Protestáns Szemle, 1933

Cikkek és tanulmányok - Dr. Gárdonyi Zoltán: Kodály Zoltán

Kodály Zoltán Decemberben ünnepeltük ötvenedik születésenapját a magyar zenei élet kimagasló büszkeségének: Kodály Zoltánnak. Ez az évforduló mél­tán volt ünnepe mindazoknak, akik az ő egyéniségét akár közvetle­nül, akár pedig munkásságán keresztül ismerik. Ma azonban már volta­képen minden magyarnak tudnia kell, hogy mit tett Kodály a nemzetéért. Szinte felbecsülhetetlen értékű az a szolgálat, amit ő Bartók Bélával és másokkal a magyar nemzeti kultúráért tett azáltal, hogy megmen­tett az enyészettől néhány ezer népi dallamot. Ezen a téren ő egyike a fő kezdeményezőknek; a mai nemzedék már csak folytatja ezt a munkát és élvezi gyümölcseit. A magyar falu dallamainak feljegyez­getésében távolról sem holmi puszta gyűjtési szenvedély vezeti őt, ha­nem az a meggyőződés, hogy a magyar zenei kultúra alapjainak a hordozója s letéteményese a magyar falu népe. Ez a kulturkincs azon­ban csak a nép ajkán élt s amint újabb nemzedékek váltották fel a ré­gieket, úgy szorultak háttérbe a régibb dallamok az újabbakkal szem­ben. E veszendőbe menő kulturkincs írásbeli rögzítésére tettek ugyan egyesek már a mult században is kísérletet, azonban a magyar nép­dal rendszeres és tudományos alapon történő gyűjtése csak akkor in­dult meg, amikor Vikár Béla kezdeményezése után a fonografikus­mód is követőkre talált. Kodályt a népdalok gyűjtésében nem­csak a veszni indult kincs megmentésének a gondolata vezette, ha­nem a magyar műzene helyes megalapozásának a szempontja is. Ez utóbbi irányban szintén történtek már előtte is kísérletek (Erkel, Mo­sonyi, Liszt, stb.), azonban ezek egyike sem jutott el a magyar nem­zeti zene legmélyebb s legdúsabb táperejű gyökeréig: a valódi nép­zenéhez. A magyar műzene megteremtésének pozitív alapja Kodálynál el­sősorban a magyar falu zenéje s az ebből leszűrhető stílusbeli sajátos­ságok. Ezzel egyenrangú tényezőként azonban rá kell mutatni Kodály gazdag költői leleményére. Alkotói egyéniségének jelleme sok tekintet­ben párhuzamos vonásokat mutat Arany Jánoséval.­­ Ilyen vonás a mindkettőjük alkotásaiban gyakran megnyilatkozó epikai hajlam, a balladaszerű előadásmód iránti érzék, valamint nem utolsó sor­ban az a különös tehetség, hogy a művek tartalmához mindig oly szerencsésen találták meg a megszólaltatás formáját. Ez utóbbi vonás bizonyos klasszikus jelleget ad Kodály művészetének. Erre predesz­tinálja őt a természetes formaérzéken kívül a zenei klasszikusok al­kotásainak beható ismerete is. Azonban Kodály nemcsak a zenetörté­net által elismert klasszikusok művei révén csiszolja állandóan az ízlé­sét, hanem szívesen foglalkozik másodrangú szerzőkkel is, ha műveikből értékes technikai impulzusokat nyerhet. Ez impulzusok, akár a klasz­szikusok, akár mások műveiből nyerte is, elsősorban technikai ter­

Next