Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-05 / 29. (3878.) szám

1936 február 5, szerda. a ma és a népsziversely esetéről néhány nap előtt diadalmasan irt a prágai és szlovenszkói sajtó egy része, még néhány magyar lap is. Triumfálva jelentette, hogy a népszövetség visszautasította Szüllő Géza és Szent-Ivány József petícióját, amely­ben orvoslást kér lapunk betiltása ellen. Min­denki, aki örül, ha a kisebbség panaszait el­utasítják és a szlovenszkói magyarság egyik vagy másik intézménye nem kap elégtételt, ■ most is hozsannázóit. Pedig az igazság más­képp állt. A népszövetség nem is foglalko­zott az üggyel és természetesen ad acta tette a petíciót, mert a magyarság pártjai az idő­közben megváltozott körülmények miatt — már 1935 szeptemberében, tehát jóval az „el­utasítás“ (ami egyszerű elintézés volt) előtt visszavonta a beadványt. Szüllő Géza 1935 szeptember 4-én a következő levelet intézte Rostinghoz: a népszövetség kisebbségi osztá­lyának igazgatójához: „Igazgató Úr! 1933 december 14-én volt szerencsém Szent-Ivány József úrral együtt a PMH című napilapnak többszöri elkobzása és betiltása tárgyában kérvényt benyújtani a népszövetség tanácsá­hoz. Ebben a kérvényben bebizonyítottam, hogy a PMH-t olyan cikkek közléséért koboz­ták el, amelyek előzőleg cseh lapokban meg­jelentek. Áthatva ama gondolattól, hogy min­den lojális állampolgárnak éppen lojalitásá­nál fogva joga van az államtól is lojalitást kívánni, tekintettel a csehszlovák parlament új helyzetére, a népszövetség helyzetére és arra a tényre, hogy a PMH elleni magatartás jelenleg enyhült, jogfenntartással élve a kisebbségi jogok és az egyenlő elbánás tekintetében, van szerencsém a magam és Szent-Ivány úr nevében, aki engem erre kellőképp felhatal­mazott, a fent említett kérvényt visszavonni, amely különben is a benyújtás óta eltelt hos­­­szú idő alatt elévült s teszem ezt annyival in­kább, mert a kisebbség védelmében jelenleg érvényes eljárási mód mellett a kérvényezők különösen kedvezőtlen helyzetben vannak. Mi­dőn biztosítom a népszövetség titkárságát legteljesebb bizalmamról és fenntartom ma­gamnak a jogot, hogy a tanács előtt kisebb­ségi jogainkat védjem, kérem önt, Igazgató JJr, fogadja kiváló tiszteletem megnyilvánu­lását. Genf, 1935. szeptember 4-én. Szüllő Géza, s. k.“ jai­dáUás az a levél, amit Érsek­újvárról kaptunk két magyar fiatalember­től. Nem teszünk mást, csak idézzük a levél egyes részleteit: „1927-ben érettségiz­tem az érsekújvári magyar gimnáziumban, bevonultam katonának, majd beiratkoztam a prágai egyetemre, ahol 1935 júniusában magyar iskolákra képesítő tanári oklevelet nyertem természettudományi szakból. Állást nem kaptam, holott sok képesítés nélküli ta­nár működik mindenfelé s a magyar közép­iskolák tanári karában egyelőre nincs túl­­tömöttség. De mások kerülnek elénk. Mi lesz a fiatal­­ magyar tanárokkal, ha így megy to­vább? A magyar-francia és a magyar-filozó­fia szakon tényleg felesleg van, de latin, ter­mészetrajz és torna­ szakban hiány mutatko­zik, mégsem bennünket alkalmaznak. Mi lesz a 20 magyar filozopterrel, aki Pozsonyban most Jancsovics, Bakos, Cvengros tanárokat hall­gatja? — Öcsém a múlt évben érettségizett, tanítónak készült s megengedték neki, hogy egy elemiben hospitáljon. Most nem engedik, hogy letegye a tanítói vizsgát, mert „nagy a túltömöttség­”. Akkor miért engedték hospi­­tálni? S hányan vannak, akinek ugyanez a sorsa! Mi lesz velünk, akik magyarok va­gyunk és tanárnak vagy tanítónak készü­lünk? Erről írjon, szerkesztő url“ 3 Váratlanul elhunyt Budapesten Szabó Lajos, volt munkácsi esperes Misére menet, útközben a vonaton szívszélhű­dés érte az or­szágos keresztényszocialista párt egykori ruszinszkai vezérét Budapest, február 4. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Tragikus körülmények között halt meg Szabó Lajos, volt munkácsi esperes-plébános, aki kil­enc éven át kiemelkedő egyénisége volt a kár­pátaljai magyar kisebbségnek. Rákosszent­­mihályi lakásáról hétfőn kora reggel indult, hogy az árpádföldi templomban, amelynek esperes-plébánosa volt, szentmisét mondjon. Mikor lakásáról jókedvben elindult, még nem sejtette, hogy ez lesz utolsó útja. A helyiérdekű vasúton Sashalom előtt hirtelen rosszullét fogta el, — Nyissa ki, kérem, az ablakot, nagyon meleg van, — ezek voltak utolsó szavai a kalauzhoz, aki sietve tett eleget a kíván­ságnak. Az ablakot lehúzta s mikor a friss levegő behatolt, Szabó Lajos hangtalanul összeroskadt. Ahogy a vonat Cinkotára be­futott, kiemelték a kocsiból, de már nem volt benne él­et. Az előhívott orvos már csak a beállott halált konstatálta. Szabó Lajos a ruszinszkói magyarság­nak egyik kiemelkedő egyénisége volt. 1880-ban Nagykárolyban született, édes­atyja, aki tanító volt, vallásos nevelésben részesítette. A szatmári szemináriumi tanul­mányokat huszonkét éves korában befejez­te s ekkor pápai engedéllyel pappá szentel­ték. Szónoki képessége, papi erényei, nagy tudása közkedveltté tették s gyorsan vitték előre egyházi pályáján. 