Protestáns Szemle, 1914
II. Tanulmányok - D. Dr. Daxer György: Krisztus keresztje
források szerint pedig nem sokkal több, mint embermagasságú lehetett. Újabbkori festők, mint pl. Klinger M. úgy is festik a keresztrefeszítettet, hogy lábai majdnem a földig érnek. Hogy Krisztus keresztjének alakja milyen volt, azt az újtestamentumból meg nem tudjuk, legfeljebb csak következtethetjük. Rendes alakja a latin nagy T-hez volt hasonló. Egyes esetekben azonban a középső függőleges karó felső vége a keresztbe helyezett fán túl is terjedett s ilyenformán négykarú kereszt állt elő. Abból, hogy Jézus feje fölé helyezték azt az írást, mely halála okát jelentette (Máté 27. 37. V. ö. Mk. 15. 26. Luk. 23. 38. Jan. 19. 19.), arra lehet következtetni, hogy az ő keresztje is ily négykarú kereszt lehetett és ezt megerősítik egyes egyházatyák is. A kereszt két alkotórésze közül a függőleges, a földbe ásott karó alkalmasint már készen állott a kivégzés helyén. Ellenben a tulajdonképeni keresztfát, melyet csak a kivégzés előtt erősítettek rá a földbe ásott karóra, a bűnös maga vitte el a vesztőhelyre. Jézusnak is így kellett keresztjét a vesztőhelyre vinni. A keresztrefeszítés nyilvánosan történt. Azért utcát vagy még inkább emelkedettebb helyet választottak végrehajtására. Ilyen hely lehetett a Golgotha vagy Koponyahely is, mely nevét valószínűleg alakjától (vagy esetleg az ott kivégzettek szerte-széjjel heverő csontjaitól) nyerte. Fekvését ma már nem állapíthatjuk meg, de valószínű, hogy forgalmas utca is volt közelében. Mielőtt az elítéltet a keresztre feszítették, rendesen levetkőztették ; ruháját a büntetés végrehajtói maguk közt felosztották, így történt Jézusnál is, kinek felső ruhájára sorsot vetettek, mert egy darabból volt s így szétdarabolni s felosztani kár lett volna. A halálraítélt keresztrefeszítése nem történt mindig egyformán. Az elkészített keresztre felemelték és kötelekkel (így az egyiptomiaknál) vagy pedig (kötelekkel és) szegekkel odaerősítették. Utóbbi esetben vagy csak a kezeket, vagy a Ezt állítja Schultze PRE3 XI. k. Szerinte tehát a plaupó?, melyet Jézus vitt a vesztőhelyre, nem lehetett a földbe ásott nagy gerenda, mely nehéz is lett volna, hanem a keresztfa, a patibulum (Plaut. Mis. glor. II., 4. 7. Nonius Marcellus p. 336 , 221.), melyet épp úgy mint a gerendát, szintén a cappornak neveztek. Evvel szemben Weiss B. Das Matthäusevang. (Meyer, Ilistor. exeg. Kommentár 9. kiad. 1898.) 486. 1. sz. azt állítja, hogy az elitéltek nem a keresztfát (Querholz), hanem a függőleges gerendát vitték a vesztőhelyre; de igaz, hogy ő azt is állítja, hogy ezt a gerendát (s nem a keresztfát) nevezték patibulumnak.