Protestáns Szemle, 1929
Kritikai Szemle - Muraközy Gyula: Szabó Imre: Imé a magvető kiméne vetni
milyen értékek mentek el velük, itt csak megállapítjuk, hogy épp úgy eltűntek, mint a lakóházak mögött a régi várkastélyok. Az új igehirdető egyik típusa volt a revivalista szónok, aki többé-kevésbbé külmissziós állomásnak tekintette a templomot és az volt az alaphangja, hogy mindent újra kell kezdeni. Jöttek a rétor, a művész, a hazafi, a köznapi élet ,.argotájával színező, az anekdota prédikátorok. Szabó Imre igehirdetői egyénisége a prófétai vonásokból meríti az ihletet. Nem több, mint prédikátor, és nem kevesebb. Nem valami kitörölhetlen élességgel a sorok közül előnéző egyéniség, mert el is akart trírni az üzenet mögött. Orvos, aki nem cukrozza föl édes sziruppal az orvosságot és nem zeng önmagáról dicséretet, mert megismerte a bajt, hanem egyszerűen, néhol a hogyanra nem is sokat gondolva megállapítja a kórt és megmutatja a gyógyszer csodálatos erejét. A modern lelkész típusa, ez, akinek, mint a filozófusnak, egyetemes nézőpontjai vannak, de a tudományos és az esztétikai értékeket csak úgy vizsgálja, ahogy a templomépítő nézi az egészbe beillő, góthikus szobrokat és a boltívek égreszökellésénél felhasználja a matematikát is. Modern lelkész annyiban is, hogy a prédikációi tulajdonképpen az élet felvetett aktuális kérdéseire az örök, megoldásokat adják, de a templomba, ahol prédikál, mindig behallatszik a nagyváros lármája és az ablakok" nincsenek becsukva és elsötétítve égi tanítások angyal kézszőtte a világot kizáró függönyeivel. De bármiről beszél, mindig az Igét akarja szolgálni ..Menjen feledésbe, aki szól, de amit mondott, azt ne lehessen egykönnyen elfelejteni." Ebből az egyéniségből következik aztán, hogy sokszor nemi is gondol vele, hogy hogyan adja a kincset, ami törékeny cserépedényekben, emberi szavakban van és ragyog. Stílusának az igazsága, a tényeknek, a saját élményeinek megfelelő volta a teljes erőfeszítése itt. Nincsen a könyvben sehol semmi banalitás és üresen kongó mondat. Prédikátornak nagy kísértése, hogy a gondolatok, az értékelések visszatérnek más és más beállításban, mint az építőszekrényjátékok kockái, hogy nem száll le mindig az Ige nagy mélységébe, hanem egy régi gondolattal, formává lett mondattal, át nem élt, igazsággal áthidalja a fáradságos szakadékot. Ilyenkor érzi az ember, hogy fölötte vagy mellette jár a valóságnak. Innen épülnek a frázisok színfalai, itt verődnek az Ige hamis pénzei. Ez a szakadatlan igehirdetésnek nagy kísértése, ami sehol nem található meg ebben a mélységesen őszinte könyvben. Nem lep meg a gondolatok eredeti megfogalmazása, nem robban föl egy-egy ötlet rakétája, sőt nem lehet mondani, hogy az egész igehirdetést egy egyénileg átszínezett gondolatrendszer váza tartja. Nagyszerű fordítói munka az egész, az ige örök igazsága lefordítva a modern ember sokszor hétköznapi nyelvén életének mindennapi kérdéseire és gyötrődéseire feleletül. Néhol az egészen közönséges nyelvet használja fel céljaira (nem akarok belebeszélni vagy rábeszélni valakit, agyonagitált nép, felhagyja magát feszíttetni stb.), néhol megáll a stílus, mint egy folyó a kanyarodónál és magába visszafordul.Az ember szívbe, hogy behatolhasson, hogy azt meghódíthassa, magáévá tehesse, meg kell hal-