Protestáns Szemle, 1937

Tanulmányok és cikkek - Gulyás Pál: Egy százhúsz éves „dilettáns" irodalmi tanulmány (Domby Márton Csokonai-életrajza)

félévig baráti, ill. „barátságos" viszony fűzte. (Tehát öt évvel volt fiatalabb a költőnél.) Aztán Pestre került s ott működött mint tabuláris ügyvéd. 1858-ban a pesti theologiai intézetre hagy­ta könyvtárát. Meghalt 1864 május 11-én. Mit csinált „gátfalvai" Domby Márton nyolcvanhat éven át? Majd három akkora ideig élt, mint tanára, barátja és bálvány­képe, Csokonai. S hogy tudott egy ilyen hosszú időtartamra be­osztott élet a Csokonai-féle heves és gyors oxidációra ilyen érzé­kenyen rezonálni! Hiszen ő maga olvassa rá Csokonaira fran­ciául és magyarul: Les âmes trop sensibles ne sont pas de longue durée. Az érzékeny Lelkek nem tartósak (45. old.). Hogy tudott a nagy, kényelmes, lassú beosztás ennyi érzékenységgel echózni a pillanatnyi beosztásról? 1816-ban, a Csokonai-életrajz kelte előtt, még egy műve je­lezve van a lexikonban. E művét nem olvastam. „Tükröcske egy fickópoéta számára. Első darab azon esetre, ha a fickó nem szelí­dül." A nyomtatás helye hiányzik. A Csokonai-tanulmány előtti korszakot könnyen rekonstru­álhatjuk. Kollégiumi évek. Sőt a tanulmány támpontot nyújt még egyéb, kollégiumon kívüli mozzanatokra nézve is. „Az ő Versei­nek nagyobb része lefordíttatott Németre, és Párisbann vólt gyö­nyörűségem 1807-ben, a Seine partján a Held világánál némely ott lakó felvidúlt Magyaroktól, sőtt a Magyar Daliba szeretett Francziáktól danolni hallani Csokonaynak a Csikó bőrös Kulats­hoz írtt Énekét, a mi azó­ta többször megesett." (59. old.) Csokonai kollégiumi tanítványa és Csokonai dalai a Szajna partján, a napóleoni Párisban, a Gloire zenitje idején... De mi történt Domby Mártonnal Csokonay-műve megjelenése után? Mi történt vele lélek szerint? Íme, az elmúlt magyarság temetőjéből, mint egy csomó egy­másra hányt kártyából, kisodor a végzet néhány levelet. S Domby Mártonon, az eltemetett század „francia műveltségű" magyarján át megidéződik Debrecen száműzött dalnoka, Csokonai. A Domby-féle írást a magyarság lényeges könyvei közé so­rolom. Ugyanabban az évben jelent meg, mint amikor Kölcsey Ferenc Csokonait elítélő hírhedt kritikája. Vett-e róla tudomást Kölcsey Ferenc? Találkozott-e a két írás egymással. Aligha. A Kölcsey-kritika minden iskoláskönyvbe bekerült, Domby Mártont pedig inkább csak a szakértők, de azok közt is inkább csak a Cso­konai-ínyencek ismerik. Voltaképen még ma is el van temetve. Valaki azt vethetné közbe: Hogy lenne eltemetve Domby Márton munkája­? Hiszen minden Csokonai-életrajzba felszívód­tak megállapításai! Valóban, Toldy Ferenc „anyaghalmaza" fel­szippantotta, Haraszti Gyula monográfiája pedig szétpasszírozta. Nézzünk tehát szembe magával a Domby-könyvecskével. A

Next