Protestáns Szemle, 1930
Kritikai Szemle - Buday Árpád dr.: Dr. Oroszlán Zoltán: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének katalogusa
vits regényíró művészete primár mesélő tehetség. Ennyire tiszta, járulék nélküli mesélőkészséget manapság egy írónknál se találunk. Mindenütt események, történések egymásutánja, olyan szemléleteséggel jelenítve, ami feleslegessé tesz minden személyes közbeszólást az író részéről. Ma, amikor szociális és más irányú tendenciák, előlegesen elgondolt és a mesére ráerőszakolt filozófiai teóriák, reflexiók és paradoxonok tömege ékteleníti és nyomorítja meg, úgyszólván, az egész európai regény- és drámairodalmat, (legklasszikusabb példa Bernard Shaw) világviszonylatban is jelentősnek tetszik egy olyan könyv, amely a mese ősegyszerű nyelvén szólva is eléri azt a hatást, amit a modern író a művészetnek idegen elemekkel való ötvözése árán, tehát torz úton kísérel meg. Az Aranyvonat kifejezi a háború egész szörnyű hátterét és tanulságait. Nem a didakszis, a tendenciózus beállítás olcsó eszközeivel, hanem tisztán művészi módon. A meseanyagnak nem alakításában, hanem szelekciójában van elrejtve a tendencia, amely ilyenformán a tiszta művészet intuitív módján tanít meg levonni a tanulságokat. A mondanivaló bősége és színgazdagsága rendkívüli. Bárgyú, komikus, iszonyú élmények zagyva egymásutánja kábítja el az olvasót, amely élmények egy ponton szívfacsaróan azonosak, céltalanok és egy tébolyodottan beteg világot mutatók mind. A képek vetítésében kifogyhatatlan a szerző. A Remarque által festett kép kisszerű, vérszegény a két Markovits-regénnyel összehasonlításban. A hatást fokozza az előadás drámai sűrítettsége. Szinte a távirati stílus rövidsége jellemzi ezt a könyvet. Talán egyetlen hely sincs, amely az okvetlenül elmondandó tényeken túl valami járulékot tartalmazna. Száz szituáció van, amely nemcsak hogy megbízná a hatásos aláfestést, de szinte megköveteli azt. És az író ezzel a jogával sehol se él; valósággal rohan tovább az anyaggal, amit csak olyan művészek engedhetnek meg maguknak, akik a mondanivaló abszolút bőségében vannak. Az Aranyvonat jellegzetesen túlfűtött levegőjű, állandó drámai feszültsége a tömör előadás járuléka. Ideje volna, hogy Markovitssal objektíven és rendszeresen foglalkozzék valaki, hiszen az ő két regénye azon ritka magyar munkák közé tartozik, amelyeket a külföld is magáénak ismert el. Igaz, hogy ez a külföldi karrier a — tapasztalatok serint — magyar íróra kétes értékű dicsőség, önkéntelenül is Molnár Ferenc „világhírnevét" juttatja eszünkbe. De Markovits érdemmel jutott ehhez a dicsőséghez. És még ha nem így volna is, a siker megvan, ami nagyon fontos tény és bennünket fokozott figyelemre kötelez. Fehér Gábor: Dr. Oroszlán Zoltán: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum antik terrakotta-gyűjteményének katalógusa. Budapest, 1930. 8°, 124 lap, 46 képes tábla. A nyilvános múzeum — függetlenül attól, hogy mi a fő célja: a tudomány, vagy a közönség oktatása — csak úgy felelhet meg feladatának, ha jó katalógusa van. Jó katalógust azonban nem könnyű csinálni, eltekintve attól, hogy— kevés esetet kivéve — nem könnyű kiadni. Kétféle, egymástól lényegesen eltérő szemponttal kell számolni. A szakember megelégszik kevés, tömören összefoglalható adattal, de annál több képet kíván, lehetőleg minden darabról, hogy ha már a helyszínére nem mehet, legalább képben tanulmányozhassa az emlékeket, amikor hivatkozni akar reájuk. A művelődni vágyó