Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-02 / 275. (1609.) szám
Mai számunk 10 olda VLévf^75 ^i6os^szám * péntek *1927 december * sararixfxs :a srsEvJS.^rits évente 400, félévre 200, negyedévre 100, . . P Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/11!. — Te havonta 34 Ke. Egye* számára 1*20 Ke 'jA VZURÁNYI LÁSZLÓ FORGACH GfizAefon:30311.— Sürgönyeim: Hírlap, P’abi Az imbolygó vasgerendán (sp.) Paris, november vége. Akaratlanul Harold Lloyd egy kacagtató filmjelenete jut az ember eszébe, valahányszor az „európai politikai egyensúly”4 groteszk kötéltáncára gondol. Szegény Haroldot a tárgyak alamuszisága egyszer fölkergette a new-yorki bérpalota negyvennyolcadik emeletére, ki az ablakon egy szabadon függő vastraverzára, ahol a gyámoltalan emberke a legkétségbeesettebb balansz-mozdulatokkal küzdött az egyensúlyvesztés és a mélybebukás ellen. A sok konvulzív kapálódzás nem használt, Harold zuhanni kezdett, de — a csodák csodája — egy jóságos ruhadarab, a nadrágtartója, rácsavarodott az egy kiálló szögre s fölfogta a zuhanót, aki a ruganyos szallagon fel- és lecsapódva ott csüngött ég és föld között, tehetetlenül. A gummi szakadozni kezdett, de abban a pillanatban, amikor kettérepedt, a megkínzott, szegény Harrold fölébredt álmából. Lesz-e fölébredés a nyomasztó európai álomból? Mert tagadhatatlan, hogy vastraverzán imibolygunk, valahogy idegsokk-rohamot kapva a legszűkebb pallón, s talán hamar elérkezik az az idő is, amikor már csak a nadrágtartó ruganyos gummija óv meg a zuhanástól. Csupa majdnem majdnem lefordulás a külpolitika manapság és az ember lélekzete napról-napra elakad, ahogy az eseményeket figyeli, mert egyetlen hét statisztikája elég a haláltánc sok veszedelmes mozdulatának fölsorakoztatására. Íme az elmúlt tíz nap: Franciaország és Jugoszlávia megkötötték katonai szerződésüket, Olaszország fölháborodott és Európa berdót kiáltott. Más: Róma megerősíti a tiranai olasz-albán szerződést, Jugoszlávia fölhördül, a külügyi hivatalok baljós fontoskodással emelik magasra az események uszályát. — Európa háborút kiált. Más. Bratianu meghal, a román kérdés a polgárháború felé bonyolódik és az uj békét az uj háborútól ismét csak hajszálfinom nüanszmozdulatok választják el. Más. Szovjetoroszország jegyzéket intéz Varsóhoz, amely jegyzéknek következményeként Litvánia szakit Lengyelországgal és Litvinov Berlinbe megy purparlézni. És Európa újságjai, mint az éjji vadak, ismét vérszagra gyűlnek. — Tíz napra kissé sok ennyi nyugtalanság, hol van az az ekvilibrista, aki a lökések halmazát ki tudná balanszírozni? Szizifuszi munka minden s ha a béke szikláját a szizifuszok — kevesen — föltálták a hegy pereméig, egy kavics jön, a szikla megbotlik a cél elérése előtt és nagy hallóval visszagörög a mélybe. A szizifuszok pedig utána. A mély: Génfben van, ahonnét a béke feltolását megkezdik, a hegy pereme a Balkánon, Középeurópában, Oroszország határszélén — és mindenütt másutt, ahová eddig még el nem juthatott a valódi békesség sziklaszilárdsága Ilyen körülmények között elvitathatatlan hogy az egyensúlyozó hamarosan lepotyog és sor kerül a nadrágtartóra, a népszövetségre amelynek elasztikus gumiján s a paragrafusok kiálló szögén a zuhanó éppenséggel még ellóghat ideig-óráig. Mindazok, akik az elmúl napokban részt vettek a nyugtalanságok szitásában, különvonatokkal sietnek most Génfbe, hogy