1909-ig Beregszá­szon segédlelkész volt. 1920-ig királyházai plébános és ebben az évben meghívták a munkácsi plébániára. Közben esperessé ne­vezték ki. Az államfordulat után tevékeny részt vett a kisebbségi magyarság politikai életében is és a kárpátaljai keresztényszo­cialista pártot dr. Nagy Kálmán nagyszöl­­lősi orvossal ő szervezte meg. Tagja volt Munkács város képviselőtestületének és a városi tanácsnak. Az 1924. évi kárpátaljai képviselőházi választásban a magyar párt­­szövetség közös listáján dr. Korláth Endre után második helyen jelölték. Közben ki­rályházai és munkácsi illetőségét is meg­semmisítették. 1927-ben dr. Nagy Kálmán halálakor annak sírjánál tartott beszéde miatt eljárás indult ellene s a hatóságok ki­utasították s ugyanez év november 27-én Romániába kitoloncolták. Szabó Lajos es­peres később Magyarországra került és itt élt papi hivatásának. Szabó Lajos holttestét a rákosszentmihá­­lyi templomban fölravatalozták. Csütörtök délelőtt tíz órakor temetik. A temetésen a kárpátaljai magyarság is képviselteti ma­gát. A gyilkos hónap Hivatalos olasz jefentés szám­al az alíissiiiiek januárban 50.000 embert veszhettek Addis Abeba nagy északi offenzivát jelent ■ • La­szos harcok Maisaiétól északra London, február 4. A legújabb addis­­abebai jelentések szerint Ras Sejim csapatai tényleg megtámadták Agamé tartományban az olasz északi hadsereg balszárnyát 70—800 kilométerrel Makaletó­ föl. Makale és az olasz­­ hadsereg közötti összeköttetés veszélyben forog. Az abesszinok két nap óta változatlan hevességgel támadnak és mindenekelőtt a makalei csapatok oldal és hátvédjét akarják elsöpörni. Fő céljuk az Adigratból Hauzienbe vezető új országút elfoglalása, mert ezzel le­hetetlenné tennék az Asm­ara- A­d rigrat és Makale közötti összeköttetést. Ezenkívül nyu­gat és dél felé előtörve egyesülni akarnak a Temibienben támadó abesszinekkel, hogy így Makelet teljesen elvágják. Az adamei csata lefolyásáról egyelőre nem érkeztek pontos hírek. Valamennyi hír azonban azt mondja, hogy a küzdelem mindkét részről a­ leg­­elkeseredettebb hevességgel folyik. Szombaton és vasárnap súlyos harcra ke­rült a sor a Hauzientől 10 kilométerre észak­ra fekvő hegyi szorosok birtokáért. Az abes­­­szinok a véres harcok folyamán állítólag meg­­futamodásra kényszerítettek két olasz zászló­aljat. Az olaszok két magasrangú tisztet és sok katonát vesztettek. A Reuter-ü­gynökség szerint Makale aligha tud ellenállni és a várost az abesszinok hama­rosan visszafoglalják. Makalet körülkerítették és a városon keresztül folyó patakot más mederbe vezették, úgyhogy Makale jelenleg víz nélkül áll. Makale veszélyben Addis Abeba, február 4. Az új nagy északi ütközetről szóló hírek egyre határo­zottabban azt állítják, hogy Ras Sesum ered­ményes támadást intézett a Hauzien és Adigrat között lévő olasz vonalak ellen. Dessiei jelentés szerint Makale elfoglalása küszöbön áll. Az olasz helyőrség tehetetlen és választania kell a meghódolás, vagy a biz­tos pusztulás között. RAS DELTA UTÓDA Dedjasmacs Balcsa — a négue déli hadseregének új parancsnoka, aki már 1896-ban részt vett az aduai győzelmes csatában. Az afcesszi BOK­ óriási veszteségei jan­uár Csapban Róma, február 4. A 114-es számú harc­téri jelentés a következőképpen hangzik: A negheli-szakaszon Galla Borana hozzánk csatlakozott törzsei összeütköztek az ellen­séges haderővel és megverték őket. Az olasz repülők bombázták Ellot vidékén a Webbe Gestro és a Webbe Shebeli között a gyüleke­ző ellenséges csapatokat. Az eritreai fronton nem történt jelentésre érdemes esemény. A olasz főparancsnokság hivatalos becslése szerint január második felében az északi fronton és a déli fronton az abesszinek össze­sen 17.000 halottat veszítettek. Az abesszin sebesültek száma 6ü.000, úgyhogy a szöke­vényekkel és az elfogott harcosokkal együtt az abesszin hadsereg veszteségét ebben az időben legalább 50.000 emberre kell becsülni. Egy Dessieből érkezett jelentés erélyesen megcáfolja azt a hírt, hogy Ras Mulugetha a makalei csatában megsebesült, fia pedig elesett Obsbukric i belgrádi szteupstinábasi Belgrád­, február 4. A szkupstína ma dél­előtt háromnegyedórás ülést tartott, ame­lyet teljesen kitöltött az ellenzék jól meg­szervezett obstrukciója. Az elnök szavából egyetlen szót sem lehetett érteni s csak ké­sőbb tűnt ki, hogy kísérlet történt a napi­rend letárgyalására. Az obstrukció ezt meg­akadályozta s az ülést bizonytalan időre el­napolták.

Next