Protestáns Szemle, 1930

Kritikai Szemle - Karácsony Sándor: A magyar nép irod. könyvtára. Kristóf György: Erdély Széchenyi Istvánja - Karácsony Sándor: A magyar nép irod. könyvtára. Bethlen Gábort dicsőítő enyedi hangok

írja könyvtárukat a jelenleg ismert adatok alapján. Nem ír mindenkiről, akinek könyve volt, hiszen akkor a névsort első királyunkkal kellene kezdenie, III. Bélától kezdve pedig mindenik uralkodónkat meg kellene említenie, mert III. Béla óta rendszeresen vezették a királyi könyveket, amelyekbe a birtok-, nemesség- és címeradományozásokat vezették be. Ezek a királyi könyvek föl­vehetők volnának a későbbi időkből, amikor t. i. királyaink festett címereket ajándékoztak, az ismert címeres levelek érdekesen egészítenék ki illuminált kézirataink sorát. Kihagyásuk nem hiba, mert ezek a könyvek, amelyeknek egykori létezését Illésy mutatta ki, a mohácsi vész előtti időből nyomtalanul eltűntek. Bizony sok minden veszett el Mohácsnál! — Bibliofiljeinket Nagy Lajossal kezdi Hoffmann Edith. Csodálatos rejtély előtt állunk itten. Ha a sivatag utazója üdítő forrásnak nézi a mocsarat, ha a világ legszebb városá­nak nézi az égető szikla- és homoktenger közepén zöldelő, de alapjában mégis csak szegényes oázist, mennyivel jogosabb a mi meglepetésünk, kiknek képes kéziratokban, sőt egyáltalán kéziratokban szegény XIV. századunk végéről egy színezésében, vonalvezetésében, kompozíciójában egyaránt magas művészi szintű kódexünk van: Márk krónikája. Mennyivel nagyobb a meglepetésünk, ha Hoffmann Edith meggyőz arról, hogy nemcsak a szövegíró volt magyar, hanem valószínűleg a képíró is. A képek ugyanis pontosan követik a szöveget, egyetlen helyen térnek el a szöveghűségtől, akkor, mikor a szöveg kihagyja Szt. László legendájának azt a részét, amely szerint az ő koporsóját rendel­kezése ellenére nem Várad felé, hanem Székesfehérvár felé indították el a nagy hőség miatt. A képíró itt mintegy kiegészítve a szöveget, a legenda el­beszélését ábrázolja: a koporsóvivők reggelre virradva azt látják, hogy lovak nélkül Várad felé megyen a koporsóval a szekér. — A királyokkal együtt 35 bibliofilt sorol föl a kötet, közli ezeknek címerképeit is, hogy ha valahol eddig ismeretlen kódexünk lappangna, a címerképről meg lehessen állapítani egykori tulajdonosuk nevét. A címerképek előtt gondos kivitelű illusztrációk vannak az ismertetett kódexekből. —kl. A magyar nép irodalmi könyvtára. Kiadja a Magyar Tudományos Aka­démia. 1. Vörösmarthy Mihály válogatott költeményei. 46 1. 2. Petőfi Sándor: János Vitéz, Bolond Istók. 47 1. Budapest, 1930. Ezekben a füzetkékben legdícsérendőbb maga a szándék, mely életre hívta őket. Klasszikusaink eljuttatása a néphez elsősorban csakugyan a tudo­mányos akadémia feldata. Egy ilyen kiadványnak nagyon olcsónak kell lenni és bajosan lehet teljes kiadás. A különbözet anyagi terhét elvégre viselhetné más tényező is, de legtermészetesebben az akadémia vállára nehezedik az. A kiválogatás ódiumát is egyedül az Akadémia kerülheti el, mindenki más ré­széről tendenciózus volna, vagy legalább is olyan színben tűnhetne fel. A magunk részéről az elkövetkezendő új füzetekben hálásan vennénk néhány életrajzi adatot a születési és halálozási hely és évszám közé s né­hány jegyzetet a közölt művek könnyebb és teljesebb megértése végett azok után. S felvetjük a kérdést: a görögöknek görögül, zsidóknak zsidóul elve alapján nem volna-e szerencsésebb e füzetkéket teljesen a vásári ponyva megszokott, kedves, népszerű ruhájába öltöztetni, árát azokéhoz szabni s kolportálásával is azokat bízni meg, akik ebben szakemberek s akiknek el­végre az üzleti haszon­a fontos, azért akár a jónak is szolgálatába állnak?

Next