Premier, 2006 (53-58. szám)
2006-06-01 / 55. szám
ben Tornyi Ildikó főszerepet játszik, valamennyire már kiderül. Tóth Manci figurája: ziccerszerep. Ha egy ifjonc megkapja, a szerencse kegyeltje. Ha boldogul vele, és belefeledkezik Szép Ernő varázslatos színi költészetébe, megszületik, mint színész. Voltak és lesznek Mancik számosan, de Szép Ernő csillogásából csak kevesen részesülhetnek. Kell ahhoz valamiféle kegyelem. A személyiség sugárzása, ami alázatból fakad, meg játékosságból, meg szívből, meg derűből, meg tisztaságból. Tehetségből. És igen, szépségből. Csupa békebeli dolog. Tornyi Mancija is amolyan ártatlanféle. Hamvas, cserfes, éteri, virgonc. Csupa megszeppent ártatlanság. Csupa csodálkozó állítat. De csupa benső tűz és indulat is. Az ő nagy szerelmét ugyan ne kérdőjelezze meg senki. Legfőképpen ne az a csacsi Csacsinszky, aki holmi nagyvilági dámák után szaladgál, oszt’ azt se tudja, hogy kell rendesen szájon csókolni egy nőt. Igaz, jó megcirógatni, mert olyan kedves. Meg olyan finom és illatos a bőre, különösen nyakhajlat tájt, a füle alatt. De hát csapodár is, megbízhatatlan is, csak a szerelembe szerelmes. Sose lesz belőle rendes családapa. Tiszta gáz ez a Pali. Elnézem a zsöllyéből Tornyi Mancijét: finoman rajzolt, szabályos lányarc, hamvas bőr, üde, nyílt tekintet, filigrán termet, viháncoló kacarászások, kislányos, suhanó mosolyok, sötét tüzű szembogarak, az egyszerűségnek, az ártatlanságnak, a kecsességnek, a női rafinériának és vajákos erőnek valami olyan kevercse, mely rabul ejt, elvarázsol, magával ragad, elringat. Ez a Manci nemcsak bájos, ábrándos tekintetű, pityergő fruska ám, hanem dörzsölt lokáloica. Vérbő amazon, ha úgy tetszik. Úgy táncikál, mint a legprofibb görlök. Aki nem vigyáz, azt ujja köré tekeri. A Pesti Színház intim terében a Lila ákácban bevonul a színre Bizonyos úr és Bizonyos né őnagysága (Lukács Sándor és Igó Éva játsszák, tüneményesen), s a lányka hamar leveszi őket a lábukról. Különösen a deresedő férfiút, aki azonmód nyomulni kezd. Rákattan a kis lokáltündérre. Lelkesen győzködi a bányát, hogy milyen, de milyen tehetséges. Annyira, hogy finoman, ámde határozottan masszírozni kezdi a térdét. Dolgozol. Pipi? - kontráz a madám, s Bizonyos nagyságos rácsap önnön bűnös ujjaira, hogy csak úgy csattan: juj, csúnya fiú. Ilyen ízes-zamatos jelenésekből épül fel az elzsongító játék. Bájból, édességből, kellemből, túlcsorduló érzelmekből és virgonc humorból. Tornyi Ildikó kitűnő csapatjátékosnak bizonyul a remek együttesben, érti és érzi társai szívverését. Két végletet játszik el roppant érzékenyen: a szerelmesen rajongó, vad csitrit, s a magába zuhanó, fiatal csajszit, akit akkor suhint meg az elmúlás szele, amikor még azt se tudja, milyen a beteljesült szerelem. Precízen és aprólékosan építi fel Tóth Manci figuráját. Tágra nyílt szemekkel csodálkozik. Mélyen szemébe húzza tündéri kalapkáját, mintha csak védekezni akarna a ricsaros külvilág ellen. Mikor rájön, hogy magára marad, s az ő Palija bizony mást szeret (leginkább önmagát), üveges tekintettel, mereven bámul ii semmibe. A rajongó, lobogó szerelemből hamar lesz dermesztő sivatag, a csillogásból tompa, sötét, mozdulatlan éjszaka. De táncosnőként még kivirul, ügyesen, elegánsan játssza a hódító nácit, békebeli lokálok gyöngyét. Aztán leveti a fodros ruhákat, hazamegy szobácskájába, és sírdogál picinykét. Messziről, Szentpéterszegről jött a bűnös városba. Egy éve végzett a színművészeim, Marton László osztályában egyfajta karakteres színházeszmény örököse és továbbvivője. Sokat és sokfélét játszik a Vígben és a Pestiben, a Lila ákácon kívül A kertész kutyájában, A padlásban s más darabokban. A Lope de Vega-színműben pasztellesen hozza Marcelát, a megcsalt szerelmest. Röpköd, száguldozik a hatalmas színpadon, összecsap az Eszenyi játszotta grófnővel. Betölti a teret. A Vígszínház szépei és férfiúi az ántivilágban - nem is élt még akkor Tornyi Ildikó - népszerű tévéjátékokban taroltak, brillíroztak, tündököltek, nevettettek, ríkatták a nagyérdeműt az egy szem tévében. S nem mellesleg: váltak országosan ismert sztárokká, akiket mindenki élőben akart látni a legszebb magyar színházban, a Szent István körúti palotában. Mainapság „be kell érnünk” a színházzal, nincs magyar tévéjáték, a szappanoperákban és gagyisókban W27 Szilikon Macák homorítanak és domborítanak. Többek közt ezért is jó látni a bájos, ifjú színészt, Tornyi Ildikót, aki nemcsak tehetséges-valószínűleg korosztálya egyik legjobbja -, hanem fertőzetlen a bulvármédia ártalmaitól, s őriz valamit abból a tisztaságból, ami úgy terem széles e honban, mint hajdan a békebeli akácvirág. Május van. Szép Ernő májusa. A Lizsében virágba borultak a fák. Ha arra visz utam, szakajtok egy fürt illatos, fehér agácsvirágot a Tóth Manósnak. A Lila Akácban Telekes Péterrel FOTÓ: SZLOVÁK JUDIT