Protestáns Szemle, 1929

Kritikai Szemle - Muraközy Gyula: Szabó Imre: Imé a magvető kiméne vetni

milyen értékek mentek el velük, itt csak megállapítjuk, hogy épp úgy eltűntek, mint a lakóházak mögött a régi várkastélyok. Az új ige­hirdető egyik típusa volt a revivalista szónok, aki többé-kevésbbé külmissziós állomásnak tekintette a templomot és az volt az alap­hangja, hogy mindent újra kell kezdeni. Jöttek a rétor, a művész, a hazafi, a köznapi élet ,.argotájával színező, az anekdota prédikáto­rok. Szabó Imre igehirdetői egyénisége a prófétai vonásokból me­ríti az ihletet. Nem több, mint prédikátor, és nem kevesebb. Nem valami kitörölhetlen élességgel a sorok közül előnéző egyéniség, mert­ el is akart trírni az üzenet mögött. Orvos, aki nem cukrozza föl édes sziruppal az orvosságot és nem zeng önmagáról dicséretet, mert megismerte a bajt, hanem egyszerűen, néhol a hogyanra nem is so­kat gondolva megállapítja a kórt és megmutatja a gyógyszer cso­dálatos erejét. A modern lelkész típusa, ez, akinek, mint a filozófus­nak, egyetemes nézőpontjai vannak, de a­ tudományos és az esztétikai értékeket csak úgy vizsgálja, ahogy a templomépítő nézi az egészbe beillő, góthikus szobrokat és a boltívek égreszökellésénél felhasználja a matematikát is. Modern lelkész annyiban is, hogy a prédikációi tu­lajdonképpen az élet felvetett aktuális kérdéseire az örök, megoldá­sokat adják, de a templomba, ahol prédikál, mindig behallatszik a nagyváros lármája és az ablakok" nincsenek becsukva és elsötétítve égi tanítások angyal kézszőtte a világot kizáró függönyeivel. De bármiről beszél, mindig az Igét akarja szolgálni ..Menjen feledésbe, aki szól, de amit mondott, azt­ ne lehessen egykönnyen elfelejteni." Ebből az egyéniségből következik aztán, hogy sokszor nemi is gondol vele, hogy hogyan adja a kincset, ami törékeny cserépedé­nyekben, emberi szavakban van és ragyog. Stílusának az igazsága, a tényeknek, a saját élményeinek megfelelő volta a teljes erőfeszí­tése itt­. Nincsen a könyvben sehol semmi banalitás és üresen kongó mondat. Prédikátornak nagy kísértése, hogy a gondolatok, az érté­kelések visszatérnek más és más beállításban, mint az építőszekrény­játékok kockái, hogy nem száll le mindig az Ige nagy mélységébe, hanem egy régi gondolattal, formává lett mondattal, át nem élt, igaz­sággal áthidalja a fáradságos szakadékot. Ilyenkor érzi az ember, hogy fölötte vagy mellette jár a valóságnak. Innen épülnek a frázi­sok színfalai, itt verődnek az Ige hamis pénzei. Ez a szakadatlan igehirdetésnek nagy kísértése, ami sehol nem található meg ebben a mélységesen őszinte könyvben. Nem lep meg a gondolatok eredeti megfogalmazása, nem robban föl egy-egy ötlet rakétája, sőt nem lehet mondani, hogy az egész igehirdetést egy egyénileg átszínezett gondolatrendszer váza tartja. Nagyszerű fordítói munka az egész, az ige örök igazsága lefordítva a modern ember sokszor hétköznapi nyelvén életének mindennapi kérdéseire és gyötrődéseire feleletül. Néhol az egészen közönséges nyelvet­ használja fel céljaira (nem akarok belebeszélni vagy rábeszélni valakit, agyonagitált nép, fel­hagyja magát feszíttetni stb.), néhol megáll a stílus, mint egy folyó a kanyarodónál és magába visszafordul.­­Az ember szívbe, hogy be­hatolhasson, hogy azt meghódíthassa, magáévá tehesse, meg kell hal-

Next