Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-04-08 / 14. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADÓ-HIVATAL : IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1, 8m. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. A hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fgiyTeljes szám a példányokkal mlidig- sz;olgráfika ± VLrL]£_~1iPÍ SZERKESZTŐ-és Hirdetések dija: Ü^r Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megnjitására felkéretnek. Az új cura pastoralis. Kezemben az uj egyházi törvénykönyv. A második rész három egész levélen mind mi rólunk beszél. Beleavatkozik maoán életembe. Feleségem é o nem szállhat perbe a kurátorral, ha meszet nem akar venni a parókiára, nekem is hallgatnom kell, mikor méri a fele legyített conventiót. Nyáron nem rakhatok osztagot, pedig ha én nem megyek a tetejébe, mind elmegy benne a zápor, csirkás lesz a búzám. A feleségem kis tanyáján nem tölthetem a tavaszt, s nyár végefelé megdagadó lépemet nem apaszthatom meg Karlsbad vizeiben. Vagy ha épen már mennem kell: stemplis folyamodványt kell benyújtanom az érdemes elöljáróság kegyes szine elé, méltóztassanak megengedni, hogy távozzam. Végül rám oktrojálja az attillát, nyakig begombolja, amibe az asszony is beleszól, hisz igy nem látszik ki a gyönyörűen keményített s vasalt ing. De hát mindez csak magánügy. Hátra tették, nem helyeznek rá nagy súlyt. Ha nem nézzük csak ott elől, a lelkipásztor hivatalos teendőit. Tizennyolc hivatalos teendőm van kiszabva. Ezek közt legfeltűnőbb a betegek látogatása. Egy uj teher. A kholerás és tufusos beteget menjek el meglátogatni s hozzam haza családomba a miasmát! Volt-e lelked zsinat. Persze azok a »nagy papok”, kik a bölcs törvényt hozták, nem mennek , hanem küldik a káplánjaikat. Gregorius kis pap pedig volt, s lesz is mindenha. Két §, parancsolja ugyan , de ha kétszáz mondaná sem teszem. Nem úgy tettem azelőtt. A jövőben tegyem-e azon csak ezután gondolkodom. Egy eset, amit nem rég beszélt el egy kollegám, gondolkodóba ejtett. Velem is megtörténhet, pedig nem szeretném. Meghalt a kanászbojtár, mondá a kollega. A funerátor egyszerűen, énekszóval temetendőül jelenté be nálam. Temetéskor, midőn a kántor a sír behantolása után elhagyta az éneket s néhány szót volt a szokáshoz képest feláll a molnár, egy korhely, izgága mondandó: náció, ki még azonkívül pápista is, egyedül ő maga pápista a faluban, s elkezd szónokolni a sír felett ilyeténképen: Z atyámfiai, és az mégis csúnyaság, hogy tik a szegény embert pap nélkül temetitek. . . . Micsoda pap ez ! hát az csak a gazdagok papja pénzért ? . . az egy kicsapni való pap ! no isz majd móresre tanítom én ! s elrohant, ott hagyott az ámuló, megbotránkoztatott közönséget. Én otthon szobámban csendesen olvasgattam, midőn valaki berúgta ajtómat. A molnár állt a küszöbön, vörös arccal s felfogott ököllel. Hát te lelkipásztor vagy ? te nem lelkipásztor vagy ? hanem csak pásztor, aki fizet, azt eltemeted, a szegény embert megveted ? . te csak egy haszontalan pásztor vagy, egy kicsapni való pásztor. Elsápadtam. Fölemelkedett kezem, hogy ez irtózatos embert egy arculcsapással elnémítsam. Kettőt léptem feléje, mialatt eszembe jött az evangéliom : „magatokért boszut ne álljatok." 27