Protestáns Szemle, 1931

Színházi Szemle - Vajthó László: Színházi Szemle

centrálnia magyarságunknak minden erejét az utánunk következő ge­nerációban. Azok, szegények, mindenesetre illúziómentesen nőnek már fel. Addig is azonban tisztesség adassék a Vozáry Aladároknak, akik a végsőig kitartanak és becsületes, élethalálra menő kézitusával próbálják fedezni ezt a hátuk mögé álmodott nagy visszavonulást. Édes jó Iste­nem, csak ez is ne bizonyulna, legalább ez az egy nem illúziónak, mint annyi sok más egyéb. Karácsony Sándor Színházi Szemle Ifj. Hegedűs Sándor komédiája, A játékos, melyet a Kamara Szín­ház mutatott be, nagy írói becsvággyal megírt munka. Minden szavá­ból látszik, hogy az író valami rendkívülit akart alkotni. A darab tu­lajdonképen ég s föld között játszik, noha a színhely Amerika. De mintha ezzel is csak meséjének távolisága, elvonakozottsága volna je­lezve. Alakjai nem földi lények, ezükben nem vér, hanem az író külö­nös gondolatai lüktetnek s arra valók, hogy egy bizarr életigazságot hir­dessenek. Mi ez az életigazság? Inkább sejtjük, mint tapasztaljuk: a szerző szimbolikusan végzi a következtetést s nem akarja prózai sza­vakká egyszerűsíteni. A játékos voltaképpen nem is a darab főhőse, ez a titokzatos ember, hanem a szerző maga. Az ő szeszélyesen szökellő szellemének van itten kiszolgáltatva néző és szerep egyaránt. Mi a darab lényege? Hol van a hangsúly? A szerző bizonyára azt feleli rá: találjá­tok ki. Alig hiszem, hogy ez a kitalálás egyértelmű lenne a nézők so­raiban. De Chavannes herceg becsöppen egy amerikai társaságba s el­csábítja Straker John feltalálónak feleségét, Ellent. De hamar megunja s már Williamsné leányának, Marionnak udvarol titokban. A herceg szenvedélyes játékos s Williamsné estélyén negyvenezer dollár kártya­adósságot csinál. Greeneway, Ellen elutasított udvarlója, aki éveken át pénzeli Strakert, hogy szerelmet zsaroljon, bosszút akar állani s kifi­zetné a herceg kártyaadósságát, ha neki adná az Ellentől kapott levele­ket. A herceg végső szükségében sem hajlandó erre, de a gyanakvó asz­szonyt meghagyja abban a hitében, hogy képes erre az aljasságra s jól megkínozza. Aztán végső eszközhöz nyúl, egy klubban kártyázni kezd, hogy ha nyer, kifizesse az adósságát, ha pedig veszít, főbelőjje magát. Ezúttal busásan nyer, kifizeti a felsült szerelmi uzsorást s feleségül ve­szi Mariont, aki, úgy látszik, meg fogja őt érteni, legalább ideig-óráig. Ellen mindent megvall az urának; Straker mindent megbocsájt s vissza­vezeti az otthonába. íme, a darab gyarló váza. Képzeljük hozzá még a sok szenvedélyes lobogást, a szangvinikus gesztusokat, a cserbenha­gyott szerelem kitöréseit, a megvillantott revolvert, a viszonzatlan hódo­lat alacsony bosszúvágyát, a férfi hűség határtalan jóságát, mind azt a végletet, melyre ez a darab szinte minden szavában építve van. De va­lamennyi alakon túltesz a herceg. S éppen azt nem tudni, hogy az ő mondanivalóján hol van a hangsúly. Azt hiszem, ifj. Hegedűs Sándor a

Next