Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-14 / 10. (1344.) szám

1927 január 14, péntek. ősi suszter, aki még szemrebbenés nélkül kér 600—800 frankot egy pár csinált cipő­ért, — egy ár, amitől a legöregebb ameri­kaiak is bélibántal­makat kapnak. Rosszun­ mennek a színházak és rosszul megy a Montmartre, ami, lám, egyszerre megtalálta a maga francia­ szívét, s a nagy mulatók a hangos interjúkban örvendeznek azon, hogy külföldi publikum végre eltávozott, helyébe visszajött a régi, jó, francia közön­s­­ég. Amiből annyi igaz, hogy a külföldi publikum eltávozott, s a régi, jó, francia közönség még nem jött vissza. * S hogy a siralmak e krónikáját valami derűsebb akkorddal zárjuk, említsük meg, hogy Pária, a böjlt Pá­risa, a letört üzletek és a tönk Párása, karácsony és újév napjára még egyszer utoljára jól beevett. Minden üz­let kongott az ürességtől, de a híres, nagy párisi élelmiszer-eld­orádók előtt rendőrök tartották karácsony és újév napján féken az éhes tömeget. Ez volt a nagy parola az év alkonyán Párisban. Az ,,Intíramsiege a­nt‘1 föl is sorolta, mit evett meg vadban, halban s más falatokiban © két ünnepen Paris, s hány millió üveg uj és régi bourgognei, bordeauxi és sauternes-i borral öntözte le a kezdődő böjt gondjait. Pantagh­uel fantáziáját meg­szegvén Hően magas számok ezek, az infláció­ra emlékeztetnek. A sovány és szomorú aranykor hajnalán Paris tele gyomorral kurjongatott. Tönk ide vagy oda, de az ös­­­szes hajlák­neimek közül az éhhalál az, amihez Parisnak legkevesebb a kedve s a tehetsége. Poiret színpadi sikerekre vágyik mert a nagy párisi szabó alkotóereje nem elége­dett meg avval, hogy ruhamodelljeit „alkotások””- nak nevezték el és hogy sokkal nagyobb ur, mint a legtöbb nagynevű politikus és pénzmágnás. A női ruhakreációról áttért a férfidivat forradalma­­sítására és már hónapok óta bámulva figyelik hő­sökre emlékeztető bátorságát, amellyel a szmo­kinggallért és a nadrág színét megváltoztatta. Ez is sikerült és most már nem létezett megállás és az ívelő fejlődés Thália templomába röpítette. Inetrjuvolóknak kijelentette, hogy Paristól Nizzáig turnéra készül és a dolog szenzációja az lesz, hogy füstös vidéki kávéházakban a legutolsó francia fi­­­sztert magával fogja ragadni: forradalmasítja az álomszuszék, ellustult, elhízott vidéki burzsoá­ziát. Ő lesz a rex elegantiarum és neronikus érzé­sek hatják át, ha Petroniusra, a nagy római előd­re, mint a legméltóbb párhuzamra gondol. Ezek után mindenki azt hitte, hogy a­ párisi, szabókirály evvel a legújabb színpadi trükjével uj nagyobb­­szabású­ boltot akar csinálni és divathóbortjával a vidéket megh­lldati, melynek közismert konzerva­tivizmusa szembehelyezkedik a párisi diktatúrá­val. De nem! Poiret Páris szívében, a „Théatre de l‘Avenu“-ben kapcsolta le a vidéket és egy szta­­csone (stagione!) színházzal előadásokba kez­­dett, hogy még a legvadabb szenzációkhoz is hoz­zászokott amerikanizálódott Páris is látva felej­tette a száját. Ne gondolja azonban a mérsékelt meglepetésekhez szokott középeurópai olvasó, hogy divatrevüt nyújtott a színpadról! Nem, többet, a szabászat művészetét a színpadra akarta­­ vinni: színdarabot, rendes színpadi darabot íratott magának ruhakreációi számára, amelyet „La va­­gabonde“ címen Leopold Marchand, a kitűnő víg­­játékk­ó „írt meg“ a még kitűnőbb Coletteről, Pá­ris egyik kedvencéről, kinek bájos alakjára a szó legszorosabb értelmében Poiret mester utasításá­ra rászabta a darabot. És a szenzációk szenzációja az volt, hogy abban a darabban a főszerepet­­ maga Colette játszotta, aki mint Thália papnője Poiret szolgálatába állt. Colette, minden francia kislány bálványa, aki mint kis ennivaló falusi liba került Páris bábeljébe, a szemtelen, szókimondó, haszontalan bájos Colette, aki eddig a francia vi­déki kislány párisi sikamlós kalandjairól írt re­gényeivel egy vagyont keres. —• Poiret színész­nője! Ez a szenzáció azonban (az Intimpisták Pá­risban ismerik