Protestáns Szemle, 1915
I. Elmélkedések - R. L.: Kiábrándulás
magasabb dimenziója, az a láthatatlan világ, amely éppen azért láthatatlan, hogy ne a szemünkkel, hanem a hitünkkel legyünk bizonyosak valósága felől. Amit látunk, azzal készen vagyunk, az elveszíti reánk nézve varázsát és erejét, mert leszámolunk vele s világunk egy bizonyos pontjára odaszögezzük, mint a megfestett képet. De amit nem látunk éppen azért, mert magasabb, lelkibb, mint az érzékelhető világ, annak hatalma, igézete van fölöttünk, az szenvedéllyé válik bennünk s foglyul ejti a lényünket. Éppen azért, mert nem érzékelhető, szomjúságot ébreszt bennünk, titka és magasztossága úrrá lesz fölöttünk s minél inkább szolgáljuk, annál boldogabb rabjai leszünk. Ez a felsőbb világ magasabb realitása soha meg nem csal, mert egyetlen egy törvénye van: minél hívebben hisz valaki benne, annál több titkot árul el magából s minél odaadóbban szolgálja valaki, annál erősebben megmutatja a maga realitását.. De akkor mégis, honnan van a kiábrándulás? Onnan, hogy nem volt igazi a mi „valóság feletti valóságba" vetett hitünk; azért, mert a magasabb realitások helyett illúziókon és álmokon kaptunk s az Isten keze összetörte azokat, hogy megvédjen minket az ő valósága számára. Isten megvédi a szivünket az illúziók ellen a kiábrándítás eszközével s mikor elvesz tőlünk egy álmot, a valóságnak egy új, minden álomnál dicsőségesebb vonását tárja fel előttünk. Mindig bekövetkezik és csak ott következik be a kiábrándulás, ahol önző és jogtalan volt az álom , amikor a mi magasabb világunk központjában is önmagunk állottunk s a mi önző javunk volt reménységünknek és belső szemléletünknek tárgya. Csalódik az a világboldogító, aki máról holnapra egy pár lobogó kitöréssel meg akarja változtatni a világ sorsát,, reformálni akarja az emberiséget és új korszakot akar teremteni ; csalódik, mert a maga dicsőségét és a maga sikerét kereste, — de e csalódásban utat mutat neki Isten arra, hogy megtanulja, mennyi szenvedés és mennyi áldozat, mennyi alázat és mennyi hűség kell ahhoz, hogy egy-két lelket megnyerjünk és egy parányi tért meghódítsunk a világból! Peer Gynt csalódik és kiábrándul, de nem csalódik és nem ábrándul ki Pál! Másik azért csalódik, mert külső alkotásokra tette fel életét: intézmények, alapítások, egyletek, jótékonysági mozgalmak, egyházpolitika, belmisszió, gazdasági siker, — de e csalódás titkos ablak, amelyen át megláthatja, hogy egy lélek megnyerése elég nagy dolog egy egész élet számára és amíg lelkek nincsenek, semmit sem ér a hűhó és az országos mozgalom. Csalódik párjában az önző szerelmes, mert azt