Protestáns Szemle, 1911
IV. Irodalmi szemle - Dr. Kristóf György: Petőfi és Madách. Dr. Szelényi Ödön
Kristóf abból indul ki, hogy valamelyes világnézet nélkül nincs egyetlen egyén sem, a filozófia legfeljebb fokozatot ismer el, de nem hiányt. Követve Dilthey fejtegetését, háromféle világképet vesz fel: a filozófiai (metafizikai), az erkölcsivallásos és a művészeti, különösen költői világképet. Az esztétikai világkép a valóságon épül fel és a valóságra vonatkozik, ellentétben a filozófiával, mely abstrakciókra és a vallásossal, mely a túlvilágra vonatkozik. Ezért megvan az az előnye a másik kettővel szemben, hogy a boldogsághoz könnyebben eljuttatja az embert. Mind a három világkép abszolút érték megállapítására törekszik. Ezek az igaz, a jó és a szép értékei, tehát mindegyik világképben más-más érték domborodik ki és azért különvéve mindegyik világkép tökéletlen. Ezen általános bevezetés után Kristóf rátér Petőfi és Madách világképének elemzésére és mindegyiknél a következő kérdésekre igyekszik felelni: Mi a legfőbb érték abban a költői világképben ? Milyen viszonyban van a költő azzal a legfőbb értékkel? Milyenek a költő alkotásai és alakjai? Végre a világkép megjelenítésének a módja. (Itt csak azt jegyezzük meg, hogy világnézet és világkép nem egészen azonos fogalmak, ez utóbbi az előbbinek egy eleme. Lásd pl: Weltanschauung. Philosophie und Religion. Berlin, MCMXI.) Kristóf helyesen mondja, hogy Petőfi világképének legfőbb értéke a szabadság kultusza. Csakhogy itt az a kérdés, hogy mit jelent ez a szó? Kristóf szerint annyi, mint boldogság. Én azt hiszem, hogy Petőfi gondolatára jobban rávilágított Földessy Gy. következő meghatározása: a szabadság jelenti „a fölszabadulást minden olyan korlát alól, mely az emberiség (és az egyén) fejlődésének útjában áll". (F. Gy.: Petőfi. Budapesti V. ker. főreáliskola 1910/11. évi értesítője.) Ezért beszél Petőfi világszabadságról. A boldogság ennek csak a folyománya. Ehhez kapcsolódik Petőfi magabízó optimizmusa, erős meggyőződése: csak rajtunk áll, hogy boldogok legyünk. Nagyon szépen fejtegeti a következőkben szerzőnk, hogy ez a legfőbb érték Petőfi ajkán nem puszta szó, hanem élő realitás. Természetes dolog, hogy ennek a tartalomnak a lira formájában kellett kifejeződnie, mely Meltzl szerint a költészet legtökéletesebb formája, „futurum költészet", vagy mely a homályos jövőben gyökerezik. A Madách világképét hasonló módon tárgyalja Kristóf. Madách tragédiájával egyébként úgy vagyunk, mint Goethe mondja: „Das Vortreffliche ist unergrüindlich, man mag damit anfangen was man will". Sokan próbáltak meg szebbnél szebb theoriákkal behatolni Madách művének rejtelmeibe, de a rész-