Colette kulissza mögötti lényét) csak azokra hatott, akik ugyan született párisiak és év­tizedek óta Párisban élnek, de nem ismerik Pa­rist. Colettet mindenki szerette, de csak kevesen tudták, hogy mióta férjétől, egy igen jónevű fran­cia írótól, elvált, már több ízben volt színésznő és nemcsak a színpadon, hanem külvárosi kabarék­ban, ahol mint artista is fellépett. Ez a Colette tehát, aki már 1904-ben viselt bubifrizurát, aki Páris előtt kedvenc kutyájával, kedvenc teknős­­békájával és kedvenc kakasával röviddel ezelőtt visszavonult a nagy nyilvánosságtól, most a szín­házban fel fog lépni. Ez a Colette, kinek lánya már akkora, hogy anyja helyett felléphetne. Co­lette, akitől Páris már elbúcsúzott, megint kilép az elvonultság csöndjéből, hogy még egyszer, talán legeslegutoljára, odaálljon kifestetten, könnyesen mosolygó arccal, párductermetével a mindent fel­faló Páris rivaldája elé, hogy Poiret mester hírét még híresebbé tegye és a­ szabászat „alkotásait a színpadon újra kreálja. Ez már több mint rek­lám, ez előtt az ötlet előtt meg kell hajolni, meg kell hajolni Páris előtt, a leghihetetlenebb meg­lepetések városa előtt, amely még akkor is, ha bé­kés, mindent forradalmasít: az embereket, a mű­vészetet és a szabászatot. Colette színpadi tánca az uj, a­ XX. századbeli Carmagnole. n. p­xx Vidám és megható történetek, bájos leírá­sok tárháza az „Ifjúsági könyvtár”1. Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona. Stribrny és Stránsky nagy leszámolása a bíróság előtt A vádló Stribrny saját politikai múltjának vádlottja felt Stránsky fényképekkel bizonyítja kompromittál adatainak hitelességét — Stribrny és Vajna nem emlékszik és mindent hamisságnak tart — A bíróság elrendeln­e a legszélesebb alapon való bizonyítási eljárást Brivin, január 18. A Stribrny—Stránsky­­sa­jtóper tegnapi tárgyalásának folyamán ki­hallgatta a bíróság Janka Frigyes dr. kor­mánytanácsost, aki a háború folyamán a Ces­­ko Slovo ügyére vonatkozó táviratot Bécsbe küldte. Janka dr. tanúvallomásában kijelen­tette, hogy a háború kitörésekor a tartomány­­főnökség elnöki osztályához volt beosztva, ak­kor sok mindent telefonáltak és sürgönyöz­­tek, azonban ma, 13 év múlva részletekre már nem emlékszik. Lehetséges, hogy kül­dött Bécsbe foarogramot, azonban részleteket erről nem mondhat, mert ebben a tekintetben a hivatalos titoktartás alól nem oldották fel. Stribrny eskü alatt cáfol Kyjovsky dr. javasolja, hogy a bíróság kérje meg az országos politikai hatóságot, hogy Jankát a hivatalos titoktartás alól föl­mentse s egyúttal kérje be a fonogram ere­detijét. Ezután magát Stribingt hallgatták ki, aki többek között ezeket mondotta: — Felelősségem teljes tudatában eskü alatt kijelentem, hogy soha életemben a tar­tományi főnökkel nem beszéltem. Eskü alatt kijelentem azt is, hogy 1914 .­úlius 25-ike óta, tehát a mozgósítás előtt már 1917 májusig sem egyedül, sem Vojna képviselővel Thun tartományfőnöknél nem voltam, sem pedig Vojacseknél nem interveniáltam a katonai szolgálat alól való fölmentésem ügyében. 1914 július 26-án egyáltalában nem is tartóz­kodtam Prágában. A külügyminisztérium öt vagonnyi okmánya Stránsky dr. azon kérdésére, hogy mi­képpen magyarázza az okmányok Stribrny a következőket jelentette ki:létezését: — Vannak eredeti és hamis okmányok. Ausztria-Magyarországból a forradalom után öt kocsival hoztak be Csehországot illető ok­mányokat. Az okmányokat, az egyes miniszté­riumok között kellett volna felosztani. A külügyminisztérium azonban átvette az öt vagont s számos fontos okirat elve­szett. — A minisztérium viszont vásárolt olyan okiratokat, melyek egyes személyeket kom­promittálnak. De vannak hamisított okiratok is. Bécsben és Lembergben léteznek irodák, amelyek hivatalos blankettákon 200 koroná­ért bármit megírnak. És még egy harmadik lehetőség is van: lehet, hogy esetemben érthetetlen név­­összetévesztésről van szó. — Az okmányokról már három évvel ez­előtt is hallottam, azonban