsősorban Csehszlovákia, valamint a skandináv blokk és Svájc támogatják, addig az előbbi oldalán ott találjuk a balkáni államokat, Romániát, Jugoszláviát, esetleg Görögországot és még néhány középeurópai államot. Törökország szerepe még nem biztos, de Angola úgy látszik közelebb áll a francia érdekcsoporthoz, mint az angolhoz. Oroszország és a Moszkvához mindinkább közeledő balti határállamok külön csoportot alkotnak, melynek különösen a távoli Keleten vannak jelentős hívei. Pillanatnyilag Európában három nagy érdekcsoportot különböztethetünk meg: a német franciát, az angol-olaszt és az oroszt. Ezek után az európai sajtó nyugodtan állapíthatja meg, hogy a Livorno melletti találkozás legalább is olyan jelentőségű, mint a thoiryi volt s mintegy ennek a pandanját alkotja. A Giulliana yacht szalonjában ugyanolyan fontos tanácskozások folytak, mint a thoiryi kis szálloda különszobájában. Ott Sl%esemann és Briand egyeztek meg, itt pedig Chamberlain és Mussolini. Cook és Smith helyett Hartshorn és Smilh az angol bányamunkások élén London, szeptember 30. A bányászszakszervezet tegnapi üléséből kiviláglik, hogy Cook, meg Smith, a bányamunkások két vezérének népszerűsége mindinkább háttérbe szorul Martshorn és Smilh volt vezérek népszerűsége és jelentősége mögött. Harlshorn és Smith, akik mindig mérsékelt és okos politikát folytattak, körülbelül két évvel ezelőtt megbuktak Cook és Smith radikálisabb és így jobban tetsző nézetei következtében. Ma a két régi vezér a kompromisszum mellett foglalt állást s a szakszervezetek inkább ezt a kompromisszumot akarják elfogadni, mely az egyes székkerületekben szavazást rendel el a kormányjavaslat elfogadásának, vagy visszautasításának kérdésében. Ha ez a szavazás megtörtént, amire pozitív kilátás van, akkor a jövő héten új konferencia lesz, amelyben megadják a szakszervezetek vezetőinek a tárgyalások folytatására feljogosító mandátumokat Seipel visszatér a kancellárságba Bécs, szeptember 30. Ma délelőtt a parlament épületében Seipel őr. és Kienbödk. dr. képviselőik, Rintelen dr. közoktatásügyi miniszter és a nagynémet párt elnöke között, jelentős tanácskozás folyt le. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a mai megbeszélésen elhatározták a Ramek-kormány lemondását és az új Seipel-kormány megalakítását. Ugyanekkor szóba került a stájer tartományfőnökség kérdése is. Mint ismeretes, a stájerországi tartományfőnök lemondása nagyban hozzájárult a kormánykrízis kiéleződéséhez. Beavatott körök szerint Rintelen dr. kultuszminiszter lemond állásáról és újra átveszi Stájerország tartományi főnökségét. A nagynémetek a közoktatásügyi minisztériumban történt események miatt követelik, hogy a közoktatásügyi miniszteri tárcát az eljövendő Seipel-kormányban nagynémet képviselő kapja meg. A minisztériumban állítólag a koalíciós politika lényegével ellentétes dolgok történtek s a nagynémetek csak úgy érvényesíthetik befolyásukat, ha önmaguk veszik át ezt a tárcát. Ezek szerint a nagynémetek az új kormányban három minisztériumot igényelnek. Ez a probléma az új Seipelkormány egyetlen nehézsége, de valószínű, hogy a mai tárgyaláson e kérdésben is megegyezés történik. Ferdinánd román király lemond ? Páris, szeptember 30. A New York Herald-Lloyd jelenti Londonból, hogy Ferdinánd román király lemondása befejezett ténynek tekinthető. Ferdinánd király lemondása állítólag azon a napon fog megtörténni, amikor Mária királynő, Amerikába érkezik. (?) v Az Amerikában, vagy Berlinben élő magyar éppen úgy, mint az, amelyik most a Duna és a Tisza közén lakik, egyformán érzi, hogy testvér, hogy tagja egy testvértelen fajnak, amelynek sorsa közös az övével. A kis Rákóczi Ferencet elvitték idegenbe. Idegen nyelvre tanították, idegen esszmékkel tömték meg a fejét, idegen tárgyú mesékkel altatták el, mert igy remélték, hogy elfelejti a magyarságát, de mikor a szobájában meglátta Európa térképét, mégis csak Magyarországhoz szaladt oda s azon keresik meg kedves munkácsi várát, „gyermek reményei s bánáti tanyáját". Hiába, a múltat nem lehet már tőlünk elvenni, nem lehet a lelkűinkből kitörölni. A múlt ott él és erősödik bennünk, mnt a fába vésett betű, amely a fával együtt nő és vastagodik. Szeretnünk, tanulnunk kell tehát ezt a múltat, mert ettől függ a jövőnk, a boldogságunk. Minél több lelkesedést, erőt, bizodalmat merítünk múltunkból, szenvedésekből, annál több sikerünk és örömünk lesz a jövőben. Azért mondja a költő: „Akit a múlt nem érdekel, az jobb jövőt nem érdemel." Tanuljátok ezért kedves fialtal magyar testvéreim a magyar történelmet. Az öregek figyelmeztessék a fiatalokat a történetünkben lévő erkölcsi tanulságokra és erőforrásokra. Ha nem tanítják az iskolákban, ha nem hallhatjátok tanítóitok ajkáról, tanuljátok meg önszorgalomból, egyedül szüleitektől. Jönnek a délli, hosszú esték. Jön a reánk kényszerített szobafogság. Ne töltsétek az időt haszontalanul soha. Forgassátok a múlt lapjait, nyissátok fel az ezer esztendő szenvedéseiről szóló könyvet és emlékezzetek. Régen a magyarnak egyik kezében kard volt, amellyel a nyugati államokat védte, a másikban könyv, amellyel önmagát művelte. Ma kiütötték a kézből a kardot, vegyük tehát helyette kezünkbe a történelmet és látni fogjuk, hogy kardnál is erősebb fegyvert találunk benne. Egyik kezében a bibliával, másik kezében ezeréves történelmével, amely azt bizonyítja, hogy sohasem bántott senkit és mindig csak az igazságért küzdött, vissza fogja szerezni a népek sorában a magyarságnak azt a szerepet, amelytől a világháború megfosztotta. Apák és anyák a legnagyobb hitet követitek el, ha meg nem ismertetitek gyermekeitekkel a magyarság történelmét!.