Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

körben a maga — a vallástalanság és tudatlanság — számára híveket. Ezen hamis tudománnyal szemben nincs más fegyverünk, mint a kérdést elfogulatlan, alapos és tudományos tárgyalás alá vennünk, nem tartatva vissza azon aggodalom által, hogy hátha az eredmény kedvezőtlenül üt ki a vallásra nézve , mert ha még ezen eset következnék is be, amit különben úgy a sem mint az emberi lélek alkatának vizsgálata történővalószínűtlenné tesz, sokkal méltóbb volna hozzánk a valódi megcáfolhatlan igazság birtokában levő tudomány előtt meghajolni, mint a csak rombolni vágyó álfelvilágosodottság lassú, de folytonos hatása alatt semmivé tenni. A vallás és tudomány közötti viszony kérdésének bevezetésére pedig alig találhatnánk czélszerűbb utat, mint a jelenkor legnagyobb filozófusa Spencer Herbert redszerének , illetve a Megismerhetlenre vonatkozó elméletének ismertetését, a ki a Megismerhetlen problémáját egyenesen mint a vallás és tudomány közötti viszony kérdését veszi tárgyalás alá s a ki nyiltan elismeri, hogy idevonatkozó nézetének elfogadása a vallásos eszmék gyökeres átalakulását involválja. Nálánál nagyobb készültséggel és alapossággal napjankban a kérdést senki nem tárgyalta, úgy hogy ő nála mindazon erősségekkel találkozni fogunk, a melyek ez irány mellett felhozhatók s mindazon ellenvetésekkel, a melyek a vallás mivoltáról ma uralkodó felfogásnak ellenébe állíthatók. Ezekhez járulván még a világos és könnyen érthető előadás, ami az angol bölcsészetet általában is, de különösen Spencer Herbert ír modorát kiválóag jellemzi: nem tarthatjuk elvesztettnek az időt és fáradságot, melyet rendszerének alapos megismerésére fordítanunk szükséges Éppen azért ismertetetésében, mely a jelen értekezésnek második részét fogja képezni, lehető szorosan fogok Spencer Herbert előadásához alkalmazkodni, úgy hogy a fontosabb és jellemzőbb helyeket kivétel nélkül, és pedig a saját szavaival adom s csupán azon részeket kivonatolom vagy esetleg hagyom el, a melyek nem szorosan a tárgyhoz tartozókat, vagy pedig ismétlést foglalnak magokban. Pápa: Horváth József: BELFÖLD. Csokonai Vitéz Mihály arcképének leleplezési ünnepélye. A rövid leirás, melyet mult számunk hozott, az alábbi cikkel kiégéseivé, azt hisszük méltó képe lesz a csurgói gimnázium lelkes tanári kara és tanuló ifjúsága által rendezett szép ünnepélynek. Az ünnepély a reform, templomban ment végbe; megnyitóul a főgym. énekkar a Hymnust Bátori Lajos tanító kőképző-intézeti zene tanár és kitünnő orgonista orgona játékát mellett. Azután következett a főgym. igazgató Vidi Károly dr. rövid, de magvas megnyitó beszéde, melyet egész terjedelmében közlök. ^Tisztelt közönség 1 kedves tanuló ifjak 1 Annak az örömnek, mely e pillanatban, midőn egyik kiváló nemzeti költőnknek s a mi szerény intézetünk egykori tanárának arckép-leleplezési ünnepélyét üljük, lelkemet eltölti, nem vagyok elég erős hű kifejezést adni; mert az öröm épen úgy elfogja egész lényünket, megakasztja gondolkodásunkat, beszéd-képességünket, mint a bánát, s ezért, megtagadja ha ezen iskolai ünnepélyen nem is tudom válogatott kifejezésekkel, virágos nyelven üdvözölni közeli s távol kedves vendégeinket s az általunk igen igen szeretett ifjúságot, de tudom igazi magyar barátsággal, otthont nyújt a vendégnek, s azzal a komoly