nem törődtem ve­lük, mert a múltam tiszta, sohasem voltam a megalkuvás embere. Sőt soha nem alkuvó fa­natikus voltam. Ezután Stribing a nemzeti szocialista párt válságáról beszél. Kijelenti, hogy soha életé­ben nem háborodott föl annyira, mint ami­kor Panek szenátor értesítette, hogy Klofácsnak terhelő adatai vannak ellene, amelyek szerint 1914-ben a rendőrség­nek felajánlotta volna szolgálatait. Amikor Stribrng ezt meghallotta, ideg­­sokkot kapott s 30 év óta először sírt. Kérte az ügy tisztázását, azonban Klofács nem akart neki sem felvilágosítást, sem elégtételt adni. Vojna sem „emlékszik" Ezek elmondása közben igen éles váltás keletkezik Stránsky és Kyjovsky szó­kö­zött, úgy hogy az elnök kénytl­en volt mind­két félt csendre inteni. A következő tanú Vojna volt képviselő. A tanú nem emlékszik arra, hogy Stribrny­­vel valaha is Thun tartományfőnöknél inter­veniált volna. ben van egy jegyzőkönyv, amelyben a követ­kező tételek szerepelnek: Tartományi főnökség, Prága. A Ceské Slovo magatartása a szerbiai konfliktus­sal kapcsolatosan. Stribrny és Vojna kép­viselők kérései. Minthogy Stránsky nem tudja, hogy az osztrák birodalmi kancellári hivatal enged-e betekintést a jegyzőkönyvbe, javasolja Krauss Zdenek dr. bécsi ügyvéd kihallgatását, aki a jegyzőkönyvet saját szemével látta. Ezután még más fényképmásolatot is nyújt át a bíró­ságnak, valamint egy fonogramot, amely Stürgkh sajátkezű aláírását tartalmazza és kéri az Írásszakértők által a Stürgkh aláírá­sának a megállapítását. Az okmányokat három TUNGSRAM-WESTERN évvel ezelőtt egy újságírótól kapta, akinek Bécsben kitűnő összeköttetései vannak. Végül bejelenti, hogy a fonogram száma 994/14. A tárgyalást elnapolják Kyjovsky dr. ismételten hangsúlyozza, hogy az okmányok mind hamisak. A bíróság hosszabb tanácskozás után bizonytalan időre elhalasztotta a tárgyalást azzal az indokolás­sal, hogy elsősorban kérni fogja Janka dr. fölmen­te­tését a hivatalos titoktartás kötelezettsé­ge alól, továbbá be akarja szerezni a sürgönyök eredeti szövegeit, hogy ezek alapján Krauss dr.-t és az írás­szakértőket is kihallgathassa. Stránsky bizonyít Stránsky ezután bejelenti a következőket: — Minthogy Stribiny és Vajna vallomása révén a bizonyítást nem tudom keresztülvin­ni, tehát bizonyítok a kezeim közt levő okmányok­kal. — Hogy azok eredeti példányai hol van­nak, nem tudom. Csak annyi ismeretes előt­tem, hogy ezeket az öt vagonban hozták Prágába­, ugyancsak Bécsből. Stránsky átnyújtja a bíróságnak az okmá­nyok fényképmásolatait, amelyek Stürgkh és Heinold akkori belügyminiszter aláírá­sait viselik. Azt javasolja a bíróságnak, hogy az ok­mányok eredetiségéről érdeklődjék a bel­ügyminisztériumban, vagy a vasútügyi mi­niszternél. Továbbá intézzen kérdést az osz­trák birodalmi kancellári hivatalhoz, hogy az okmányok névjegyzéke ott van-e még. Bécs­ <gRS<aiMAfi^aRHmi>AB 5 Csehszlovákiában könnyebb lefolyású­­ az influenza­járvány Németországban, Belgiumban és Spanyolországban azonban tömegesen szedi a halálos áldozatokat . Japánban a gyermekek között pusztít Prága, január 13. Az influenzajárvány a csehszlovák fővárosban a folytonos esős idő­járás következtében fokozódott. A prágai kórháziakban több, szerencsére csak kön­­­ny­ebb megbetegedést kezelnek. Csak egyes esetekben lépett fel tüdőgyulladásos kompli­káció, amely halálos áldozatot is követelt. Az orvosok véleménye szerint a mostani járvány a spanyol láznak egy könnyebb fajtája, amelyet kellő elő­­vigyázattal lokalizálni lehet. Huszonkét spanyol beteg Pozsonyban Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: Ma estig 22 spanyol megbetegedést jelentet­tek be a pozsonyi egészségügyi osztálynál. A hatóságok megtettek minden intézkedést, hogy a járvány továbbterjedésének elejét ve­gyék. Az iskolákat fertőtlenítették s a lakos­ságot is felhívták az erélyes óvóintézkedé­sekre. Megbetegedések Zólyom megyében Besztercebánya, január 13. Tudósítónk jelenti: A besztercebányai járási hivatalhoz tegnap tömeges influenzamegbetegedé­st je­lentettek be.