Protestáns Szemle, 1914
I. Elmélkedések - R. L.: A pecsétek feltörése
A PECSÉTEK FELTÖRÉSE 391 Azonban azt ne higyjük valahogy, hogy a háború csak a nemzeteket leplezi le. A nemzet maga kollektív személy és olyan, amilyen az egyes. Azért nem keresztyének az államok, mert nem keresztyének az egyesek. Hogyne gyűlölködjenek a nemzetek, mikor te is gyűlölködsz? Hogyne harcolnának, mikor te is harcban állasz? Ha csak rajtad állott volna, hányszor lett volna világháború, s mindannyiszor, valahányszor kezed ökölbe szorult s gondolataid nyila felebarátod szivébe fúródott. Mi lesz azzal, ha közöttünk támad egy jó, igaz és szent? Nem reázuhannak-e a mi bűneink, nem kell-e hordoznia kicsinységünk, korlátoltságunk, gyengeségünk és romlottságunk átkát, mígnem összeroskad olyan terhek súlya alatt, amelyet ártatlanul és helyettünk hordoz? A nagy, a nemes, a szent, az igaz jó és olyanokká akar tenni mindnyájunkat, mint ő maga. Fel akar emelni, ki akar szabadítani, magasabb és boldogabb életre akar átalvinni. De mi hívó szavára nevetéssel, áldó kezére ütéssel, értünk dobogó szívére tőrdöféssel felelünk. Szomorúsága, fájdalma, sebei megannyi szent jelek, amelyek azt mutatják, íme, ilyen bűnök ellen küzdött és íme, ilyen bűnök terhe alatt roskad össze. A helyettünk szenvedők fájdalmai is azt mutatják, amit a háború mutat: íme, ilyen ember. Ugyanegy ítéletnek a két szélső pontja ez, csakhogy a háború az ítéletnek megtorló és elrettentő oldala, a helyettünk szenvedők fájdalma pedig hívogató és megmentő oldala. A legnagyobb szenvedés, amely érettünk hordoztatott s amelyben az élő Isten mutatta meg a mi bűneink nagyságát és nyújtotta felénk a menekülés útját, a Mi Urunk Jézus Krisztus szenvedése és halála volt. Tehát a mai véres háború, mint az isteni világítéletnek megtorló és elrettentő oldala odaát, odahajt az ítéletmondás nevelő és megmentő oldalára : a kereszthez. A kereszt jelében győzünk, — ez nemcsak a nagy Constantinus álma, ez világtörvény. Ugyanaz a szenvedés, ugyanaz a háború arra, aki önmagáért szenvedi, minden javainak széthullását, összes értékeinek devalválódását jelenti, míg aki másért, egy magasabb igazságért szenvedi, a belső megújulásnak, az erkölcsi kimélyülésnek, a megszentelődésnek útja lesz. Miért harcolunk mi? Alapjában azért, hogy jobbak, igazabbak, hősiesebbek és nemesebbek legyünk. Azért harcolunk, hogy késő unokák megáldjanak, a jövendőből felénk néző szemek nevünk láttára felcsillanjanak; azért harcolunk, hogy összeforrjunk a tűzben, a vérben ; elesett hőseink haló porából nagy összetartozások ébredjenek, hazajött hőseink tűzkeresztségéből átkomolyodott, meggazdagodott nemzeti élet