Protestáns Szemle, 1914

I. Elmélkedések - R. L.: Beköszöntő

rejtelmes tudomány, sem nem óvatos foltozgatása a réginek, sem nem kaján tépdesése, drága, megavult köntösöknek, sem nem forradalom, sem nem konzer­válás, mert mindezeknél több: mennyei értékek eleven hatalma. Rejtelmes isteni energia, amelyet csak az ismer meg, akit ereje megcsapott, de erejét mindenki megérzi, aki bátran, gyermeki természetességgel feléje nyújtja a kezét Könnyű lesz aztán ezt az igazi keresz­tyénséget, ezt a szenvedéllyé vált evangéliumot világ­nézetbe, szociális programmba foglalni össze; könnyű lesz dönteni afölött, mikor legyen ez az új igazság forradalom, mikor szent hagyományok főpapi őrzése, mikor szaladjon hozsánnázó ajkkal a holnap elébe s mikor üljön örök hallgatástól behavazva beomlott sírok fölé. Ha mindig ugyanaz, bármily ellentétbe feszül, csak önmaga győzhet. Egyik helyen azért veszti el a csatát, mert a fontosabb helyre gyűjtötte erejét, oda, ahol igazi győzelem terem; egy ponton azonban mindig dia­dalmas: az egyén életének benső rendjében és világ­felett való igazságosságában. Ezt az evangéliumot azonban a protestantizmus drága edényében nyújtjuk. Nemcsak azt mondjuk, hogy van egy életlehetőség, amely kiemel, átnemesít és bele­iktat az örökkévalóságba, mert ez az életlehetőség a Jézus életének igazsága, parancsa és delejes ereje, hanem azt is mondjuk, hogy ehhez az élethez a leg­egyenesebb, a legbiztosabb út a protestantizmuson át vezet. A XX. század embere fenntartás nélkül, teljes odaadással, a maga egészében csak a protestantizmu­son keresztül lehet keresztyén. Más utakon megcson­kul, elferdül, örök javaiban kárt vall s eszét megta­gadva, szemét behunyva, bezárt fülekkel, végső mene­dékképen, keserű, dacos elszántsággal érkezik a keresz­tyénség szent azilumába, tüntető, lázadó alázattal rebegve: credo, quia absurdum est; míg a protestan­tizmus csendes diadalútban vezeti oda úgy, hogy lelke kitágul, meggazdagszik, üdébb, szabadabb, bátrabb és

Next