Protestáns Szemle, 1929
Kritikai Szemle - Benkő István: Schmitt Jenő Henrik: Jézus egy élete, religió azoknak, akikben fiatal a kedély és bevezetés a megismerésben bárki számára
KRITIKAI SZEMLE. „Jézus egy élete, religió azoknak, akikben fiatal a kedély és bevezetés a megismerésben bárki számára." Irta: Schmitt Jenő Henrik; fordította: Kálmán Imre. Dr. Vajna kiadása, 1927. 112 oldal. 1 Ha igaz az,, hogy minden tudománynak a vallás volt ősforrása, akkor el lehet képzelni a tudomány olyan fejlődési fokát, mikor már csak saját népszerűsödése érdekében is maga akar egy új vallás forrásává válni. Az egyes tudományágak mindinkább közelednek egymáshoz, mindig több kísérlet történik arra, hogy egységes tudományos elmélet keretében rendezzék és összhangba hozzák eredményeiket. Ilyen tudományos világnézetek ma is vannak és a reális élet, mely mindinkább az egyes tudományágakra támaszkodik, természetesen hajlamos lesz arra, hogy elméletileg is a tudományos világnézetet fogadja el a régi vallásos világ- és életfelfogás helyett, így bekövetkezhetik olyan helyzet, mikor a meghódolt emberi tömegek a tudománytól vallást követelnek, olyan vallást, mely továbbra is képes kiváltani az ember legértékesebb belső tulajdonságait, és, biztosítani a továbbfejlődéshez szükséges lendületet. Ilyen vallást a tudomány eddig nem adott. Amit adott, az a „felvilágosodás" volt, mely — Schmitt Jenő szerint is — az emberi szellemet és kedélyt sivár pusztasággá változtatja és ugyanolyan veszedelmet jelent, mint a „holt formákba dermedt felekezeti hit meddősége". Schmitt szerint ma csak vakhit vagy vaktagadás között választhatunk, és mind a kettő megöli az emberi „kedélyt és hangulatot", ahogy az író a lélek világát jelöli. Ez pedig szociális téren jelentene katasztrófát, mert emberszellemek élő kapcsolata helyett sivár erkölcsi szabályokból állana a jövő társadalmának szubjektív világa. — Érdekes, hogy a demokratikus mozgalmak emberei érezték meg legelőbb ezt a veszélyt, ők teszik az első kísérleteket egy új tudományos, de vallásos világnézet, kialakítására, mely nem „vallás" többé, hanem „religió", „benső megfontolás", tehát az a szellemi mozdulat, melyből egyformán lesz vallás és tudomány. Természetes, hogy ez a religió épp annyira alkalmazkodik a tudományos világnézethez, mint a szocializmus értékfogalmaihoz és eszmevilágához. így lesz Schmitt Jenő vallásának jellemzője az a gondolat, amit materialiter így lehetne fogalmazni: az, ,,Ember" „Istenné" válik akkor, mikor „Tömeggé" alakul. Schmitt nem ezt mondja. De amit mond, azt így fogják érteni. Szerinte az egyes ember öntudatos és egyéni gondolkodása és érzése az, egyetemes emberi gondolat és öntudat része, amint visszaverődik egy anyagi konstrukción, az emberi