Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-13 / 33. szám

De mennyi idő, mennyi papiros kellene arra, míg én az ilyféléket el tudnám számlálni! És nekünk papokul semmi más fegyverünk jelenleg nincs az erkölcsrontó, törvénysértő üzelmek ellen, mint az, hogy: „még a háztetőkről is." Jól van, tehát még a háztetőkről is . . . egész szívvel-lélekkel, a velők megoszlásáig, a csontok megszakgatásáig. Hanem osztán minek utánna ezeknek haszna nem lesz, ne vegye tőlem rosz néven e lapok általam igen tisztelt és szeretett főmunkatársa, ha én a gonoszok, tolvajok, csalók, paráznák, istenházát s az isteni tiszteletet sértők, vén banyák s egyebek ellen, újra és újra erősebb, azaz jól megérezhető eszközöket is ajánlok! VIGIL: Székács József. Székács József 1809-ben felix 2-án született Oros jházán, Békésmegyében, hol atyja jómódú, de számos gyermekkel megáldott timármester volt. A derék iparos kedves Jóskáját maga hálás mesterségére szánta, s mármár Gyulára akarta vinni inasnak, mikor Szigethy János helybeli evang. lelkész, ki a fiúnak kitűnő elmetehetségét a vasárnapi katechizálások alkalmával felismerte, atyját más gondolatra birta s reávette, hogy fiát diákiskolába küldje. Akkoriban a tudományos pályára előkészítő iskoláink hasonlíthatlanul kevesebbet nyújtottak mint ma, mert kevés tanerővel, csekély taneszközökkel rendelkeztek. Volt azonban amaz iskoláinknak két előnyük, melyeknek véghetetlen sokat köszönhet a nemzeti művelődés : egy az, hogy olcsók voltak és igy a legszegényebbnek is a tudományt hozzáférhetővé tették; a másik, hogy ézen mert keveset tanítottak, annál többet biztak a tanulóra, mi az önmunkásságot nagy mértékben élesztette. Keveset tanítottak, de jól, és — a mi fő — megtanították a gyermeket, hogy kell tanulni Ily nagy igényű, de kevés erejű iskola állott fent Orosháza közelében, Mező-Berényben, hol teljes nagy gymnasiumot, mely az úgynevezett donatista előkészítőosztállyal együtt kilenc osztályból állott, eleinte két tanár látott el, ugy hogy Benka Ádám, ki egyszersmind igazgató volt, egy maga öt osztályt, a többi négyet Krizs György tanította. E férfiak vezetése alá adatott Székács, ki ott a gymnasium első hat osztályát végezte, a mikor aztán, igaz hogy sok tudománynak, melylyel a mai gymnasiumi ifjút tömik, nevét sem hallotta, de megtanultam latinul úgy, hogy a classicusok olvasása neki nem mint a mai érettségi vizsgát tett inainknak favágói munka, hanem lelki élvezet volt; megismerkedett tehát mivelődési alapjainkkal magukból a classicus kútfőkből, lelke működése az örök szépségű példák után kezdett idomulni, s azontúl a classicus régiség szellemi életének mindennapi tápláléka lett. Legnagyobb fogyatkozásuk amaz intézeteknek az volt, hogy a magyar nyelv és irodalom nem lévén az iskolai tantárgyak közé felvéve, ritka tanuló ismerte irodalmunkat, még ritkábban találkozott, ki magyarul helyesen fogalmazni és írni tudott volna. Székács e tekintetben szerencsés volt, amennyiben Szigethy János, iskoláztatásának eszközlője és pártfogója, azon kevés választottak közé tartozott, kik az ébredező hazai irodalom mivelését pártfogolták, mindenképen azon volt, hogy a szép reményekre jogosító ifjút az akkor már-már hirre vergődő Berzsenyi, Kölcsey, a két Kisfaludy és Vörösmarty munkáival megismertesse, és hazai irodalmunkat vele megkedveltesse. Ez után Székács önszorgalom által hamar helyre pótolta, mit az iskola elmulasztott; megtanulta gondolatait értelmesen és csínnal kifejezni, megtanult magyarul szabatosan irni. Tizennyolc éves volt, midőn 1826-ban a philosophiára Sopronba ment s ott három év alatt úgy a philosophiai tanfolyamot mint a theologiát végezte. Sopronban önmivelődését folytatva, a német irodalom tanulmányozásával foglalkozott és mint a társaság tagja első költői kisérleteit tette meg, „magyarmelyek Kis Jánosnak, ama társaság alapitójának figyelmét az ifjúra vonták, s annak ösztönzésére Székács a „Költő" című művét Kisfaludy Károly „Aurorá"-jába beküldvén, az 1830-ban meg is jelent. Ez volt Székács nyomtatásban megjelent első munkája és ettől veszi kezdetét dicsőséggel futott írói pályája. Elvégezvén egy év alatt a hittudományi tanfolyamot, Besztercebányán Lovich Ádám, a bányakerület akkori superintendense előtt tette le a candidatusi vizsgát, 1829-ben. Az egy évi theologia akkoriban sem tekintetett egyébnek, mint oly propaedeuticai tanfolyamnak, melyet az ifjú vagy a kápláni évek alatti tanulmányozás és praxis, vagy külföldi egyetemek látogatása által tartozott kiegészíteni. Székács József, hogy az utóbbit megtehesse, házi nevelőséget vállalt Rudnai Nikolits János fiainál Bánátban, mely minőségben 1829 től 1834 végéig működött, úgy, hogy növendékével két évet Karlócán, kettőt Pesten, egyet Eperjesen töltött. Karlócán megtanult szerbül s megismerkedett eredetiben a szerb népköltészet azon remekeivel, melyeket azon időtájt Talvi német fordításai után ismerni és Göthe felszólása után méltányolni kezdett a művelt világ. Székács is beleszeretett „elágy hangú és epedő szerelmi dalokba, e búval és méltósággal teljes hősi énekekbe és mondákba" és számosakat lefordítván, később (1836) „Szerb dalok és hősregék" cím alatt egy kötetben ki is adta. Ugyancsak Karlócán az odavaló görög pap Mikos megismertette Székácsot az ujgörög irodalommal, aminek az lett az eredménye, hogy görögből is kezdett fordítgatni s kivált az anthologiából vett epigrammák szerencsésen fordításaival gazdagította koronként e téren akkor sikerült még nagyon is sovány irodalmunkat.