Protestáns Szemle, 1937

Tanulmányok és cikkek - Gulyás Pál: Egy százhúsz éves „dilettáns" irodalmi tanulmány (Domby Márton Csokonai-életrajza)

mint Révai, Kazinczy és Horvát Endre, mégis... Csokonai a maga expressióinak ritkán tudta megadni az újság ingerét. S ennek oka egyenesen a köznép nyelvéhez való ragaszkodás." (Kölcsey Ferenc: Csokonai V. Mihály Munkáinak kritikai Megítéltetések Kft.817.) * „Az ő szavai, kifejezései is egészen méltók az ő gondolatihoz. Némelyek könnyűk, mint a Zefir, mások a teher miatt nehezen hömpölygők..." „Vett elő olykor-olykor szokatlan szókat is, de az ő különben merész s új Ideákkal termékeny Lelke új szókat tsinálni nem mert, tudván, hogy az Ideák az övéi, mellyekben szabadon gázolhat, a nyelv pedig a Nemzet tulajdona, mellyel kénye szerint gyomrozni, vagy rajta erőszakot tenni nem szabad. Mely intő példa ez, ezen szó szülésbenn vajúdó idő szakasznak! ezen logimachias Secu­lumnak!" * Az utolsó idézet Domby Mártontól ered (26. old.), aki Tratt­ner János Tamás betűivel irt, német, latin és francia esztétikai munkákat forgatott, kozmopolita volt, Pesten ügyvédkedett és „debreceni" módon gondolkozott. Már t. i. mestere és barátja, Cso­konai Vitéz Mihály debreceniségével. Várjon az idő melyik ellenmondást igazolta. Melyik érvényt? A két országos hírű vezető Literátort, vagy a laikus tabuláris ügy­védet, aki a Csokonai-életrajz után visszaesett a névtelenségbe, a nem-irodalomba­? XII. „Hát mit observált az Úr?" E „kis breviárium" voltaképen a Debreceni Körnek a nyelv­újítással szemben elfoglalt álláspontját mutatta be, Csokonai nyelvművészetének pajzsa alatt. Domby az előbbivel szoros kap­csolatba hozza Csokonai V. Mihály megfigyelőképességét. A mi mondatszerkesztésünk, de Domby szavai szerint: Csokonai szinte külön-külön meglázogatta az elibe került tárgynak minden portzi­káját (27), nem hiába szerette annyira a Füvészi Tudományt és a Természeti Históriát (30.), nem hiába volt mindennapi kenyere a botanizálás (46.). „Az ő észrevételeit valamely dologról hallgatni merő mulat­ság és musika volt.. .,... gyakran eggyütt látván valamit, vagy eggyütt lévén valamely történeten, mihelyt beszélgetésre jöhettünk, mintha jelen sem lettünk volna alig vártuk, hogy sorra tudakozhassuk tőle.

Next