Protestáns Szemle, 1907
I. Értekezések és tanulmányok - Emlékezés Ballagi Mórról. Szőts Farkas
Emlékezés Ballagi Mórról.* Budapesti református főiskolánk elöljárósága október 7-dikét, Török Pál elhunytának (1883 okt. 7.) évfordulóját, iskolai emléknappá, az iskola jóltevőinek emléknapjává tette, mely alkalommal felváltva az iskola alapítójának és nagyobb jóltevőinek emlékét szoktuk kegyeletes megemlékezésekben felújítani. Mert ama halhatatlan érdemű férfiú, aki budapesti theologiai akadémiánkat 1855-ben, főgimnáziumunkat 1859-ben Isten kegyelméből és a jó emberek segítségével megalapította, Török Pál volt; ama jó emberek legjava pedig, akik a nagy alapítónak korszakos alkotásában főfő munka- és segítőtársai valának, a theologiai akadémiára nézve Ballagi Mór, a főgimnáziumra nézve Gönczy Pál volt. Ebben a történeti nevezetességű triumvirátusban az a nagy eszme lelkesítette a tagokat, hogy a magyar reformátusságot Budapesten fő- és középiskola alapításával intézményesen megszilárdítsák. A magyar protestantizmus történetében csaknem példátlan az az egyetértő, összhangzatos és bátor cselekvés, melylyel ez a három bölcs és jó ember abba a merész vállalkozásba fogott, hogy a hazánk fővárosából egy egész századig száműzött reformátusságnak magyar keresztyén nevelést biztosító és józan tudományt terjesztő főiskolát állítsanak. Merészséggel határos bátorságuk abban nyilvánult, hogy hatalom és pénz nélkül, pusztán eszményi lelkesedésből fogtak munkához. Mert iskolát alapítani állami hatalmi erővel vagy nagy alapítvány segítségével, ehhez csak szervező erő és rendező bölcseség szükséges; de iskolát alapítani hatalom és pénz nélkül, ehhez teremtő erő és oly apostoli buzgóság kell, mely az alapításhoz szükséges anyagi és erkölcsi erőket is elő tudja állítani. A Török-Ballagi-Gönczy munkája ilyen Isten ihlette teremtő munka volt. Török tervez, szervez, inspirál, apostolkodik, pénzt gyűjt; Ballagi főleg a theologia megszilárdításában és szellemi erősítésében segédkezik. Gönczy * A budapesti református főiskolai jóstevők emlékünnepén, október 7-én tartott emlékezés. Protestáns Szemle, XIX. 39