Protestáns Szemle, 1910

I. Cikkek, tanulmányok - Arany és Petőfi barátsága. Dr. Máté Lajos

Arany és Petőfi barátsága. (Befejező közlemény.) A két jó barát, a két nagy író egy pillanatra sem téveszti el szeme elől az irodalmat. Leveleiknek nagy részét tölti be az egykorú litteratura kisebb-nagyobb kérdéseivel, ügyes-bajos dolgaival való lelkiismeretes, alapos foglalkozás, irodalmi terveiknek apróra való megbeszélése, minden teendő lépésüknek pontos meghányása-vetése. Hol prózában, hol versben buzdítják egymást munkáik folytatására, s különösen azok mielőbbi befejezését sürgetik türelmetlenül. Emelkedett hangú részletek szeszélyes csapongás közben váltakoznak könnyebb fajsúlyú élcekkel, mint pl. Aranynak Petőfihez intézett Epistolá­jában: „Imádott barátom, jó Petőfi Sándor, Szives üdvözlését ime küldi Jean d'Or. Vettem, oh nagy férfi, ostoba leveled, De azért nem mondom: bujj ki! vagy le veled: Mert nem üres hólyag és nincsen ebbe szél, Kedves ostobaság mind, amit ő beszél, És a sok giz-gaz közt, ha ugyan jól értek, Van sok szép kaláris, s több ily becses értek!" A maga irodalmi s családi ügyeinek rövid szellőztetése után így tér ismét vissza Petőfire : „Te pedig barátom, siess, irjad Lehelt, Kit lelkedbe szárnyas géniuszod lehelt, írjad, mert nem érsz rá, ha itt lesz a nagy had, Harc és háború és igazi hadd­ el-hadd. Akkor látom én meg arcodat, hogy lángol Hősi elszántságban tiszta sárga lánggal. Vágtatsz paripádon, mint por a szélvészen,

Next