megpróbálják a reparálást. Ott lesz Pilsudski marsall, aki Vilnában kidolgozta Litvánia katonai megtámadtatásának és bekebelezésének tervét és ott lesz Voldemaras aki állandó hadiállapotot proklamált országában és megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg fehér lovon, vagy autón be nem vonul hazája természetes fővárosába: Vilnába Ott lesz a beteg Titulescu, hogy helyrebillentse országa tekintélyét s elfelejtesse a világgal, hogy Bratianu meghalt. Ott lesz ez a kalciumai Litvinov is és Lunacsarszki, a szép lélek, akik eljöttek, hogy megbeszéljék a leszerelést, amelynek alátámasztására útközben, Berlinben, egy kis háborút igyekeztek összetákolni. Ott lesz Marinkovics és az asztal másik végén Scialoja, hogy tapsoljanak egymásnak és az ünneplő tengerek összecsapódásának zajában ne hallják fogaik csikorgatását. A gumi elasztikus, a gumi tart, ha ide - oda pattan is — és majd csak megsegít Briance pátosza és a Jóisten! Humoros kép ez így elmondva, nevetséges, húzódó tragédia, kezd unalmassá válni, s a sok ide-odarázás ellenére fásultan kezdünk hinni annak a bizonytalan tenyérnél , szilárdságaiban, amely a mélységek fölött játszadozik velünk, feldob, elkap, kiereszt, megfog és kacag, hogy beleremeg a föld. Lehet hogy az elkalommal Genf ismét jóvátesz mindenit. Meghozza Jjz fe ® fitr.Qiűi^2Öi mát, és a szizifuszok ismét megkezdik a békeszikla görgetését De élet ez, ha így kel élni a szikla föltárása és visszazuhanása között? Ez az az új világrend, amely a régi bűnös élet helyén új, tisztultabb paradicsomot épített? Nem hihetjük el, hogy volna valaki, aki e groteszk balanszírozás örökkévalóságát jónak tartaná, vagy hinne a nadrágtartó gumijának abszolút tartósságában. Nem jó egyetlen szögön függni, semmiképen. Eddig csak a közép- és keleteurópai népek kiáltottak föl, ők hangoztatták, hogy változtatni kell, de mintha Nyugat, amely mindmáig a jól elvégzett kötelesség és a szép hősiesség aranyos ködében élt, ma szintén a nyugtalankodók táborába szegődne. Ebből a szempontból tanulságos és hasznos az olyan hét mint az elmúlt volt amely egymást kergető bajaival odalöki a kételkedők szeme elé a helyzet valódi rajzát, azt a mindenféle nyavalyát, melyet nem lehet flastromozni, hanem alapvetően kezelni kell. A párisi lapok szomorúan állapítják meg: a bécsi kongresszus után negyven évig nem volt európai komplikáció, Versailles óta tíz év sem telt el és minden máris recseg-ropog. A dolog lényegéhez Párisban még nem jutottak el, csak Londonban, de a tudat alatt már oszlik a köd , és a traverzén küzködő ember láttára már fel-elhangzik az indítvány: le kell venni őt? arról a vasgerendáról, hiába mondták, hogy ez a Versailles-traverza lesz az, amely az új világ épületét tartani fogja. A gerenda nem illeszkedik be szervesen Európába, szabadon 1Ö& hijpiál^Izik §& az ember sir rajta, fiz orosz leszerelési tervei az mész világ gúnyos kacaüai folaira A leszerelési bizottság tanácskozása simán ment végbe Az oroszok fellipinii propagandának és demagógiának minősítik A Jenes dr.