Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-04-08 / 14. szám
14. PROTESTANUS EGYHÁZI ÉS ISMtEIAS NAP, HEásodik évi folyamat. PESTEN, 1843. Aprilikán. Schwerer ist der Gedanke, welcher in Wahrheit sucht und alléin in ihr sich beruhigt, als die falsche Begeisterung des Gefühls, die leicht durch epidemischen Einflusz gewonnen wird. J. G. Reinwald. Tartalom* A' presbyteri elvek szerénti reform' szükséges volta, egyúttal feleletül Vári-Szabó urnak. Dobos János. — Barátságos szó Baksay úrhoz. Péterfi Albert. Bácsi ág. evang. egyházmegyéből. Tessényi. — Zólyomi egyházmegyéből (iskolaügy. Kuzmány K. — Vegyes közlemények. A' presbytei'i elvek szerénti reform' szükséges volta, egyúttal feleletül Vári-Szabó úrnak, Tóbiás: Isten jó nap', Tisztelendő uram! Topas: Bonos dies, Tóbiás úrfi! — Mert valamint ama' prágai vén remete , ki soha teljes életében iótollat nem rágott, tintát nem látott igen bölcsen monda hajdan Gorboduk király' húgának: „az, a' mi van, van;" úgy én is, mivel tisztelendő úr vagyok, tehát — tisztelendő úr vagyok. Mert mi is lehetne egyéb a' van, vannál? Shakspeare. Tiszt. Vári-Szabó úrnak egy értekezése jelent meg közelebb a' prot. egyházi és iskolai lapban, még pedig ír az uralkodó és engedelmeskedő egyházról. Őszintén megvallom , élénk kedvvel olvastam a' nagyszerüleg feszelgő kis elmefuttatást, és midőn egyházunk' életkérdései, nehéz feladatai között, olly könnyedén szökdécselni, nehézséget nehézségre döntögetni látom őt, mint az ugrót a sakk-táblán: sok szerencsét kívántam neki fejérről feketére, feketéről fejérre. Azonban olvasás közben és után, néhány ötlet villant meg előttem, magát az értekezést, és az értekezők modorát illető; engedje meg Sz. úr, hogy őket saját szegény nézpontomból, mint gr. Széchenyi szokta mondani ,sineira et*studio' gyanúsított ön magam, és az ügy iránti vonzalomból elmondhassam! Mi a' tudós értekező' ir modorát illeti: — megjegyezve, hogy benne koránsem nyelvtani hibákat keresek, mert erre sem elég tudós, sem elég száraz nem vagyok; — egy ez azon túl a' Dunán divatozó cothurnusok közül, mellyek nyalkán fénylenek, és sokat jelentő kopogással hágnak fel 's alá a' lépcsőkön, — mellyeknek azonban, mint némelly egérfogóknak megvan csaptatójuk, hová midőn az iró feljutott, maga magát fogta meg. Lessünk bár rá magára a' tudós értekezőre, mihelyt az uralkodás' kedves szaga után felfutott a' parancsoló egyház' magasságához: egyszerre eltün szemünk elöl, és egy tractualis jegyzőkönyv' szük rekeszében látjuk őt ide 's tova futkosni, mellyből magát kirágni nem tudván, visszabúv a' csaptató alá. — Irmodori sajátsága a szerzőnek azon uralkodó hang, azon követelő rövidség, mit Shakspeare' átöltözködött lelkésze' szájából hallunk, egy szóval a' parancsoló egyház' rivalgása. E' fenhangból , ez mops potentiából természetesen egy harmadik sajátság fejlik ki, az uralkodó szabadság' sajátsága, melly gyanúsít, rágalmaz, 's alanyi kicsinségét pávafarknyi nimbusszal sugározván körül, a' vele szemközt állót — mint engem is — theoriákkal bajlódó, elvcserélő — kegyenczi hajlamú, csalétket — fogást — horgot készítőnek mond. — Isten neki! az uralkodó egyház mindig bőven osztotta az illy czímeket, 's ezeket kivált túl a' Dunán úgy megszokta, mint boldog emlékezetű Ulászló királyunk a' ,dobse' szót. Mind ezekből jő ki még egy sajátság, mit a' következő anekdot legjobban felvilágosít: Egyik főiskolánkban a' szófüzést tanító, körmondatokat íratván tanítványival, midőn azok érthető egyszerűen jöttek ki a' tanítvány'fejéből és pennája alól: velők soha elégedve nem volt „Jó —mondás illyenkor — de még se jó, kell a' puszta kifejezésre vagy gondolatra valami szín, valami „sallang." Egy tanítványa szót fogad, és ír, és felolvas valamit tanítója előtt; a tanító hallgat, figyel, végre felszóllal: „mi az a' mit ön olvas? én nem értem." „Oktató uram ! — monda a' tanítvány — ez a' sallang." Ennyit az ír modorról. De mielőtt még egyenesen a' dologhoz szólnék, engedjék meg t. olvasóim , hogy a' tudós értekezőnek némelly állításait a' magam módja szerint talpra állítván, szemök közé nézhessek. „Egyházi életünk' körében — igy szól ő — mutatkoznak, jőnek fel egyes eszmék, tiszta szándék mellett még nem legtisztább fogalomból eredők, 's lefolyásukat a' tisztában nem lét, mint túlsegítő praependium sietteti; 's ha megállunk szótlanul, szobor-állásunk helyeslésre magyaráztatik: 's az eszmét lét követendi." Tiszta szándék, zavart fogalom, tisztában