Protestáns Szemle, 1931
Színházi Szemle - Vajthó László: Színházi Szemle
centrálnia magyarságunknak minden erejét az utánunk következő generációban. Azok, szegények, mindenesetre illúziómentesen nőnek már fel. Addig is azonban tisztesség adassék a Vozáry Aladároknak, akik a végsőig kitartanak és becsületes, élethalálra menő kézitusával próbálják fedezni ezt a hátuk mögé álmodott nagy visszavonulást. Édes jó Istenem, csak ez is ne bizonyulna, legalább ez az egy nem illúziónak, mint annyi sok más egyéb. Karácsony Sándor Színházi Szemle Ifj. Hegedűs Sándor komédiája, A játékos, melyet a Kamara Színház mutatott be, nagy írói becsvággyal megírt munka. Minden szavából látszik, hogy az író valami rendkívülit akart alkotni. A darab tulajdonképen ég s föld között játszik, noha a színhely Amerika. De mintha ezzel is csak meséjének távolisága, elvonakozottsága volna jelezve. Alakjai nem földi lények, ezükben nem vér, hanem az író különös gondolatai lüktetnek s arra valók, hogy egy bizarr életigazságot hirdessenek. Mi ez az életigazság? Inkább sejtjük, mint tapasztaljuk: a szerző szimbolikusan végzi a következtetést s nem akarja prózai szavakká egyszerűsíteni. A játékos voltaképpen nem is a darab főhőse, ez a titokzatos ember, hanem a szerző maga. Az ő szeszélyesen szökellő szellemének van itten kiszolgáltatva néző és szerep egyaránt. Mi a darab lényege? Hol van a hangsúly? A szerző bizonyára azt feleli rá: találjátok ki. Alig hiszem, hogy ez a kitalálás egyértelmű lenne a nézők soraiban. De Chavannes herceg becsöppen egy amerikai társaságba s elcsábítja Straker John feltalálónak feleségét, Ellent. De hamar megunja s már Williamsné leányának, Marionnak udvarol titokban. A herceg szenvedélyes játékos s Williamsné estélyén negyvenezer dollár kártyaadósságot csinál. Greeneway, Ellen elutasított udvarlója, aki éveken át pénzeli Strakert, hogy szerelmet zsaroljon, bosszút akar állani s kifizetné a herceg kártyaadósságát, ha neki adná az Ellentől kapott leveleket. A herceg végső szükségében sem hajlandó erre, de a gyanakvó aszszonyt meghagyja abban a hitében, hogy képes erre az aljasságra s jól megkínozza. Aztán végső eszközhöz nyúl, egy klubban kártyázni kezd, hogy ha nyer, kifizesse az adósságát, ha pedig veszít, főbelőjje magát. Ezúttal busásan nyer, kifizeti a felsült szerelmi uzsorást s feleségül veszi Mariont, aki, úgy látszik, meg fogja őt érteni, legalább ideig-óráig. Ellen mindent megvall az urának; Straker mindent megbocsájt s visszavezeti az otthonába. íme, a darab gyarló váza. Képzeljük hozzá még a sok szenvedélyes lobogást, a szangvinikus gesztusokat, a cserbenhagyott szerelem kitöréseit, a megvillantott revolvert, a viszonzatlan hódolat alacsony bosszúvágyát, a férfi hűség határtalan jóságát, mind azt a végletet, melyre ez a darab szinte minden szavában építve van. De valamennyi alakon túltesz a herceg. S éppen azt nem tudni, hogy az ő mondanivalóján hol van a hangsúly. Azt hiszem, ifj. Hegedűs Sándor a