Protestáns Szemle, 1929
Kiállítások - Oroszlán Zoltán: Kiállítások
„greco"-s, és ötletes „kurizáló"-ja, Tihanyi János erős tájképi tehetsége, báró Schossberger Klára gyengéd, finom, halkszavú piktúrája, mind nagyszerű ígéret a jövőre. A grafikai terem legérdekesebb művei Vadász ,goravicai Szabó J., Boldizsár J. és Kemény E. munkái voltak. A Szinyei Társaságot pedig dicséret illeti e kiállítások, annyi tehetségünk premierjeinek megrendezéséért, melyeknek egyfelől nagy nevelő hatása, másfelől ízlést irányító eredményessége máris kétségtelen. A Tamás Galéria a nemzetközi vásár idejére szakított eddigi kiállítás tendenciájával s modern magyar festők kiállítása címmel huszonnyolc művészt vonultatott föl, mindegyiket egy-egy kitűnően jellemző képpel. Ha oly neveket is találunk a kiállítók között, mint Csók, Rudnay, Koszta, azért a kiállítók javarésze mégis csak az expresszionizmus irányzatát vallja és követi. Márffy Ödön („Fésülködő leánya" a művésznek színekben, kompozícióban lehiggadt, igazán kiváló alkotása), Bernát Aurél, Szobotka Imre, Paizs-Gőbel Jenő egészen különleges, eddigi művészeti fejlődésükben kimagasló pontot jelentő munkáikkal szerepelnek, de a többi művész is igen érett és bevégzett művel jelent meg e kiállításon, melynek kétségtelenül nagy sikere volt. A következő kiállításon Mattis-Teutsch János a dekoratív absztrakció ösvényein járó, de nem meggyőző festészeti alkotásokkal, Hincz Gyula érdekes és erős tehetséget eláruló tussrajzokkal, az újonc Mészáros László pedig meglepően érett ,szobrászati alkotásokkal szerepelt. A Magyar Gyűjtők és Művészetkedvelők Egyesülete az Iparművészeti Múzeum földszinti nagy csarnokában Keleti Művészeti Kiállítás címén a budapesti magángyűjteményekben levő keleti műalkotásokból igen érdekes kiállítást rendezett. A keleti, főleg indiai, kínai és japán művészet iránti érdeklődés világszerte folyton növekedőben van. Ezeknek a művészeteknek az európai művészetektől való teljes és határozott elkülönültsége, egészen más alapon: a természettől való abszolút elvonatkoztatás alapján való keletkezése és kifejlődése egyfelől, a történeti fejlődés folyamán bizonyos európai hatásoknak (például: Gandhara-művészet Indiában a hellenizmus görög befolyásával), feltűnése, illetve bizonyos régi keleti és európai művészeti kapcsolatoknak felkutatása az újabb archeológiában és művészettörténetben (például: a hun-kinai közös motívum-kincs felismerése) másfelől tudományos szempontból is mindjobban előtérbe helyezi ezeknek a keleti művészeteknek mind tüzetesebb megvizsgálását és megismerését. Ma már igen bő és alapos irodalom tanúskodik arról az érdeklődésről, mellyel a régészet és a műtörténet a keleti, önmagukban is teljes és zárt kultúrát alkotó területek felé fordul. Ennek legközelebbi következménye lett a keleti művészeti tárgyaknak feltűnő mértékben való gyűjtése, amit elősegít az, hogy a keleti iparművészet legkülönbözőbb ágai is oly abszolút értékű, a nagy művészetek alkotásaival sokszor értékben, szellemben és tökéletességben is vetélkedő műalkotásokat hoztak létre, melyek egy-egy kisplasztikás, fayence, textil, lakkozott fa- vagy zománctárgyakból álló gyűjteménynek rendkívül fontosságot és értéket biztosíthatnak. Hazánkban különösen azóta len-