Protestáns Szemle, 1915
II. Tanulmányok - Ravasz László: Megjegyzések a vallás lélektanához
Alig van huszonöt éve, hogy ezzel a kérdéssel a tapasztalati lélektan mivelői komolyan kezdettek foglalkozni. Előbb meg kellett szabadulnia a pszichológiának attól a tudományos babonától, hogy a lelki élet összes jelenségeit maradék nélkül meg lehet magyarázni az anyag változásaiból s reá kellett jönnie arra az álláspontra, hogy a lelki élet tüneményei közvetlenül önmagukból értendők meg és magyarázandók, mert a lelki élet törvényszerűsége nem azonos a fizikai világ törvényszerűségével. Az tehát a feladata az empirikus pszichológiának, hogy a lelki élet összes jelenségeit a legalacsonyabbtól a legmagasabbig feltárja, összefüggésüket kimutassa és vonásaikat elemezze. Ezt a munkát a legelsősorban az önmegfigyeléssel végzi, amelynek tévedéseit ellenőrzi és megjavítja a kísérletekkel Ez a pszichológiai álláspont szükségszerűen vezetett ahhoz, hogy magukat természetvizsgálóknak nevező empirikus lélekbúvárok az emberi lélek ama legmagasabbrendű pszichózisával foglalkozzanak, amelyet vallásnak nevezünk. Két nagy ágra oszlott a vizsgálat az illető lélekbúvár pszichológiai álláspontja szerint. Az egyik az emberi lelket az egyénben vizsgálta s így a vallást is az egyén lelki tüneményének tekintette, tehát mint ilyet vizsgálta. A másik az emberi lelket mint kollektív tüneményt fogta fel s a vallást a néplélek alkotásának tekintette, amiből az következett, hogy a vallás szociális jelentkezését búvárolta, hogy miképen alakul ki a primitívus népeknél és mik történeti fejlődésének törvényei. II. Sokkal fiatalabb ez az egész tudományág, hogysem a kérdések egész mezejét felkutathatta volna. Azért hát nem számolhatunk be teljes eredményekről, csak egyes próbálkozásokról. Az egész irányzatra általánosságban jellemző Ebbinghausnak a vallásról alkotott felfogása. A vallás gyökerét igen helyesen a hitben látja, a hit pedig egy egyetemes lélektani törvény, amelyiknek a feladata az, hogy a gondolatoknak a valósággal való megegyezését — minden olyan esetben, amikor ez a megegyezés közvetlenül nem tapasztalható — követelje és olybá vegye, mintha ez a megegyezés tényleg megvolna. A hitnek hármas forrása van : először tapasztalatból, mintegy megszokás útján ered, amennyiben bizonyos belső gondolati tényeknek külső tényekkel való . Ebbinghaus: Abriss der Psychologie Leipzig, 1910.