szeretettel, mely ragaszakodást s bizalmat kelt irántunk az ifjú lelkében ! A fény, a pompa eltakarná szemünk elől a lényeget és igazságot s nem látszanának azoknak, a mik vagyunk ," már pedig nekünk, ha méltóan akarjuk megünnepelni nagy költőnknek s dicső emlékű elődünknek — Csokonay V. Mihálynak emlékét, ki egyszerű, de igaz nyelvvel hirdette az igazságot országszerte, s ki vándorbottal kezében érkezik ide, hogy még egyszerűbb, de annál meggyőzőbb módon oktassa az ifjúságot, — csak azt kell mutatni, a mik vagyunk, azt t. i., hogy az egyszerű falak fogékonyak minden iránt, ami szép, jó és nemes s a nagy férfiúnak szellemét — a lángoló szeretetet, kedves hazánk s nagyjaink iránt — nemcsak híven megőrizték, de nemzedékre,nemzedékre átörökölték s bár komoran tekintenek feléd, de ha egyszer beléptél, ott fogadnak téged a költő és a nagy alapító testvériesen ölelkező szellemei, jeléül annak, hogy itt mindig a testvériség, egyenlőség és az egymás iránti szeretet honolt; ez összeforrt szellemből mindenkinek és minden időben jut egy-egy szikra, mely gyújt, lelkesít, nemesít s ha kell tettre készt. Ennek a szellemnek vagyunk mi boldog és gazdag örökösei, ebből táplálkozunk s ebből merítette ifjúságunk is azt az erőt, melynek segítségével buzgón közreműködött ezen egyszerű, de lelkesítő ünnepély megtartásában. E szellem védelme alatt maradjon az ifjúság mindig s a csillag ragyogjon szemünk előtt s vezérelje a hosszú életpályán, melyet akkoron a mi költőnk s kedves emlékű tanártársunk és tanárunk gyújtott láng lelkével; mert ennek fényénél soha sem fogják eltéveszteni az egymás iránti szeretet, s mindenek felett az igaz hazafiság ősi erényét, még akkor sem, ha az élet küzdelmei annyira próbára teszik is, mint ünnepeltünket, ki széles e hazában csak vándorolt, csak vándorolt anélkül, hogy valahol nyugalmat találhatott volna. De nem fűzöm tovább eszméimet, hiszen a tisztelt közönség s a kedves ifjúság e néhány szóból is megértette ünnepélyünk célját, s így átadom a szót Kondor József tanártársamnak, ki nálamnál sokkal jobban tudja méltányolni Csokonai V. Mihálynak, egykori kartársunknak, nagy Debrecen még nagyobb fiának élete történetét.® Kondor tanárnak nagy gonddal írt értekezéséből, habár csak kívánatosan is közlöm e következőket : Csokonay, mikor Lillájával megismerkedett, állás után nézett s Festetich György grófhoz, a keszthelyi Georgicon és a csurgói reformgymnasium megalapítójához folyamodott, de az új osztály feállítása — a mihez a költő reményét kötötte — késett, így egy ideig különböző helyeken tartózkodott, barátainál. Somogyba bejövetelekor írta a Tihanyi ekhóhoz című szép elégiát, mely Budapesten, a Magy. tud. akadémia kézirattárában látható a költő kéziratában, egy 1798 ki naptárba beírva, érdekes változtatásokkal. Ez időből való versei: Utolsó szerencsétlenség (fordítás), Estvéhez, Reményhez stb. Somogyban következő helyeken tartózkod k : Csökölben Kis Bálint s. lelkésznél, itt írja köszöntőit Kis Bálint névnapjára (látható másolatban Körmendy S. esperes úrnál), Hedrahelyen Szokolai D.-nél, itt írja meg jó részben Dorottyáját; Kaposvárott itt meg énekli Széchényi F. gróf, Somogymegye főispánja fölavatását; egy évig marad Nagy-Bajomban, Sárközy Istvánnál, itt több alkalmi verset ír s mikor innen kirándul Kisasszondra, megírja Magánossághoz című költeményét.