Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

Nyolcadik évfolyam. 3. Pest, jan. 15. 1865. SZERKESZTŐ- ÉS KIABÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. PROTESTÁNS LAP ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A NAPI KÉRDÉSHEZ. • Pár évvel ezelőtt valamelyik távírda egy munka megjelenését jelentette Párisban, utánna másnap, harmadnap már jöttek az ismertetések, a rendkívüli dicséretek, a még rendkívülibb ócsár­lások, rágalmak; ugy politikai mint egyházi la­pok néhány hónapon át hasábokat szenteltek e műnek, majd később egy egész irodalom jött létre e mű következtében, és alig van ember a mű­velt világ területén, ki Renan nevét — mert hiszen mondanom sem kell, hogy erről van szó — ne hallotta volna. Ily előzmények után természetesen nagy kíváncsisággal vártuk a művet, s midőn végre megkaptuk, s olvasásához nagy mohón hozzáfog­tunk, lapoztuk lapoztuk, de nem tudtuk, hol kell már nevetni. Protestáns ember, ki az utóbbi más­fél század egyházi­ irodalmával csak kissé is is­meretes volt, ki a deistáknak, naturalistáknak, a Straussoknak, Feuerbachoknak hitét hallotta, az alig tudta érteni, hogy e mű — hacsak ügyes összeállítását, megnyerő irályát nem tekintjük, miként volt képes ily zajt támasztani. De egészen másként voltak vele katholikus testvéreink. Több okból — miként e lapok hasábjain is volt már több izben is említve, — egészen más hatást tett az Párizsban vagy Bécsben, mint a protestáns Németországon vagy Schweicban. Pár­­ hét óta csaknem hasonló körülmények között vagyunk ismét. Az adventi napok alatt, míg az egész keresztyénség a szeretet és béke­ség fejedelmének születési ünnepéhez készült, ad­dig ennek földi helytartója — talán isteni sugal­latból — tisztelendő testvéreihez egy levelet ké­szített, mely alig hogy elhangzik ajkain a kará­csonyi ének: „Dicsőség Istennek a menüben, e földön békeség az emberekhez és jóakarat," azon­nal mintegy e karácsonyi ének viszhangjaként szétküldeték a művelt világ népeihez. Szinte félve fogok tollhoz, ez encyclicáról írandó, félve, hogy a t. olvasónak unalmat szer­zek, ha ennek csak nevét is említem. Karácsony óta akár­merre tekintünk Erópa napi irodalmában, ugy­bel- mint külföldi, egyházi, politikai, komoly vagy élc-lapokban mindenütt e szó ötlik szemünk elé „Encyclika." — Én részemről, megjelenése­kor mindjárt átnéztem figyelemmel, azóta is — hogy oly nagy zajt csinált — belepillantok több­ször; de megvallom ugy vagyok vele, mint Re­nan könyvével, t. i. hogy ha a világ naplójában oly nagy érdeket nem támasztott volna, én ré­szemről elolvasása után egyszerűen félretettem volna, legfeljebb jegyzeteim közt a pápaságról vagy ultramontanismusról szóló jegyzék után is­mét egy striclát tettem volna, mint a hanyagsá­gáról ismert tanítvány neve után, ha az secun­dára felel. S azt hiszem, hogy protestáns test­véreink közül velem egy véleményen, igen so­kan vannak, kik e főpásztori levélben semmi különöst nem találnak. Nem, korántsem, mintha talán ennek szelleme vagy tartalma csak távol­ról is általunk helyeselhető volna, — nem, mert hiszen, ha ennek taglalásába bocsátkozunk, és ko­molyan szeme közé nézünk, hajunk is borzadoz; hanem mivel mi az ilyesmiket azon helyről már megszoktuk. Kik az ez előtt 300 évvel tartott tri­denti zsinat szellemét s határozatait csak nagy­jából is ismerik, ki a kathol. egyház ujabb törté­nelme s az ultramontanismus elvei, törekvései se 5

Next