Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-08-13 / 33. szám
1832-ben tanitványival Pestre jővén lakni, itt az irodalom akkori hangadóival barátkozott meg, mi írói törekvéseire s közvetve életpályájára határozó befolyással volt. 1834-ben tanitványival Eperjesre ment, hol egy időben tanuló és tanitó lett; maga a jogot hallgatta, másfelől a kollégiumi tanács megbízásából az ifjúságnak a magyar nyelvet és irodalmat tanította és mint megválasztott elnök új életre keltette a már-már hanyatlásnak indult magyar társaság működését, mely azontúl „Székácstársaság" néven állott fen. Öt évi nevelősködése, de különösen eperjesi működése, annyira megkedveltette Székáccsal a tanpályát, hogy midőn a tanév végével tudományos kiképeztetésének befejezése végett külföldi egyetemre ment, nem annyira a papi mint inkább a tanári pálya lebegett szemei előtt. Berlinben, hol egy évet töltött, s többek közt Hegelt és Neandert is hallgatta, bölcsészettudori oklevelet nyert s miután Németország, Hollandia és Angolország főbb városait beutazta, hazájába visszatért és folytatta a Nikolits-háznál a nevelőséget. Időközben irodalmi működése magára vonta a magyar tudós-társaság figyelmét és az őt 1836-ban levelező tagjául választotta meg. Két évvel később a Kisfaludi-társaság rendes tagsági cimmel tisztelte meg a törekvő ifjút. Pesten akkoriban az ágost. hitvallásuaknak csak német egyházuk volt, mely a kevés magyarnak és a nagyobb számú tót ajkúaknak is szolgált; azonban az 1825. óta mind erősebben nyilatkozó nemzeti élet, mely Széchenyi fellépése folytán a fővárosban kezdett központosulni, a pesti ágost. hitvallású község kebelében is mind érezhetőbbé tette a szükséget, hogy külön magyar lutheránus egyház alakuljon. 1837-ben végre sikerült egy csekély számú de áldozatkész tagokból álló magyar ajkú egyházközséget megalkotni, mely eléggé nem méltányolható tapintatossággal a nemzeti szellemből keletkezett egyház első lelkésze él a nemzeti irodalom fiatal, de mármár szép hírnévre vergődött egyik bajnokát, Székácsot hivta meg. Az 1837 év november U-én, a pesti ágost. hitvallású evang. gyülekezet megalakulásának épen félszázados évfordulóján tartotta beköszöntő beszédét. Sorsának e nem várt, nem tervezett fordulata Székács életére nézve döntő volt, de nem kevésbé szerencsés az újonnan alakult egyházra nézve; mert Székácsban minden megvolt, mi arra való, hogy lelkeket hódítson s az új egyház híveinek számát szaporitsa. Férfias szép alak, emelve a költői lélek által, mely nemes vonásaiból sugárzott, első tekintetre megnyerte a sziveket és magával ragadta, mikor megszólamlott. Hódított beszéde által, mely igéző volt, de hódított méginkább ritka kedvességű személyiségének egész megjelenése által, melyet játszi elmésség vonzóvá, komoly célokra törekvés megnyerővé tett. A szeretet, mely egész valóját ihlette, a vele érintkezőket is hasonló értelemre indította, maga pedig valamint szónok és költő, úgy gondolkozó is ez ihlet befolyása alatt lett; sőt minden cselekedetének is nem fáradságos tervezgetés , a dolgok elejét-végét meggondoló fontolgatás, hanem a szerető szív ihlete kölcsönzött kellemet és biztosította számára a nem mindennapi sikert. A kis egyház, melynek egész évi anyakönyvi bejegyzései egy oldalt sem töltöttek meg, a fiatal lelkész gazdag tehetségét eléggé el nem foglalhatván, Székács folytatta irodalmi munkásságát és a papi teendők közül egyedül az egyházi szónoklatra mint amúgy is leghálább teendőre fordította figyelmét. Csakhamar el is terjedt a fényes hitszónok híre haza-szerte s Pesten megforduló protestáns ember ritkán távozott innét, hogy őt meg ne hallgatta volna. Magában a fővárosban pedig, — a mint Sz. K. találóan megjegyzi — „Székács prédikációi évek hosszú során át valódi ünnepei voltak a fővárosi közönségnek, — s mint Albachot (a ferencrendi atyát) protestánsok, ugy Székácsot katholikusok is tömegesen hallgatták, kivált ünnepélyesebb alkalmaknál, vagy temetéseken, mikor vagy kényekre, vagy lelkesedésre ragadta hallgatóit." Növekedő hírével Székács egyházi munkássága mind nagyobb mérveket öltött és nem sokára a két test-is vérfelekezet országos egyházi ügyei vették tehetségét igénybe. Midőn a negyvenes évek elején Zay Károly gróf által a két felekezet uniója, Fáy András által egy Pesten felállítandó prot. főiskola eszméje hozatott szőnyegre, és mind a két eszme az irányadó körök azon mohó érdeklődésével találkozott, mely ama nemesen hevülő kornak sajátja volt, Kossuth Lajos a nagy horderejű két indítvány érlelése szempontjából a „Pesti hírlap"-ban egy protestáns egyházi és iskolai lap megindítását hozza javaslatba és „e vállalat megkisértésére különösen Székács József ágostai és Török Pál helvét hitvallású pesti hitszónok urakat" szólítja fel. 1842-ben a nevezett lap tudvalevőleg megindult s ezzel Székács mint egyik szerkesztője a prot.-egyházi élet országos mozgalmainak kellő közepébe lépett be. Mily tiszta tudatával a nagy feladatoknak, melyek mint szerkesztőkre reá és társára néztek, mutatja a teendőiket szabatosan körvonalazó programm. A szőnyegen forgó napi kérdésre, az unióra vonatkozólag már előbb nyilatkozott volt Székács a „Pesti hírlap "-ban, az egyesülés munkájának egymásutánját ekép jelölvén ki: „Három stádium vezessen az uniónak létesítéséhez ; az első legyen : az administratió egyesítése ; a második: az uniónak az iskolákban és gyülekezetekben előkészítése; a harmadik : e dogmák feletti egyezkedés." A mód, ahogy a harmadik pontra nézve nyilatkozik, Székácsnak egy akkori gondolkozására mint előadási mondatára nézve sokkal jellemzőbb, semhogy azt életének bár csak vázlatos rajzából is a kihagyhatnék. „Ha azután oda jutottunk — igy szól — hol a két egyháznak legkisebb tagjai is egymást meglátogatván, mintegy eként szólanak : „Ejnye szomszéd vagy komám vagy sógor uram ! hiszen a kétek iskolájában is épen azon könyvből tanulnak a gyermekek,