Protestáns Szemle, 1929
Színházi Szemle - Vajthó László: Színházi Szemle
darab itt törik meg, itt torzul olcsó grimasszá. Az íróból hiányzik a zsenialitás, hogy ekkora fordulatot valóban el is hitessen: jeleneteiben már csak aforizmák pattognak s a legolcsóbb helyzetkomikum dühöng. Az első felvonásban Topáz úron nevetünk, később mindinkább a szerző válik nevetségessé. A színészek tetszetős karrikatúrát adnak. Törzs Jenő kitűnően adja az első felvonás becsületes és félszeg Topázát, később a szöveghez híven lassanként légüres térben mozgó aforizmagyárossá süllyed. Góth Sándor a városi tanácsnok, Mály Gerő a léha direktor, Rajnay Gábor a stróhman-előd, Makláry Zoltán a félszeg kolléga szerepében egyaránt jók. Igen mulatságos az első felvonás rakoncátlan lurkóinak osztályjelenete. A darab különben teljesen megfelel szerepének: átmenet egy következő „újdonsághoz", a kérész-életű színpadi művek korában. Sokkal szerencsésebb torzkép Bourdet Most jelent meg című vígjátéka, (Nemzeti Színház.) Ez a szerző már a földön jár s pokoli ötletességgel a valóságot figurázza ki. A kiadók és írók életébe pillantunk s kacagtató jelenetek során rájövünk, hogy az írói sikereket sem döntik el eszményibb szempontok, mint a legtöbb olyan sikert, mely különböző érdekek és temperamentumok szavazatából születik meg. A nagy és dédelgetett regényíró azért nem kapja meg a Zola-díjat, mert megsértette kiadójának érdekét és hiúságát. Megkapja tehát egy egérészen jelentéktelen minisztériumi tisztviselőcske, aki álnév alatt írt re,gényével eddig sehogysem tudott boldogulni s akinek polgári személyét még akkor is kidobja a hatalmas kiadó, mikor álnevét már elve jegyezte a sikernek. Ez az irodalmi parvenü a feleségének naplójából,, egy régebbi flört történetéből rótta össze a véletlenül észrevett és díjat nyert regényét, a kiadónak tehát mesterségesen kell belőle a második „remekművet" kipréselnie. Kapja hát magát- s a Zola-díjtól megfosztott regényíróval kurizáltat a díjnyertes nagyság feleségének, hogy kegyencének újabb élménye legyen. Ebből támad a vígjáték bonyodalma. A nagy regényíróvá kinevezett férj, keserves verejtékezések után végül is hatalmába keríti a kiadót s elindul kétes értékű, de sikerekben bizonyára nem szegény pályáján. Régóta nem láttunk még olyan friss szellemességű, biztos tempóban haladó első felvonást, mint a Bourdet darabjáé. Bátran felveheti a versenyt A zöld frakk vagy a Válás után leghíresebb jeleneteivel. A fordulatok egész sora sziporkázza a vígjátéki helyzetek rakétatüzét. Sajnos, éppen az első felvonás hordja magában a darab hibáit. Az író előre elpazarolja szellemességeit, kiaknázza a témában rejlő vígságot, s ezt az elevenséget a másik két felvonás alig tudja itt-ott megközelíteni. A bonyodalomban az alakok elvesztik közvetlenségüket, a vígjátéki feszültség jelentékenyen alábbhagy. Az első felvonás már szinte a befejezettség benyomását kelti. Ami ennek a keretéből kimaradt, mintegy függelék módjára következik a további jelenetekben s a darab nagy elkanyarodással, ötletekben megfogyva, ér véget. De így is magasan kiemelkedik az átlag vígjátékok sorából, amit a közönség érdeklődése is igazolt már. Odry Árpád a lelke az előadásnak; a kiadó alakításában egyik legremekebb művészi teljesítményét nyújtja. Uray Tivadar a minisztériumi tisztviselőt játssza természetes komikummal, Gál Gyula, Petheo