Premier, 2001 (8-16. szám)

2001-11-01 / 15. szám

I­dén ősszel is igazán jól lehetett vá­sárolni az aukciós piacon. Lehetett sok millióért, néhány millióért, és pár százezerért is jó képet venni. Sőt. Jó kis kép (eredeti borítóterv) nem kelt el 150 ezerért. Meg egy jó grafika százért. Érdekes volt tehát az aukci­ós piac. Az őszi szezonban a legvadabb, s egyben az egyik legizgalmasabb kép minden kétséget kizárólag a Mű-Te­rem Galéria zöld hajú szörnyetege volt, Czigány Dezső kettős arcképe 1909-ből. Kivételesen karakteres fauve kép, azaz a francia Vadak cso­portjának közvetlen hatása alatt ké­szült. Az előtérben Czigány anyját látjuk, ám ahogy a fiú megfesti, ab­ban szentimentális érzéseknek nem jutott hely. Érdemes külön megfigyelni, milyen színeket használ: cikláment, vöröset, narancsot és zöldeket látunk ezen az arcon. A foltok intenzitását a megvilá­­gítottságuknak megfelelően keresi meg, ám a színkészletet szélsőségig fokozza. Eszünkbe juthat két zseniális fauve kép: Henri Matisse 1905-ben festett egy arcképet a feleségéről (Portré zöld vonallal), és egy másik fauve, André Derain pipás Matisse­­portréja. Madame Matisse sem szép egy csöppet sem, furcsa élénkzöld vo­nal osztja ketté az arcát. A mester fél arca pedig kék, szakállában élénkvö­rös foltok. Mindez miért? Az erős, tiszta színek használata egyik képen sem önkényes - a valós színviszonyo­kat hevítik fel és keresik meg meg­felelőiket egy intenzív színtarto­mányban. Czigány még egy meglepő fogással él: zöldben-vörösben játszó anyját látjuk, de hol itt a kettős port­ré? Felesége arcának fele a kép jobb oldalán vágódik be, vékonyan felvitt, áttetsző foltokban - a portré felfogá­sa erős kontrasztban áll anyja plasz­tikus jelenlétével. PREMIER: ARVERES Mű, kincs, kereskedelem Andorka Júlia A képet tizenhétmillióért ütötte le a galériatulajdonos Virág Judit. Merész kép, merész vásárlás, ám kétségkívül megéri az árát. Folytassuk a legsikeresebb képek­kel, azaz a 15 milliós határt túllépő festményekkel. Sászár­ János 1905- ös Nizza környéki látképén egyetlen fürdőruhás szépasszonyt sem látunk tűsarkú cipőben, ahogy ez későbbi tengerparti képein gyakorta lenni szo­kott. Csak napfényben fürdő házfala­kat a meredek tengerparton, húsos levelű kaktuszokat és kék tengert. A színfoltok tiszták és pontosan hatá­roltak. Egy darab ragyogó nyarat vitt magával haza az, aki 19 milliót fizetett szeptember végén. Vaszary János: Rálátás a tengerre, 1905 Czigány Dezső: Kettős női arckép, 1909 105 PARMIRF.

Next