Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - Aleph: A német belmisszió mult éve
házzal szembe, hanem végső célul éppen azt tűzte ki, hogy a belmisszió olvadjon bele az újjászült népegyházba. Természetes, hogy ez nem ment olyan könnyen. A belmissziói munkásságnak óriási nehézségekkel kellett megküzdenie. Legelőször a hivatalos egyház bizalmatlanságával, amely még ma sem szűnt meg teljesen. Azután a theológiai ellenfelekkel, vagy a belmiszszió pozitivizmusát kifogásoló szabadelvűséggel, vagy pedig a belmisszió gyakorlati irányzatából következő dogmatikai nagylelkűséget közömbösnek tartó orthodoxiával. Közben szervezkednie kellett és élesen elkülönülnie a lényéhez szívesen hozzátapadó szövetségi és szektárius mozgalmaktól, még inkább a vele sokhelyt együttmunkáló színtelen, sőt hitetlen humanizmustól, vagy éppen szocializmustól; úgy azonban, hogy se a hívő szövetségek evangéliumi erejét, se a humanizmus széles mezőkön mozgó segítségét ne nélkülözze. E fejlődés folyamát sok tévedés, sok kísérletezés és bizonytalanság jellemzi, de az alapító józan, egészségesen egyházi és mély bensőségtől gazdag szelleme végre is győzedelmeskedett s a német belmisszió ma sokkal inkább a Wichern szellemében él, mint ezelőtt húsz évvel. A német belmisszió tehát az egyháztól független, de az egyházzal együtt munkálkodó egyháztársadalmi szervezet, amely kiágazik az egész német nyelvterületre. Programmja a jelenlegi nyomorúságok leküzdése az evangélium ereje által, amely öntudatos keresztyén személyiségek önkéntes szolgálatában nyilvánul. Munkássága kettős irányú: evangélizáció és szeretetmunkásság. Az evangelizáció áll: igehirdetésből, tanításból és hitvédelemből; szeretetmunkássága vagy megelőző, vagy gyógyító és kiterjed a jelenkor gazdasági, erkölcsi és vallásos életének minden nyomorúságára. Jelenleg a theológiája pozitív, vallásossága enyhén pietisztikus. Társadalompolitikája átlag konzervatív, mert nem forradalmat, hanem benső megújulást akar. Legélesebben a radikális világnézet és a szociális demokrácia ellen harcol s ez az oka annak, hogy különösen Poroszországban bámulatos eredményeit az uralkodó társadalmi rend anyagi támogatása mellett éri el. Nem feladatunk az, hogy kritikát gyakoroljunk a német belmissziónak akár eszmei, akár történelmi lényege felett. Megmondottuk, hogy mi a német belmisszió s most siessünk múlt évi működésének jellemzéséhez. Nagyjelentőségű dolog volt a múlt évben az a közeledés, amely a belmisszió és az ú. n. gyülekezeti munkamozgalom között ment végbe, mert ez a theológiai ellentétek kiküszöbölésének lehetőségére nyújt reményt. Ugyanis a belmisszió