­­ A városiban az orvosok több spanyol nátha esetet állapítottak meg. Az álla­lmi fémipari iskolában bizonytalan időre beszüntették az elő­adásokat. A járvány főleg a városban ál­lomásozó katonaság között lépett fel, úgy hogy a katonai kórházak teljesen tömve vannak. Tömeges haláleset Nyugaton Berlin, január 13. A berlini egészségi­­ügyi hivatal jelentése szerint a német fővá­rosban a spanyollázban megbetegedettek száma növekedett. A kórházak tömve vannak, úgy hogy alig lehet a betegeket elhelyezni, akik főleg a munkások és hivatalnokok sorai­ból kerülnek ki. A járvány főleg felső Badenben pusztit, ahol az összes iskolákat bezárták. Magában Ba­­denjben 35 haláleset történt. Az elmúlt héten háromezer­­ új nehéz beteget jelentettek be. Brüsszel, január 13. A városban a spa­nyol já­r­vány nagy mértékben lépett fel. A tegnapi napon 400 új bejelentés történt, a nedves időjárás következtében a járvány to­vábbterjedésétől félnek. Számos haláleset is történt. Páris, január 13. Spanyolországból csak elszórtan érkeznek jelentések a spanyolláz pusztításáról, amelyek arról szólnak, hogy a járvány egész Spanyolországban tömeges ha­lálos áldozatot követel. Japánban is pusztít a spanyolláz Tokióból távit átázzék. Az elmúlt héten Tokióban 700 személy betegedett meg in­fluenzában. A járvány főleg a gyermekek között szedi halálos áldozatait. Megfeleb­bezték nk-Schwartz lávai tanácsnokká választását Koiek elfoglalta hivatalát, de a választást megpeticionálták Léva, január 13. A P. M. H. jelentette, hogy Koiek Alfréd, aki mint dunaszerdahelyi jegyző, ottani szereplé­sével országos „hírnévre”” tett szert, a sors vé­letlen szeszélye folytán Léván városi tanácsnok lett. A választás városszerte megdöbbenést kel­tett. Az ominózus választáson a sors olyképpen játszott közre Koiek érdekében, hogy amidőn a 36 képviselő szavazata pont egyenlően oszlott meg közte és a nagyszombati Sztraka Árpád dr. között, a járási főnök sorshúzást rendelt el és Koiek neve került ki győztesen az urnából. Koiek ezután pár nap múlva letette a kerü­leti hivatalban a szokásos fogadalmat és elfog­lalta állását is. A választás ellen azonban 19 képviselőtestü­leti tag aláírásával fellebbezést nyújtottak be. A fellebbezők között magyar nemzeti párti, ker.­­ezoc.-párti, szlovák néppárti és zsidópárti tagok szerepelnek. A fellebbezés olyan adatokat tár a járási bi­zottság elé, amelyek alapján a fellebbezők bizo­nyosra veszik a választás megsemmisítését. Elsősorban is. megállapítja a fellebbezés, hogy Koiek a pályázat feltételeinek nem tett eleget. Nem igazolta csehszlovák állam­polgárságát, amely kizárólag felelősségi bizonyítvánnyal esz­közölhető. De nem látják igazolva azt sem, hogy a pályázó az 1883. 1. t­­ o. 8. §-ában megkívánt képzettséggel bírna, mert a Schwartz Miksa dr. névre kiállított és má­solatban csatolt ügyvédi oklevél nem szolgál­hat Kolek Alfréd dr. jogi képzettségének igazolására, még­pedig azért, mert ennek a két személynek azonosságát, valamint a névváltoztatásnak enge­délyezését hatóságilag nem igazolta. Nem mindennapi érdekességű a fellebbezés­nek az a része, amely azt tartalmazza, hogy a pá­lyázó egészségi állapotát sem igazolta, noha a je­len esetben ez annál is fontosabb, mert a hírla­pok közlése szerint a pozsonyi zsupanátus jelentése a pályázót elmebetegnek állítja. Nem látják igazolva Kolek kifogástalan poli­tikai és erkölcsi magaviseletét sem azzal a bizo­nyítvánnyal­, amelyet Petőszalka község 1926 no­vember 26-án állított ki, mert ebben csupán csak az áll, hogy 1925 augusztusától a községben lakóit s o­t­t rendesen viselkedett, ellenben egy szóval sem emlékezik meg arról, hogy Keleket a pozsonyi törvényszék közokiratha­­misítás büntette miatt öthavi fogházbüntetés­re íttélte, amelyet a tábla vétségre minősített és a büntetés végrehajtását kétévi próbaidőre felfüggesztette. A fellebbezők megállapítják, hogy egymagáik-

Next