Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
Tőle, nagy erővel meg akarja állítani útjában és sürgősen orvosolni akarja mindazokat a sebeket, melyeket diákságunk magában rejteget s magával kivisz az egész nemzet életébe is. Csak futólagos áttekintést tarthatunk az egyes gyűlések tárgyai felett. Az első nap a munkatérnek a képét tárta elénk. Délelőtt Raffay Sándor ev. lelkész szólott „a vallás téves és igaz feladata" czímen. Egyházi életünknek elhanyatlott állapota, a vallástanításnak is (mely a diákság vallási életének talán legfontosabb tápláló forrása kellene, hogy legyen) ez élettelensége s ezért a vallásról s annak jelentőségéről alkotott közkeletű ítéletek helytelensége — a mikre ez az előadás reámutatott — megadták szomorú hátterét a következő tárgynak: „A bűn eredete", melyről Forgács Gyula ref. lelkész tartott előadást. A bűn sokféle tünetének, mellyel diákságunk életében találkozunk, a sokak által fel nem ismert és el nem ismert diagnózisát az Istennel való életközösség hiányában állapította meg. Délután dr. Molnár Gyula bírósági jegyző még közelebbi megvilágításba helyezte az orvoslásért kiáltó bajokat „A magyar diákság helyzete" czímű felolvasásával. Azok a képek, melyeket diákságunk erkölcsi életéről, anyagi nyomoráról, tartalmatlan sivárságáról és szeretet nélkül hagyott elhanyagoltságáról felmutatott, megdöbbentőek, lelkiismeret-ébresztőek voltak, mert az élet tapasztalataiból vette vonásaikat. Ebbe a napi programmba első tekintetre nem illik bele a közben elhangzott negyedik előadás: Pongrácz József theol. m. tanár beszámolója a liverpooli diákgyűlésről. De míg egyfelől a brit diákságnak a külmissziói és a szocziális problémák tanulmányozására tartott hatalmas gyűlése az összehasonlítás útján még mélyebbé tette azt az árnyékot, melyet ott láttunk sötétleni a mi diákságunk felett, — másfelől szükség volt arra az optimisztikus hangra is, mely e beszámolóból Liverpool felől felénk hangzott. A brit mozgalom nagy eredményei sem maguktól és egyszerre termettek. S amint az előtte levő nehéz kérdések Krisztusra terelték a liverpooli gyűlés figyelmét, úgy pendítette meg ez a beszámoló is a gyűlés második napjának alaphangját. A második nap előadásai eloszlatták azt a borús felhőt, mely munkaterünk szemlélése közben körülöttünk gomolygott. Nem szépítették a tényeket, amiket megállapítottunk, — de közéjük helyeztek még egy tényt: Krisztust. S az Ő világításában reményteljesnek mutatkozott az, ami nélküle elszomorító, — talán kétségbe is ejtő. B. Pap István theol. igazgató és Takaró Géza ref. lelkész voltak a délelőtti gyűlés előadói. „Krisztus, a kétely középpontja" és „Krisztus, a hit középpontja" czímen elevenítették meg szemünk előtt Azt, a ki mindeneknek középpontja. Láttuk, a mint kezében tartja az emberi lélek minden válságának és küzködésének szálait. És láttuk, mint kényszeríti hódolatra még bírálóit is; mint elégíti ki az igazságkereső észt és mint tölti be hatalmas életével az előtte megnyílók lelkét. Délután dr. Szabó Aladár ref. lelkész szülott „A művelt ember az újjászületés tüzében" czímen. Reámutatott azokra a határozott és gyökeres változásokra, melyeket a Krisztussal való érintkezés képes létrehozni s a melyeknek képzett intelligencziájú lélekben nem elmosódottabbaknak és bizonytalanabbaknak, hanem csak annál öntudatosabbaknak és alaposabbaknak kell lenniök. Szepesi Pál theológus beszéde — „Mit jelent evangélizálni ? — szükséges kiegészítése volt az előzőknek. Mit jelent az, ha a Jézus Krisztus által újjáalakított élet ereje nem csak egyes diákokban érvényesül, hanem belőlük kiárad és társaikat, egész diákköröket, egész főiskolákat, az egész diákságot hatása alá vonja? Új korszakot jelent majd. S ez az új korszak virrad már. A harmadik nap (vasárnap) délutánra levonta a következtetést az előzőkből. Báró Podmaniczky Pál ev. lelkész „A keresztyén élet programmját" abban körvonalazta, hogy a ki részese Krisztus által ennek az életnek (s ezzel szemben más élet inkább halálnak nevezendő), az felelős azért, hogy másoknak is utat mutasson ugyanarra az életre. Victor Jánosnak, a M. E K. D. Sz. utazótitkárának záróbeszéde arra a kérdésre felelt, „Miért ebben a diáknemzedékben, tehát sürgősen lerovandó felelősség a Diákszövetségre nézve a keresztyén életnek ez a programmja. A jelszónak ez a sürgető klauzulája nem foglal magában lehetetlenséget. S a jövőben várakozó további még nagyobb feladatok és nem egy más súlyos érdek egyaránt követeli, hogy ezt az elsőrendű feladatot a Diákszövetség halasztás nélkül megoldja. A helyszűke miatt le kell mondanunk a vasárnap délelőtt a Tavaszmező utczában tartott istentisztelet, péntek este tartott ismerkedési teaestély, a szombat esti a szeretetvendégség ismertetéséről. A vasárnap esti nyilvános diákgyűlésre vonatkozólag is be kell érnünk a fent mondottakkal. Ép úgy csak utalhatunk a gyűléseket megnyitó áhítatokra, melyeket a mozgalom jelenlegi és volt munkásai vezettek. Kettőt kell még megemlíteni. Először is azt a meleg, szeretetteljes érintkezést, melybe ez a konferenczia külföldi keresztyén diákmozgalmakkal juttatta Diákszövetségünket. Ott voltak a gyűlés résztvevői között Phildius Eberhard, jelenleg az ausztriai mozgalomnak a Világszövetség által megbízott titkára és a bécsi keresztyén diákegyesületnek még két tagja. Erősödni és tanulni jöttek hozzánk és örömmel tudhattuk, hogy nem hiába jöttek. Az üdvözleteknek egész özöne érkezett a rendezőséghez a legkülönbözőbb nemzetek diákmozgalmaitól, úgyszintén a Világszövetség vezetőitől. Nagy érzés volt mikor magunkra központosulva éreztük az amerikai, angol, skót, holland, franczia, svájczi, olasz, német, dán, svéd, bulgár testvérmozgalmak imádkozó érdeklődését és szeretetét. Külön kell megemlítenünk a finn diákmozgalom nagy lelkesedéssel fogadott üdvözletét, mely eleitől végig ékes magyar nyelven mondotta el, amit ott északon, az elnyomott rokonnemzet keresztyén diákjai kívántak nekünk.