-t választották meg a biztonsági bizottság elnökivé Prága, december 1. Lapunk tegnapi elkobzott számában teljes egészében leadták a leszerelést előkészítő bizottság csütörtöki megnyitó ülését, melynek szenzációja Litvinov beszéde volt. Litvinov kijelentette, hogy addig nem nyilatkozhatik Oroszországnak a biztonsági vitában való résztvételéről, míg előzetesen nem tartják meg a leszerelési kérdés általános vitáját. A bizottság tagjai dilemma elé kerültek, vagy megtagadják Litvinov kívánságát, de akkor az orosz bizottság közreműködésétől a leszerelés kérdésében el kell tekinteniők, vagy pedig megengedik az orosz leszerelési terv részletes kifejtését. Ez az utóbbi eset következett be és így Litvinov előterjesztette a szovjetnek tizennégy pontból álló programját az általános leszerelésre vonatkozólag. Litvinov tizennégy pontja A szovjet programja követeli az összes“ szárazföldi, vízi és légi erők teljes feloszlatását, az újoncozás tilalmát, az összes erődítményeknek és más katonai intézeteknek lerombolását, az összes szárazföldi és tengeri támaszpontoknak megsemmisítését, az összes vezérkaroknak feloszlatását, a katonai szerződések kötésének megtiltását, minden katonai propaganda törvényes tilalmát, az ifjúság katonai szellemben való nevelésének megtiltását és szigorú megbüntetését a leszerelési határozatok minden megsértésének. Litvinov ezután beterjesztette határozati javaslatát, amelynek szó szerinti szövege a következő: A határozati javaslat „Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az állandó erősítés tendenciájával folytatott mai fegyverkezések elkerülhetetlenül újabb fegyveres konfliktusokra vezetnek, amelyek a parasztokat és munkásokat elszakítják a békés munkától és beláthatatlan szerencsétlenséget hoznak magukkal, tekintettel továbbá arra a tényre, hogy a felfegyverkezet haderők lehetővé teszik a nagy államok részéről a kis népeknek és a gyarmati országoknak elnyomását, továbbá annak a felismerésnek alapján, hogy a hadi készülések szétrombolása lehet egyedül a biztonság nemzetközi garanciája és a háború megakadályozásának záloga, a leszerelési bizottság negyedik ülésezése elhatározza, hogy: 1. a szovjet delegáció beterjesztette ajánlatok alapján azonnal megkezdi az általános leszerelésnek minden egyes részletre kiterjedő tervét, 2. legkésőbb 1928 márciusára egybehívja a leszerelési konferenciát, hogy az első pontban tett ajánlatokat megvitassa és megerősítse." Litvinov meglepő fellépése után Loudon elnök a délutáni ülésen azt indítványozta, hogy az orosz indítvány vitáját halateszük holnapra, mert az orosz delegáció még egy tízoldalas okmányt is beterjesztett.. Litvinov azonban kijelentette, hogy ez az okmány csak statisztikai anyagot tartalmaz, amelynek ismerete a vitához nem szükséges és éppen ezért kívánná, hogy ajánlata felett a vitát azonnal megkezdjék. Hozzáfűzte ismét, hogy az orosz delegáció állásfoglalása a biztonsági bizottságban való résztvétel kérdésében ennek a vitának eredményétől függ. , Paul Boncour replikája (A fenyegetőzésnek a hatására Paul Boncour szintén ajánlotta, hogy az orosz ajánlatokról azonnal kezdjenek vitát, de minden felszólítás ellenére, senki sem jelentkezett szóra. Ezt a tényt általános derültséggel fogadták. Végül Papi fkoncour, az ügyes taktikus kért szót. Kijelentette, hogy az az udvariasság, amellyel az első alkalommal megjelent orosz delegációnak tartozik, meggátolja abban, hogy kifejtse, amit az ajánlatról gondol, örül annak, hogy Litvinov személyében éles kritikus vonul be a bizottságba, azonban a jó hit még nem elegendő a gyakorlati eredményekre. Minden delegátus azzal a jó szándékkal jött ide, hogy a teljes leszerelést előkészítse, de Litvinov átfogó és egyszerű ajánlatai