Protestáns Szemle, 1930
Kritikai Szemle - P. Gulyás Jenő: Az Országos Magyar Szépművészeti Muzeum Évkönyvei
mód, mint a beszéd; keletkezésének tehát a kifejezni valón kívül és mellett egyenlőrangu tényezője a közönség is, mellyel kifejezni valóját a művész közölni akarja. Üres nézőtér előtt nem ágál a színész, üres teremben nem deklamál a szónok s idegen nyelven nem szólunk olyanok előtt, kikről tudjuk, hogy nem érti beszédünket. Mindezek elemi igazságok, de úgy látszik, nem árt a felújításuk. íme Csathó is megérezte,— és nem közönséges bátorsággal kifejezésre is juttatta — hogy alkalmazni kellene ezeket nemcsak az ő művészetében, hanem a képzőművészetek körében is. Áldásos dolog volna azért, ha erre alkalmul használná fel évkönyveit a Képzőművészeti Társulat is. Eredményeikhez neki bőven adnak jogot sőt, — mint e kötet fényes illusztrációi mutatják— anyagot is, helyes indukciók levezetésére; patinás múltja pedig bizonyára megadnák ehet a tekintélyt is. Hogy elméleti fejtegetésekhez eredményeiben milyen gazdag anyag fölött rendelkezik a Képzőművészeti Társulat, épen mostani kötete is igazolja, amelyben az idők bírálatát is kiállott, klasszikus mértékeket vállaló műveknek olyan bőséges gyűjteményével kedveskedik a közönség előtt. Ezek az illusztrációk a dolog természeténél fogva a kötet legkiemelkedőbb gazdagsága. Csak jó lett volna néhol ,szervesebb kapcsolatba hozni azokat a szöveggel. Ez nagyban hozzájárulhatott volna a közönség neveléséhez, de élvezete fokozásához is.Ismertetésemnek az ökonómiájánál fogva a végére maradt, rangjánál s belső értékénél fogva azonban legelől kelett volna említenem Herceg Ferenc cikkét „Művészet és politika" címmel, melyben kimutatja művészetünk külföldi érvényesülésének nagy politikai fontosságát s ezzel a külföldi művészeti kiállítások rendezésének is a jelentőségét. Ezzel kapcsolatban mondja ki azt az aforizmát, mely alkalmas arra, hogy szállóigévé váljék, az államháztartásban takarékoskodni anynyit tesz, mint hasznosan költeni. Bizony ebből esztétikai kultúránkkal kapcsolatban sok más igazságot is le lehetne vonni, csakhogy bajos azt a budgetviták közönségével megértetni, Így például esztétikai evolúciónknak igen nagy hasznára válnék egy olyan kritikai folyóirat támogatása, amelyik kifejlett és jól átgondolt elvek szempontjaiból elemezné a művészi termelést s adna előkelő színvonalú és művészi prózával feldolgozott iránycikkeket. Ilyen például az Emlékkönyvben a Dóczy Jenőé is, mely a művészetben a nacionalizmus és fajiság kérdéséről értekezik. Nem szabad azonban kifelednem Bálint Lajosnak a művésztelepekről szóló cikkét sem. Ennek főleg az a megállapítása: fontos, hogy ezek a művésztelepek a közönségnek oly rétegeit hódítják meg a művészetek számára, amelyek máskülönben bevehetetlenek maradnának. Mitrovics Gyula: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei. V. köt. (1927—1928.) Budapest, 1929. 233 lap, 166 képpel. A Petrovics Elek szerkesztésében megjelenő szépművészeti múzeumi évkönyvek V. kötete úgy tartalmának gazdagságával, mint előkelő kivitelével méltán sorakozik az előző kötetekhez s szép dokumentuma a múzeumban folyó belterjes munkának. A kötet első cikkében Hekler Antal a múlt év folyamán szer-