Prágai Tükör, 2000 (8. évfolyam, 1-5. szám)
2000 / 4. szám
Szomszédaink tankönyvei és 1848-1849 Nem vitás, hogy a történelmi eseményeket többféleképpen is lehet magyarázni. Például attól függően, hogy melyik oldalról nézi az ember. Hiszen ami a központ szempontjából mondjuk szeparatizmus, az az illető népcsoport szempontjából nemzeti önrendelkezés. A vélemények tehát eltérhetnek, de a tényeket mindkét oldalnak tisztelnie illene. Sajnos azonban, nem így van. Rossz példaként említsük meg azt, hogyan ferdítik el a szomszédos országok tankönyvei az 1848-1849-es polgári forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos tényeket. A szlovák tankönyvekben többek között egy szó sem esik arról, hogy a forradalmi időszakban a szlovákok többsége az akkori magyar kormányzatot támogatta. Görgey Artúr híres téli hadjáratában a katonák igen jelentős részét bizonyíthatóan szlovákok és ruszinok tették ki. Azt sem mondják ki, hogy a Bécs által felszerelt úgynevezett szlovák nemzeti hadsereg bukását a lakossági támogatás hiánya okozta. A románok szintén a nemzeti színű, ferde történetírásra helyezik a hangsúlyt, s leginkább a magyarok barbárságáról, állítólagos kegyetlenkedéseiről írnak, míg a románokat jószívűeknek festik le. A tények pedig azt bizonyítják, hogy bizony mindkét oldalon voltak sajnálatos túlkapások, ami egyébként a háborúk velejárója, akár tetszik, akár nem. A romániai tankönyvek egyébként úgy tudják, hogy Erdélybe a forradalom Moldvából és Havasalföldről terjedt át, mit sem törődve azzal, hogy a pesti forradalom több hónappal megelőzte a havasalföldi felkelést, s hogy Erdély akkoriban a Habsburg birodalom része volt. Nagyon erősen ferdítenek a szerb tankönyvek is. A Honismeret című folyóirat 1999/1. számában közölt tanulmány szerint a tényeket leginkább a horvátországi, szlovéniai és a kárpátaljai tankönyvek tisztelik. A legrosszabb a helyzet Romániában, ahol a történelmet és a földrajzot csak románul és csak román nemzetiségű tanárok által tanulhatják a kisebbségekhez tartozó nebulók. Szlovákiában is voltak és vannak próbálkozások hasonló módszerek bevezetésére, de szerencsére még nem tartunk ott. Romániában ezen a helyzeten a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek még kormányzati pozícióban sem sikerült változtatnia. Meggyőződésem: nem volna annyi vita a népeink között, ha a múlttal kapcsolatban mindnyájan tisztelnénk a tényeket. Deák Ferenc (1803-1876) A múlt század második felének egyik legnagyobb hatású politikusa, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés atyja. Korabeli személyiségek és dokumentumok tanúsága szerint ez a középbirtokos családból származó jogász hatalmas tekintélynek örvendett a magyar társadalomban. Már a harmincas években Kossuthtal együtt a reformer