Protestáns Szemle, 1900
I. Értekezések és tanulmányok - Az evangélium hatása a nemzetekre. Szőts Farkas
eladja magát az udvarnak, trágár könyveket ir és az erkölcsi romlottságot a végletekig viszi. Állítsátok szembe velük azokat a zordán puritánokat, akik Anglia és Amerika földén megalkották a szabad államokat, — roppant nagy leend az ellentét . . . Államalkotáshoz nagyobb szervezőerő a Penn Vilmos, Washington és Franklin ev. keresztyénsége, mint a Vergniau Robespierre és Mirabeau bölcsészete' (Laveleye). Az evangéliumi erkölcsiség nemesebb volta az erkölcsi indokok tekintetében is szembeötlő. Taine az erre vonatkozó észrevételét így fejezi ki : „Francziaországban az erkölcsi elv az önérzetre, Angliában a kötelesség eszméjére van alapítva". Laveleye a néphez és hadsereghez intézett kiáltványokat hasonlítja össze. Napóleon Egyptomban így szól a katonáihoz: „A piramisok magaslatáról negyven évszázad tekint le reátok"; Németországon pedig ekként: „Katonák, ha visszatértek családi tűzhelyeitekhez, elmondhatjátok: voltam Jénánál, voltam Austerlitznél''. Ellenben az angol Nelson Trafalgarnál egyszerűen így szólt a katonáihoz: „Számítok, rá hogy mindenki megteszi a kötelességét;" s a németalföldi és amerikai szabadságharc emberei mindig Isten törvényére, a kötelességre és a hazára hivatkoznak. Kétségtelen, hogy az Isten akarata és az arra támaszkodó kötelességérzet sokkal biztosabb erkölcsi rugók, mint az emberi büszkeség és az emberi önérzet, amelyekre evang. keresztyén ember nem sokat ad, mert nagyon is ingatag és változékony erkölcsi alapoknak ismeri. Az a nemesítés, melyet az evangélium a nemzetek életére gyakorolt, az egyéni erkölcsiség reformjával kezdődött. A reformáczió a nép kezébe adta a bibliát és arra nevelte az embert, hogy az Isten igéjét ne csak a hitének, de a cselekedeteinek is zsinórmértékévé tegye; hitelvvé tette, hogy Jézus és az ige útján, közbenjáró papság nélkül, minden hivő közvetlen érintkezésbe, lelki közösségbe lép az istenséggel; köztudottá érlelte azt mélyreható bibliai elvet, hogy az Isten üdvözítő erejét, az úgynevezett isteni kegyelmet ki-ki maga képes és maga köteles szabad meggyőződés útján elsajátítani Az ember csak az isteni kegyelemből (sola gratia) és csak hit által (sola fide) üdvözülhet. Ez a sarkalatos hitelv az erkölcsi