Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. K­IADÓ-HI­V­ATA­­L : IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1, 8m. Előfizetési d­ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. A hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fgiyTeljes szám­ a példányokkal mli­dig- sz;olgráfik­a ± VLrL]£_~1iPÍ SZERKESZTŐ-és Hirdetések dija: Ü^r Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megnjitására felkéretnek. Az új cura pastoralis. Kezemben az uj egyházi törvénykönyv. A második rész három egész levélen mind mi rólunk beszél. Beleavatkozik mao­án életembe. Feleségem é o nem szállhat perbe a kurátorral, ha meszet nem akar venni a parókiára, nekem is hallgatnom kell, mikor méri a fele legyített conventiót. Nyá­ron nem rakhatok osztagot, pedig ha én nem megyek a tetejébe, mind elmegy benne a zápor, csirkás lesz a búzám. A feleségem kis tanyáján nem tölthetem a tavaszt, s nyár végefelé meg­dagadó lépemet nem apaszthatom meg Karlsbad vizeiben. Vagy ha épen már mennem kell: stemp­lis folyamodványt kell benyújtanom az érdemes elöljáróság kegyes szine elé, méltóztassanak meg­engedni, hogy távozzam. Végül rám oktrojálja az attillát, nyakig begombolja, a­mibe az asszony is beleszól, hisz igy nem látszik ki a gyönyörűen keményített s vasalt ing. De hát mindez csak magánügy. Hátra tet­ték, nem helyeznek rá nagy súlyt. Ha nem néz­zük csak ott elől, a lelkipásztor hivatalos teendőit. Tizennyolc hivatalos teendőm van kiszabva. Ezek közt legfeltűnőbb a betegek látogatása. Egy uj te­her. A kholerás és tufusos beteget menjek el meglátogatni s hozzam haza családomba a mias­mát! Volt-e lelked zsinat. Persze azok a »nagy papok”, kik a bölcs törvényt hozták, nem men­nek , hanem küldik a káplánjaikat. Gregorius kis pap pedig volt, s lesz is mindenha. Két §, pa­rancsolja ugyan , de ha kétszáz mondaná sem teszem. Nem ú­gy tettem azelőtt. A jövőben tegyem-e azon csak­­ ezután gondolkodom. Egy eset, a­mit nem rég beszélt el egy kollegám, gondolkodóba ejtett. Velem is megtörténhet, pedig nem sze­retném. Meghalt a kanászbojtár, mondá a kollega. A funerátor egyszerűen, énekszóval temetendőül jelenté be nálam. Temetéskor, midőn a kántor a sír behantolása után elhagyta az éneket s né­hány szót volt a szokáshoz képest fel­áll a molnár, egy korhely, izgága mondandó: náció, ki még azonkívül pápista is, egyedül ő maga pá­pista a faluban, s elkezd szónokolni a sír felett ilyeténképen: Z atyámfiai, és az mégis csúnyaság, hogy tik a szegény embert pap nélkül temeti­tek. . . . Micsoda pap ez ! hát az csak a gaz­dagok papja pénzért ? . . az egy kicsapni való pap ! no isz majd móresre tanítom én ! s elro­hant, ott hagyott az ámuló, megbotránkoztatott közönséget.­­ Én otthon szobámban csendesen olvasgat­­­tam, midőn valaki berúgta ajtómat. A molnár állt a küszöbön, vörös arccal s felfogott ököllel. Hát te lelkipásztor vagy ? te nem lelkipász­tor vagy ? hanem csak pásztor, a­ki fizet, azt el­temeted, a szegény embert megveted ? . te csak egy haszontalan pásztor vagy, egy kicsapni való pásztor. Elsápadtam. Fölemelkedett kezem, hogy ez irtózatos embert egy arculcsapással elnémítsam. Kettőt léptem feléje, mialatt eszembe jött az evangéliom : „magatokért boszut ne álljatok." 27

Next