Protestáns Szemle, 1915
II. Tanulmányok - Zoványi Jenő: Szeremlei Gábor és a helytartótanács
Szeremlei Gábor és a helytartótanács. A sárospataki kollégiumnak a XIX. század középső harmadában egyik legjobb nevű tanára volt Szeremlei Császár Gábor, vagy általánosan használt nevén Szeremlei Gábor (szül. 1807., meghalt 1867.). Hogy mennyire sokoldalú tudományos készültséggel rendelkezett, hathatósan igazolja az a körülmény, hogy a politika, statisztika és neveléstan tanárának választották Sárospatakra, ahol néhány év múltával a bölcsészet tanszékére lépett át, később pedig a bécsi theologiai fakultáson való négyévi működés után ugyancsak theológiai tanárnak ment vissza Sárospatakra a dogmatikai és ezzel rokon tudományok tanszékére. Már nem volt egészen fiatal ember, mikor első megválasztásakor székfoglalót tartott Sárospatakon, de elvei, melyeknek ez alkalommal tartott beszédében kifejezést adott, nem egy 34 éves, érett meggyőződésű férfinak, hanem egy rajongó lelkű ifjúnak is becsületére váltak volna. Elismerésre méltó emellett az az érdekes és különös jelenség, hogy egyházi és iskolai hatósága semmi kifogást nem tett a beszédnek egyetlen radikális részlete ellen sem. Ám annál inkább tett a világi hatóság, az összes közt a legfelsőbb, azaz a helytartótanács még pedig egyenesen a királynak a közvetlen utasításaira hivatkozgatva. Az elmondandók folytán kéziratban maradt a székfoglaló beszédnek már a címe („A honi nyelv a nemzet hogyanlétének legjobb mutatója") is meglehetősen homályos fogalmazású, de ez még megjárja a beszéd egész szövegéhez képest, melynek gondolatmenete olyan elvont és rejtelmes, írmodora olyan dagályos és szövevényes, hogy ha ma írna és beszélne valaki úgy, már ezzel lehetetlenné tenné magát a tanszéken és az irodalomban. De akkor, 1841-ben az volt a divat s az egykorúak valószínűleg még szépnek is tarthatták e beszédet. Egykorú másolatban megvan a sárospataki kollégium kézirattárában.