Protestáns Szemle, 1925

Kritikai Szemle - –n–n: Az országos magyar szépművészeti múzeum évkönyve III. köt.

met Verő György a színház első igazgatójának, Rákosi Jenőnek tulajdo­nítja s a színház bukását is a Rákosi szellemében igazgató Evva Lajos­­menesztéséből származtatja. A félszázados ünnep fényébe tagadhatatlanu­l szomorú árnyat vet, hogy egy koldusbotra juttatott s hajlékából kilakoltatott intézményt jubilálunk. Kívánva régi fényébe jutását, úgy érezzük, hogy joggal illeti meg a hálás megemlékezés jelei között az a dús koszorú is, melyet meg­illetődött érzéssel nyújt feléje könyvében szerzőnk. Kéky Lajos: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. III. kötet, 1921—23. (Közrebocsátja az Igazgatóság. Budapest, a Szépművé­szeti Múzeum kiadása, 1924. 4°, 130 lap). Gyéren folydogáló művészettörténeti irodalmunknak becses ese­ménye ez a szép kiállítású, bőven illusztrált kötet, mely a fenti címet viseli, s külső megjelenésénél, belső tartalmánál fogva egyaránt a leg­szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot. Az évkönyv tizenegy értekezése változatos tartalmú. Majd a Mú­zeum gazdag anyagából veszik tárgyukat, majd egy-egy kiemelkedő ma­gyar művésze­gyéniség életének és műveinek megvilágítására nyerünk értékes adatokat, vagy egy-egy nagyjelentőségű, hazánkban őrzött mű­emlék szabatos feldolgozását kapjuk bennük. Éppen ezeknél az utóbbi dolgozatoknál fogva érdemel az Évkönyv egyetemes érdeklődést, mert a régi és újabb magyar műtörténet nem egy problémájára kap benne az olvasó kielégítő feleletet, így tehát az Évkönyv némileg pótolja a béke­évek régészeti és műtörténeti folyóiratait, amelyeket körülményeink sze­rencsétlen, alakulásánál fogva régóta nélkülözni vagyunk kénytelenek. A Múzeum anyagából merítik dolgozataik tárgyát: W. Amelung, a neves német archaeologus, aki egy Kr. u. II. század végéről származó, ed­dig pontosan meg nem határozott témájú római reliefet ismertet; Hekler Antal egy tarentumi mészkő-relief rövid elemzését adja s az antik gipsz­gyűjtemény rendezésének szempontjait fejtegeti; a nemrég elhunyt Léderer Sándor egy Pulszky Károly vásárlásaiból származó s eddig kü­lönféleképp értékelt képről mutatja ki hitelt érdemlő bizonyítékokkal, hogy az Piero di Cosimo, a XV—XVI. század határán tevékenykedett firenzei mesternek alkotása,­ Pigler Andor Guido Reni két rajzáról ír, s egyszersmind ezek helyét is meghatározza a mester művészetében. F. Takács Zoltán, s a messzi Kína XVII. és XVIII. századi gyönyörű hegyi kristály-, ametiszt-, rózsakvarc-faragtványait mutatja be, melyeket a Hopp Ferenc-múzeum őriz. A többi dolgozatok szerzői: Hekler Antal, ki Leonardo és s az antik művészet kapcsolatára mutat rá a mester rajzainak s néhány ó­kori szo­borműnek, illetve gemmának egybevetésével. Divald Kornél majdnem húsz év kutatásainak összesűrített eredménykivonatát adja „Felső-Ma­gyarország gótikus szárnyas­ oltárairól" szóló értekezésében, mely elsősor­ban műemlékstatisztika, de emellett igen értékes megfigyeléseket és ada­tokat is tartalmaz az oltárok mestereire nézve. Éber László egy kis pécsi oltárkáról mutatja ki, hogy a XVI. század második felében Német-Al­földön készült epitáfium. Ybl Ervin alapos tanulmányt közöl Savoyai

Next