Protestáns Szemle, 1915

II. Tanulmányok - Ravasz László: Megjegyzések a vallás lélektanához

Alig van huszonöt éve, hogy ezzel a kérdéssel a tapasz­talati lélektan mivelői komolyan kezdettek foglalkozni. Előbb meg kellett szabadulnia a pszichológiának attól a tudomá­nyos babonától, hogy a lelki élet összes jelenségeit maradék nélkül meg lehet magyarázni az anyag változásaiból s reá kellett jönnie arra az álláspontra, hogy a lelki élet tünemé­nyei közvetlenül önmagukból értendők meg és magyarázan­dók, mert a lelki élet törvényszerűsége nem azonos a fizikai világ törvényszerűségével. Az tehát a feladata az empirikus pszichológiának, hogy a lelki élet összes jelenségeit a leg­alacsonyabbtól a legmagasabbig feltárja, összefüggésüket kimutassa és vonásaikat elemezze. Ezt a munkát a legelső­sorban az önmegfigyeléssel végzi, amelynek tévedéseit ellen­őrzi és megjavítja a kísérletekkel Ez a pszichológiai állás­pont szükségszerűen vezetett ahhoz, hogy magukat természet­vizsgálóknak nevező empirikus lélekbúvárok az emberi lélek ama legmagasabbrendű pszichózisával foglalkozzanak, amelyet vallásnak nevezünk. Két nagy ágra oszlott a vizsgálat az illető lélekbúvár pszichológiai álláspontja szerint. Az egyik az emberi lelket az egyénben vizsgálta s így a vallást is az egyén lelki tüneményének tekintette, tehát mint ilyet vizs­gálta. A másik az emberi lelket mint kollektív tüneményt fogta fel s a vallást a néplélek alkotásának tekintette, ami­ből az következett, hogy a vallás szociális jelentkezését búvá­rolta, hogy miképen alakul ki a primitívus népeknél és mik történeti fejlődésének törvényei. II. Sokkal fiatalabb ez az egész tudományág, hogysem a kérdések egész mezejét felkutathatta volna. Azért hát nem számolhatunk be teljes eredményekről, csak egyes próbál­kozásokról. Az egész irányzatra általánosságban jellemző Ebbinghausnak­ a vallásról alkotott felfogása. A vallás gyö­kerét igen helyesen a hit­ben látja, a hit pedig egy egyete­mes lélektani törvény, amelyiknek a feladata az, hogy a gon­dolatoknak a valósággal való megegyezését — minden olyan esetben, amikor ez a megegyezés közvetlenül nem tapasztal­ható — követelje és olybá vegye, mintha ez a megegyezés tényleg meg­volna. A hitnek hármas forrása van : először tapasztalatból, mintegy megszokás útján ered, amennyiben bizonyos belső gondolati tényeknek külső tényekkel való . Ebbinghaus: Abriss der Psychologie Leipzig, 1910.

Next