Protestáns Szemle, 1915
I. Elmélkedések - R. L.: Négy arc
570 R. h. választ, hogy megmutassa hatalmát, emésztő tűzhöz fogható erejét, amellyel a Sátánt leigázza s magával a rosszal égeti ki világából a rosszat. Aki tehát egyszer megérezte, hogy őt az Isten öröktől fogva kiválasztotta, az napról napra egyre teljesebb dicsőségbe érkezik, mert mindenek egyaránt javára vannak; az nem habozik, nem kételkedik, hanem isteni energiával nekilendül a feladatoknak, kiragyogtatni e múló világban az Isten dicsőségét. Az az Isten munkatársává lett s vele együtt kell teremtenie új világot, új embereket. Luther vallása a kegyes érzelmek vallása, a tűrő és türelemben diadalmaskodó passzivitásé, a Kálvin vallása az aktivitás, a harc evangéliuma. Luther pihenést, csöndet, mennyei örömöket, szóval kvietívumokat akart adni a világnak, Kálvin elszántságot, mindent merést, aggresszív magatartást, szóval motívumokat hirdetett. Luthernél minden út a szívbe vezet s ott célt ér, mert ez a végső állomás. Kálvinnál a szív csak kiinduló pont s a cél: történelmen át az örökkévalóság. Luther Jézusban az engesztelő Főpapot látja, aki palástja alá vonva minket, egyszeri áldozatának el nem fogyó érdemével könyörög érettünk . Zwingli a prófétát látja, ki új ismerettel, új világossággal töltötte be a földet, Kálvin a diadalmas királyt fogadja el benne, ki teljes hatalommal országol az Isten világában és ítél meg eleveneket és holtakat. A három reformátor irány tehát egymást kiegészíti és együtt alkotják a protestáns életideált. Luthertől kell megtanulnunk a bensőség, a nemes misztika és az érzelem jogainak elismerését, valahányszor a hideg elmélet és a rideg gyakorlat eltorzulással fenyegetnek. Zwinglitől kell elsajátítanunk az elfogulatlan tisztánlátás, a türelem és egyetemes pillantás, a szabadelvűség és felvilágosultság lelki erőit;de Kálvinhoz kell mennünk mindannyiszor, valahányszor érezzük, hogy vallásunk kezd terméketlen érzelgősséggé fajulni, vagy a sok „értelmezés"-ben úgy elpárolgott, hogy üres okoskodásnál, modern skholasztikánál nem egyéb. A protestantizmus élet, tehát benne van az érzelmi mélység épp úgy, mint világnézeti tisztaság, s ez a kettő határozott jellem- és programmkeresztyénség sodrában érvényesül. A világtörténet rejtelmes kerekei fordulnak, egyik a másikba kerül s egy pillanatra eltűnik a khéruborca, a sasorca, az oroszlánorca is. Csak az emberorca néz felénk, amely mindeniknél fenségesebb és ragyogóbb, sőt egyedül ragyogó. Nézd, ott függ a kereszten s a gyilkos hitetlenség ezt mondja róla: ecce homo! Tövis a kerete, vér a barázdája, világszenvedések alszanak a kínok redőiben, de azért az élet és