Protestáns Szemle, 1928
Kritikai Szemle - Szádeczky Kardoss Lajos: Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban
mely szerint az idegen consulok el is fogathatták bűnös alattvalóikat. De a politikai menekültekről nem volt szó a szerződésben. E körül forgott a vita. Schwarzenberg osztrák miniszterelnök a bécsi minisztertanácson maga is elismerte, hogy a szerződések nem jogosítják fel Ausztriát az emigráltak kiadatására. Bach belügyminiszter azonban az erélyes fellépést sürgette. Sturmer sztambuli osztrák követ Kossuth átkelése hírére háborúval fenyegetőzött. Canning angol és a francia követ igyekeztek a Portán ellensúlyozni. A fiatal Abdul Medzsid szultán becsületérzése fellázadt e gondolat ellen, a török vallás is a vendégszeretet és a menekvők védelmét parancsolván. A porta az 1845. augusztus 30-án tartott minisztertanácson a kiadatás megtagadását határozta, felajánlván a kiutasítást, vagy az internálást és a szigorú őrizetet. A cár külön követtel, adjutánsa, Radziwill herceg tábornok által is sürgette a kiadatást. Nesselrode orosz kancellár jegyzéke szerint más választ, mint igen vagy nem elfogadhatónak nem tartott. Az angol követ azt jelentette Palmerston lordnak, hogy a végleges eredmény attól függ, hogy az angol és francia kormány milyen támogatást nyújt a töröknek. A szorongatott török miniszterek a nagy tanácsra hárították a végzést, mely kétnapi heves vita után (szept. 3.) a főpapok döntő szavazatával a kiadatás ellen szólt. Úgy határoztak, hogy kitérő választ adnak a császári követeknek s egyenesen a császárokhoz fordulnak kiengesztelésük céljából. A szultán gyors futárral levelet küldött a cárnak. Az osztrák és orosz követek két napos határidővel ultimátumot küldtek a török külügyminiszterhez s a kitérő feleletre megszakították a diplomáciai összeköttetést, de nem utazak el. Radziwill herceg azonban elutazott búcsúvétlenül. Miután a kérdés így élére állítatott, a török kormány hivatalosan is segélyt kért az angoltól. Palmerston lord javaslatára az angol minisztertanács (okt. 2.) elhatározta, hogy az angol flottát Corfu szigetéről a Dardanellák felé küldi, azzal az utasítással, hogy veszély esetén a szultán hívására Konstantinápolyig mehet. A francia kormány némi vonakodás után ugyanazt határozta el. „Csaknem úgy tűnik fel ilyenformán a kiadatás kérdésében támadt bonyodalom (írja Hajnal), mint bevezető játéka a pár év múlva kitört nagy keleti háborúnak." A török most elhatározta a menekültek átszállítását Sumlába. Az angol flotta 24 hadihajóval október végén bevonult a Dardanellák külső erődjei közé, (tehát török vizekre), nemzetközi szerződés tilalma ellenére. Erre nemsokára megérkezett Bécsből a válasz, hogy Ausztria lemond a kiadatás követeléséről, szigorú őrizet kikötésével mindaddig, míg bele nem egyezik szabadon bocsátásukba. Szentpétervárról a futár hasonló utasítással érkezett. Az orosz és osztrák követek tehát elvesztették a diplomáciai csatát, mely a magyar menekültek ügye körül forgott a nagyhatalmak világversenyében. A magyar kérdés ezzel világproblémává vált .