Premier, 2013 (90-92. szám)
2013-12-01 / 92. szám
PREMIER: SZELLEMIDÉZÉS AZ ÁTUTAZÓ ÁI\1\ Weöres Sándor 110 (RÉSZLET) Tarján Tamás \0/ május 26-án Weöres Sándor Kecskeméten I / IV.Tedége volt. A város Művelődési Központjában, a Collegium Atrium sorozat keretében, nagyszámú közönség előtt Szekér Endre - a Forrás főszerkesztő-helyettese, a költő életművének kiváló ismerője, műveinek elemzője beszélgetett Weöressel, aki felolvasta az est előtt rögtönzött versét. A Forrás 1976. szeptemberi számának borító 2. oldalán hasonmás formában tette közzé a (dátummal és aláírással is ellátott) kézirat négy szakaszát: SZEKÉR ENDRÉNEK KECSKEMÉTEN Végh Mihály és Katona József városa él, mint régen élt. Üdv az új zeneiskolának s néked, megújult Kecskemét! Ez csak alkalmi szösszenet most, ilyet ír egy átutazó, de száz jobbat költ Buda Feri s más kecskeméti őslakó. Pólyák Ferit köszöntsd nevemben, keze alatt a szép csodák öltöznek fa-rendezetekbe, faragott-vésett bibliák. Mi mindent látni Kecskeméten, milyet a világ nem terem! Ázsiát-Amerikát járunk és minden itt van egy helyen. Weöresből nem hiányzott a köszöntés, ünneplés, szövegajándék-adás hajlandósága, az osztozó öröm kifejezése. Se szeri, se száma pályatársai kerek születésnapját tárgyaló verseinek, látogatások, események, baráti együttlétek nyomán írt, olykor huncut rigmusainak, csipkelődve üzenő versjátékainak. A jellegzetes köszöntő költemény, az „alkalmi szösszenetként” keletkezett kis kecskeméti dal csupán a majdnem négy évtizeddel ezelőtti időpillanat miatt kíván magyarázatot. Két patinás tulajdonnévvel indul a laudáló tizenhat sor. Weöres tudatosvéletlen játékossággal a végén, azaz Véghen: Kecskeméti Vég Mihály protestáns énekszerzőn kezdi, a Bánk bánt író, Kecskeméten született és elhunyt Katona Józseffel folytatja, hogy máris átlendülhessen a jelenbe. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetét, melynek előtörténete 1950-ig nyúlik vissza, 1973-ban alapították, a belvárosban álló, 18. századi építésű egykori ferences rendházat újítva fel számára, a fiatal építész, Kerényi József tervei alapján. Az 1975-1976-os tanév volt az intézet első, épp befejeződő nyilvános tanéve, „megújulása”. Az üdvözlést követően már szinte a település valamennyi törzsökös polgárát („őslakóját”) köszönti versében a vendég; ottlétét, személyességet aláhúzva pedig a városhoz és a szerkesztőséghez kötődő poétát, Buda Ferencet, továbbá a fafaragó művész Pólyák Ferencet, a két becézett Ferit név szerint is. Előbbi a sorokból sejthetően jelen lehetett a rendezvényen, utóbbi nyilván nem, azért bízta Weöres a szíves üzenetet Szekér Endrére. A költő-házaspár, Weöres Sándor és Károlyi Amy járt is Pólyák matkói tanyáján (nem bizonyos, hogy épp 1976 májusában) - gondos kereséssel fellelhető az interneten egy fénykép, amint egy monumentális alkotását szemlélik. A Pólyák „Förire” vonatkozó Weöres-sorok ma a tanyai műhely falán olvashatók. A vers harmadik szakasza a Biblia említésével és többes számba helyezésével - „bibliák” - az e keretek közt lehetséges legmagasabb ünneplő-kitüntető, szakrális fokra hág, megalapozva a befejezés ironikus komolysággal hódoló világközéppont-sugalmazását, a „minden itt van egy helyen” csattanóját. Weöres nem pusztán udvariaskodott. Gondolatai, emlékei szeretettel övezték Kecskemétet, hiszen egyik első mentorának, versei (az 1929-ben a csodagyerek költő tollából közölt Öregek stb.) megzenésítőjének, Kodály Zoltánnak a szülővárosát is tisztelte és kedvelte benne. (Az Öregek első megszólaltatása Vásárhelyi Zoltán karmesteri intésére, Kecskeméten történt 1933- ban.) Lírai életműve ugyan különlegesen sok tulajdonnevet, köztük ezernyi helynevet fogadott magába, mégsem hagyhatjuk említetlenül, hogy Kecskemét neve a jelenleg mértékadó kiadás, az Egybegyűjtött költemények I-III. (2008-2009) betűrendes tartalomjegyzéke szerint verseimben (Kecskeméti piacon, 1984), kis számozott verset kezdő sorban (Kecskemét téli éje..., 1971 - Rongyszőnyeg II.) is felbukkan, s ha nem csupán a mutatóra bízzuk magunkat, hanem a pásztázó olvasgatásra, másutt is rálapozhatunk („Jégveremben, fagyos réten / harangoznak Kecskeméten...”, 1972. ugyancsak Rongyszőnyeg II. E három szakaszos verset jelölve az említett kiadás tartalomjegyzéke sajnos hiányos. Megjegyezzük, hogy az Egybegyűjtött művek folyamába illeszkedő fenti három verskötet a mi versünket