Protestáns Szemle, 1928

Kritikai Szemle - Szádeczky Kardoss Lajos: Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban

mely szerint az idegen consulok el is fogathatták bűnös alattvalóikat. De a politikai menekültekről nem volt szó a szerződésben. E körül forgott a vita. Schwarzenberg osztrák miniszterelnök a bécsi minisz­tertanácson maga is elismerte, hogy a szerződések nem jogosítják fel Ausztriát az emigráltak kiadatására. Bach belügyminiszter azonban az erélyes fellépést sürgette. Stu­rmer sztambuli osztrák követ Kossuth átkelése hírére háborúval fenyegetőzött. Canning angol és a francia követ igyekeztek a Portán ellensúlyozni. A fiatal Abdul Medzsid szul­tán becsületérzése fellázadt e gondolat ellen, a­ török vallás is a ven­dégszeretet és a menekvők védelmét parancsolván. A porta az 1845­. augusztus 30-án tartott minisztertanácson a kiadatás megtagadását határozta, felajánlván a kiutasítást, vagy az internálást és a szigorú őrizetet. A cár külön követtel, adjutánsa, Radziwill herceg tábornok által is sürgette a kiadatást. Nesselrode orosz kancellár jegyzéke sze­rint más választ, mint igen vagy nem elfogadhatónak nem tartott. Az angol követ azt jelentette Palmerston lordnak, hogy a végleges ered­mény attól függ, hogy az angol és francia kormány milyen támoga­tást nyújt a töröknek. A szorongatott török miniszterek a nagy ta­nácsra hárították a végzést, mely két­­napi heves vita után (szept. 3.) a főpapok döntő szavazatával a kiadatás ellen szólt. Úgy határoztak, hogy kitérő választ adnak a császári követeknek s egyenesen a csá­szárokhoz fordulnak kiengesztelésük céljából. A szultán gyors futár­ral levelet küldött a cárnak. Az osztrák és orosz követek két napos határidővel ultimátumot küldtek a török külügyminiszterhez s a kitérő feleletre megszakították a diplomáciai összeköttetést, de nem utazak el. Radziwill herceg azon­ban elutazott búcsúvétlenül. Miután a kérdés így élére állítatott, a török kormány hivatalo­san is segélyt kért az angoltól. Palmerston lord javaslatára az angol minisztertanács (okt. 2.) elhatározta, hogy az angol flottát Corfu szi­getéről a Dardanellák felé küldi, azzal az utasítással, hogy veszély esetén a szultán hívására Konstantinápolyig mehet. A francia kor­mány némi vonakodás után ugyanazt határozta el. „Csaknem úgy tű­nik fel ilyenformán a kiadatás kérdésében támadt bonyodalom (írja Hajnal), mint bevezető játéka a pár év múlva kitört nagy keleti há­borúnak." A török most­ elhatározta a menekültek átszállítását Sumlába. Az angol flotta 24 hadihajóval október végén bevonult a Darda­nellák külső erődjei közé, (tehát török vizekre), nemzetközi szerződés tilalma ellenére. Erre nemsokára megérkezett Bécsből a válasz, hogy Ausztria lemond a kiadatás követeléséről, szigorú őrizet kikötésével mindaddig, míg bele nem egyezik szabadon bocsátásukba. Szentpétervárról a futár hasonló utasítással érkezett. Az orosz és osztrák követek tehát elvesztették a diplomáciai csa­tát, mely a magyar menekültek ügye körül forgott a nagyhatalmak világversenyében. A magyar kérdés ezzel világproblémává vált .

Next