mégis nagyon egyszerűek. A teljes leszerelés, amint ezt az oroszok kívánják, a biztonság megfelelő garanciája nélkül nem változtatna a jelenlegi állapoton. A katonák katonák maradnak akkor is, ha haza küldenék őket és mindent életről kellene kezdeni. A kis államok továbbra is ki volnának szolgáltatva a nagyok kényére-kedvére és éppen ezért büszke a francia kormány, hogy a vitába bevetette a biztonság tételének megvitatását, mert csak ezen az után lehet valódi leszerelésre jutni. A főnehézség a nemzetközi érzés hiányában rejtőzik és az a bűnös abban, hogy az államok nem vállalják a támadó állammal szemben alkalmazandó közös védekező intézkedéseket. Ez a határozat elegendő volna, hogy a jövőben minden támadást lehetetlenné tegyen. Ezt a feladatot kell az új biztonsági bizottságnak megoldania. A német közvetítő indítvány Paul Boncour még köszönetet mondott az orosz delegációnak megjelenéséért és ezután Bernstorff gróf német delegátus avatkozott a vitába. Csak Wilson tizennégy pontjára kell emlékezni és akkor kitűnik, hogy a népszövetségi gondolat megteremtője valami olyast gondolt, mint a szovjet delegáció. Bernstorff indítványozta, hogy a konvenció tervezetének második olvasásának terminusát tűzzék ki és minden kérdést, tehát az orosz ajánlatokat is, ez alkalommal vitassák meg. Benes dr. is csatlakozott a német indítványhoz s emlékeztetett arra, hogy 1922-ben a norvég kormány íb ajánlatokat tett a teljes leszerelésre. Ezekből az ajánlatokból indultunk ki — mondotta ■ Benes —, de arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy a dolog nem olyan egyszerű. A leszerelési problémának gazdasági, szociológiai és politikai része van és nem egyszerű katonatechnikai kérdés. Hosszabb ügyrendi vita után, amelyben Litvínov és Lunacsarszkij is részt vett, az oroszok hozzájárulásával elhatározták, hogy az összes javaslatoknak tárgyalását a konvenció tervezetének második olvasására halasztják. A biztonsági bizottság Ezután megkezdődtek a biztonsági bizottság összetételére vonatkozó tárgyalások. A bizottságba a leszerelési bizottságban képviselt huszonegy népszövetségi állam delegátusokat küld ki. Oroszországot és Amerikát is felhívták a biztonsági bizottságban való résztvételre. Wilson amerikai delegátus azonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem működik közre a biztonsági bizottság munkájában, nagy súlyt fektet azonban arra, hogy a leszerelési bizottság munkájában továbbra is részt vegyen. Latvinov hasonlóképpen megtagadta, Oroszország résztvételét, de kijelentette, hogy a biztonsági bizottság munkáját azzal a figyelemmel kísérik, amennyit számukra engedélyeznek. Benes dr. ajánlatára a leszerelési bizottság beleegyezett abba, hogy a szovjet kormány a biztonsági bizottságba megfigyelőt küldjön ki. A biztonsági bizottságban tehát Amerikának nem lesz képviselője, a szovjet pedig megfigyelő útján vesz részt a bizottság munkájában. Wilson azonban megígérte, hogy tolmácsolja kormányának a leszerelési bizottság azon kívánságát, hogy Amerika is a biztonsági bizottságba legalább megfigyelőt küldjön. Ezután a biztonsági bizottság munkaprogramjáról folyt a vita. A biztonsági bizottságban orosz részről Litvinov lesz egyelőre a megfigyelő. Megelégedettség Genfben A bizottság körében általános a meglepetés, hogy a megnyitó ülés tárgyalásai olyan simán, folytak le és hogy az orosz delegáció enyhe jó it * i