Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

Második évfolyam. Szöull Pest, január 15-kén 1859. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, ELŐFIZETÉSI DÍJ: HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petti sor többszöri be­iktatásánál 5 ujkr., 7 ujkr. sorja. egyszeriért Bélyegdíj külön 30 ujkr. 1. emelet. Helybeli, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál", helyben a kiadóhivatalban. Egy két szó az egyházi lapról, mint nyil­vánosság orgánumáról. Nyilatkozat. Múlt évi utolsó számban e lapokban megjelent egy cikk Nyíregyházáról; én annak sem igazolá­sára, sem cáfolására nem fordítom figyelmemet, hanem mi­után hallom, hogy némelyek tőlem eredetinek tartják, felhí­vom t. szerkesztő urat, nyilatkozzék itten: én ír­tam - e ama cikket, vagy sem ? — Isten velünk! Nyíregyházán, jan. 6. 1859. Jeszenszky László, nyíregyházi cv. egyik rendes pap. 1 Kötelességünk szerint szívesen teljesítjük tiszt.­­ Jeszenszky ur kívánságát s ezennel kijelentjük, hogy­­ a kérdéses cikket nem ő irta. Szerettük volna, ha e nyilatkozattal a kérdéses ügynek véget vethetünk, azonban egy közbejött kö­rülmény szükségessé tette, hogy mi ezúttal a dolognak bővebb fejtegetésébe ereszkedjünk és midőn ezt tes­­szü­k, a nyíregyházi egyház ügyét egyedül kiindulási pontnak tekintjük, melyből folyólag alkalmat veszünk magunknak több olyat elmondani, mi nézetünk sze­rint más hasonló esetekben is használható lesz. Ugyancsak a nevezett cikk folytán a nyíregyhá­zi ev. egyház egyik előkelő hivatalnokától is kaptunk levelet, melyben felszólíttatunk, hogy az álnév alatt megjelent cikkíró levelét eredetiben „14 nap lefoly­ta alatt" küldjük be, hogy a felszólító nézzen a szeme közé az írónak akkor édes lesz a bosszúál­l­á­s. Ellenkező esetben képtelen lesz a politikai ha­tóság útján azt magának kiadatni." Tisztelet, becsület mindenki hivatalos állásának, de nem lehet elhallgatnunk, hogy ily beszéd nem il­lő oly emberhez, ki magát Jézus Krisztus követőjé­nek és a szeretet vallás­a hívőjének mondja s bizonyá­ra betegnek mondhatni az olyan egyházat, melynek benső emberei között találkozik, ki cselekvésében oly motívumok által vezettetik és ilyesmivel még írásban is föllépni nem átall. Mi azonban ismerjük szerkesztői kötelességün­ket és nem fogjuk a reánk bízott titok szentségét akármily fenyegetésre is megszegni. Egyébiránt ha nem volna is a ma quasi hivata­los levél kezünk közt ez ügyben, már a két rendbeli képtelen kelletlen reclamátio is elégséges volna, hogy belássuk, miszerint az említett cikk a nyíregyházi egyházban nem kis háborúságot okozott és nem egy ember kedélyét hatalmasan felzaklatta, mi ismét csak arról győzött meg, mennyire volt igaza az „Autono­mia" cikk írójának, midőn egész általánosságban, de találón kimondta, hogy „sokan az autonómiát úgy értelmezik, a mint nekik tetszik, és nem úgy, miként az egyház szelleme­s üdve kívánja. Autonómiát em­legetnek ezek a kü­lbeavatkozások ellenében, maguk pedig önkény­kedések által nyakára igyekszenek hág­ni az egyház minden önálló életnyilatkozatának." Részünkről minél jobban meg vagyunk győződ­ve az önkormányzat áldásos voltáról a vallás terén, annál mélyebben érezzük az ö­n­v­á­l­a­s­z­t­o­tt a ha­tóságok becs- és tiszteletben tartásának szükségét és mi bizonyosan utolsók leszünk, midőn a hatóságok tekintélyének akármi uton történhető aláásásáról szó van. De minthogy hatóságunkat a közbizalom nyo­mán magunk választjuk, azoknak tekintélye azon nem alapulhat, hogy homályba, mint valami szentély­be vonulva, a nyilvánosságot kerüljék, vagy hogy senki fiának joga ne legyen azoknak eljárása felett ítélni és tetteiket számon kérni, mert akkor mi biz­tosítékunk volna, hogy választottai­nk bizalmunkkal vissza nem élnek ? A protestantismus szelleme nem olyan, hogy akár az összes egyháznak, akár egyes községnek titokba kelljen burkolnia eljárását és a­ki a protestáns ügyvitel terén tetteit nem akarja bí­rálat alá bocsátani vagy épen jogcíme vizsgálását ellenzi, az ez által maga magát ítélte el. Tudnunk kellene mindnyájunknak, hogy az idő­szaki sajtónak egy-egy ü­dvösebb hivatása nincsen, mint épen az, hogy az autonomikus köztestületek lé­péseit figyelemmel kísérje, az önkormányzat egyes jeleneteit felfogja, ha szükséges bírálja, egyszóval, hogy ellenőre legyen az önmagában fejlődő nyilvá­nos életnek. — Se nyilvános ellenőrködés valamint legbiztosabb gát a visszaélések és kihágások ellené­ben, így a leggyakoribb esetükben egyetlen jutal-

Next