Protestáns egyházi és iskolai lapok – 55. évfolyam – 1912.

1912-02-25 / 8. szám

Az istentiszteletnek, szerintünk, egy nagy hiánya van és ez a Szentírás nyilvános olvasása. A szent be­széd, a­mennyire mi megítélhetjük, nagy szónoklat. A magyar papok buzgósággal és igen szépen beszélnek. Beszédüket szabadon, jegyzetek nélkül mondják el és a közönség figyelemmel kíséri. De, a­mint értesültünk, a régi időben a szent beszédek gyakran nemzeti és poli­tikai szónoklatok voltak, igen kevés evangéliumi tarta­lommal, Jézusnak és a Szentírásnak nagyon csekély említésével. A magyar egyháznak nemes történelme van, de az egyház nem élhet csak múltjából és örömmel lát­tuk egy újabb irány kezdetét. Okunk van hinni, hogy a magyar templomokban ezentúl elevenebb evangéliumi szellemben fognak prédikálni. (Folyt. köv.) Ford. Kolosváry Lajosné. MISSZIÓÜGY. A M. Ev. Ker. Diákszövetség konferen­cziája. Budapesten febr. 2—4. Harmadízben hívta egybe ezúttal a Magyar Evan­géliumi Keresztyén Diákszövetség az ország főiskoláinak diákságát s egyúttal a prot. felső osztályú középiskolai ifjúságot is „téli konferencziára" a fővárosba. A gyűlés külső lefolyásáról szólva, megállapíthatjuk, hogy minden tekintetben felülmúlta az eddigieket — télieket és nyáriakat egyaránt. A képviselt főiskolai he­lyek száma — Budapesttől eltekintve — 7 volt. Körül­belül 60 diák gyűlt egybe Kolozsvárról, Debreczenből, Sárospatakról, Eperjesről, Pozsonyból, Sopronból és Pá­páról. Nagyon örvendetes számban küldték el a tanító­képzők és gimnáziumok is követeiket. Ott volt Nagyenyed (10 diákkal!), Kisújszállás, Hajdúböszörmény, Mezőtúr, Kecskemét, Nagykőrös, Felsőlövő és Selmeczbánya kép­viseletében 28 résztvevő. A fővárosi diákság résztvétele is kielégítő haladást mutat a múlthoz képest. Az első gyűléseken a vidéki résztvevőkkel együtt 180-on felül volt a hallgatóság száma. Sajnos, ez a szám a következő napokban tetemesen csökkent,­­ főként mivel egyetemi előadások és egyéb rendes kötelességeik sokaknak lehe­tetlenné tették a gyűlések folytonos látogatását. De meg kell itt is említenünk, a konferenczia utolsó estéjén (vasárnap) tartott nyilvános diákgyűlést. A múlt évi konferencziával kapcsolatban „monstre "-gyűlésnek ter­vezett összejövetelen a szétosztott meghívók ezreire is csak 2, mondd két új ember jelent meg. Most a ref. főgimnázium dísztermét betöltő dikközönségen végig­tekintve, magunk előtt láttuk annak bizonyítékát, hogy a keresztyén diákmozgalom szava elhangzik már valameny­nyire Budapest egyetemi ifjúságához. A programmon levő előadás után („Alkalmas-e a vallás szocziális feladatok megoldására?") megindult felszólalás-sorozatban pedig kifejezésre jutottak mindazok az áramlatok, melyek most oly zajossá teszik egyetemeink berkeit. Ez volt az első alkalom (régóta vártuk), hogy az ellenvéleményen levő diákság is megjelenésével és nyílt vita­kísérlettel bizony­ságát szolgáltassa annak, hogy rövid időn belül a diák­élet legszámottevőbb tényezői közé fogja mindenki sorolni a keresztyén diákmozgalmat. A gyűlések színhelye az Evangélikus Egyetemes Egyház üllői­ úti barátságos, mégis ünnepélyes imaterme volt, míg szállást a ref. theol, akadémia és gimnázium tantermei nyújtottak a vidékről érkezetteknek. Ha már most a gyűlés belső oldalára fordítva figyel­münket, össze akarjuk foglalni tartalmát és jelentősé­gét — a mult nyári gyűlésből (Eperjesen jún. 28—júl. 5.) kell kiindulnunk. Akkor a Diákszövetség története első négy esztendejének határán állva, a következő négy évi munkája czéljául ennek a jelszónak a valóraváltását tűzte ki: „A magyar diákság evangélizálása ebben a diáknemzedékben". Előrelátható volt, hogy bármily gaz­dag erősítést nyújtott is az eperjesi gyűlés, az új négy­éves korszak legelején nem ér el a munka azonnal olyan lendületet, hogy a négy év leforgása alatt csak­ugyan kiterjeszthesse hatását az egész magyar diákságra (mert ezt jelentette a jelszó). Az új tanév első hónapjai alatt nyilvánvalóvá lett, hogy e jelszóval nagyobb felada­tot vállalt a Diákszövetség, mint a­hogy tán gondolta, vagy megértette. Sokan érezték a szükségét annak, hogy a jelszó lelkesült kimondása után most már öntudatosab­ban is szemébenézzenek annak, hogy mit követel tőlük ez az elvállalt feladat s milyen erőkkel kell felruházkod­niok, ha számot tartanak a sikerre. Ha követelései be­válthatatlanok, ha a hozzá szükséges erők forrásai el vannak zárva előlünk, akkor jobb még idejekorán vissza­vonni a merész jelszót. De h­a mennyire megfigyelhettük a közhangulatot — úgy láttuk, hogy a mozgalom egyet­len munkájának sem jutott eszébe távolról sem ez az eshetőség. Mindenki, a­ki eddig is benne állott a moz­galomban, megerősödött abban a meggyőződésben, a­mely oly elemi erővel uralkodott az eperjesi konferenczia zárógyűlésén, hogy „hoc Deus volt". A konferenczia egyik eredménye az, hogy a jel­szóban foglalt feladat súlya alatt ezután kénytelenek vagyunk becsületesebben bízni Jézus szavainak az igaz­ságában : „Mindenek lehetségesek a hívőknek". Mint a­hogy az edinburghi magyar diákkolónia üzenete írta a konferencziának: „Tudjátok-e, hogy a mint a ti hitetek eléri a mustármag nagyságát, az agnoszticzizmus és materializmus egész előttetek fekvő hegyét a tengerbe boríthatjátok egy szempillantás alatt!" A konferenczia második eredménye, mely nem kevésbbé bizonyos azért, mert majd csak ezután fog ki­tűnni — az volt, hogy sok olyan résztvevőt, ki eddig kívül állott a mozgalmon, megragadott az, a­mi e jelszó mögött van. Abban a tudatban térhettek vissza diák­társaik közé — és nagyon meglepő volna, ha másokban is nem ébresztenék fel ugyanazt a tudatot,­­ hogy Isten a magyar diákságot, mielőtt az még tovább elfordulna

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék