Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - R. L.: A mi ügyünk
ez a vállalkozás s ezt a nyereséget azonnal át lehetne alakítani szellemi nyereséggé. Ugyanis a vállalat, megerősítéséhez mérten, új, meg új alkotásokat hívna életre: magas színvonalú tevüet a protestáns intelligenczia számára, képes heti újságot a magyar nép számára, élénk és a mi szellemünket lehelő ifjúsági lapot, végül — ha megegyezünk a szükséges voltában — egy politikai napilapot is. (Magam részéről ezt tartom a legkevésbbé sürgetőnek.) E mellett megindíthatnók a traktátusok kiadását és terjesztését, végül pedig feltehetnék nagy munkánkra a koronát a magyar biblia kiadásával. Akkor aztán méltó utódokként ünnepelhetnék meg ezelőtt négy századdal élt őseink áldott emlékezetét. A M. P. I. T. pedig, mint a magyar protestantizmus leghatalmasabb társadalmi szerve, nemcsak a lelki uniót testesítené így meg, de a magyar protestáns társadalom szervezését is átvehetné, amennyiben nem irodalmi társaság volna immár, hanem egy nagy szövetség, melynek választmánya a magyar protestáns belmissziói munkásságnak egyetemes központja és szervező irodája lenne (Mint a Wichern-féle Centralausschuss für innere Mission.) Talán ábrándosnak tetszik a terv, ha a továbbfejlődés végső következményeit nézzük. De kétségtelen, hogy egyik eredmény után a másik jönne s mi nem a legnagyobbat, hanem először a legkisebbet kezdenők megvalósítani. Csupán az első lépés nehéz, a többi magától jönne. Első lépés volna a nyomdai- és könyvkiadóvállalatnak részvénytársasági alapon való szervezése. Azért részvénytársasági alapon, hogy világi embereink, egyházi testületeink, kultúrintézményeink tőkéit ily módon mobilizálni lehessen. Ha a vállalat megnyeri a fentebb leírt megrendelési kört, akkor üzletileg biztosítva van, ha pedig üzletileg biztosítva van, a protestáns egyházi testületek és világi férfiak immár nem áldozatot hoznak tőkéik befektetésével, hanem tisztességes üzletet csinálva, nagy etikai célokat szolgálnak. Tehát a két protestáns egyház vezéregyéniségeinek kell ezt az alkotást megcsinálni azzal, hogy biztosítják a nyomda és a könyvkiadóvállalat megrendelő körét saját kiadványaiknak az átengedésével, másodszor pedig agitácziót fejtenek ki arra, hogy egyházi testületeink és vagyonos világi embereink tőkéiket itt helyezzék el. Szóval: egész egyéniségük, anyagi és erkölcsi súlyok teljes latbavetésével, történelmi felelősségük tudatában alkossák meg a magyar protestantizmusnak ezt a legnagyobb intézményét. A mostani időt gondviselésszerűen alkalmassá teszi erre még az is, hogy a magyar protestantizmusnak jelenleg sok nagyméretű, akcióképes egyházi és világi vezére van.