Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)

1838-04-08 / 28. szám

Pest Április .Megjelen e’ díva díj­ság Isetenkint 2s/.ev. Helyben félévi dija 4 frt. , egész évi 8 firt. Postán 5 fr. és 10 fr. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET DIVATVIlÁGIJÓt. 381,ll. szám. Előfizethetni nj - világ nte/.akan Reis­inger liá/.ban 554 irv szám alatt. És minden cs. kir. posta hivatalnál. Negyedik év* Szent a’ Törvény ! szent a’ Béke ! „ Ez legyen Hazánknak éke. Buso fele. A’ GYÚJTOGATÓ­ŰL. (A’ RÉGI IDŐKBŐL.) SÓSRÉVY­TŐL. (Vége.) III. Ej volt. — Gyászba öltözött már a’ föld ’s síri csend lebegett bú­ teljes keblében. Ő az eltávo­zott, az elhunyt napot gyászold, ’s mégis azt lehete sejteni, hogy az életre méltatlan, rosz emberek miatt szomorkodik, fájlalván ezeknek terhét viselni. ’S ezt ki tudja nekem megmon­dani, ha nem azért szomorkodott e ? Mély álom­ba’ szendergett a’ világ, minden ember’ szemét álom fogta bé, csak két szívtelenét nem, ’s ez M* és szolgája Gáspár vala... „Keljen föl uram! és menjünk.44 — Szála a’ szolga urához most, minekutánna szobájábúl át ment e mezébe, és felkölté. „Hová illy hamar, hisz’ még azt sem tudom, hogy állunk?44 „Minden jól van, csak menjünk, ne várjuk meg a’ hold felső­.44­’S most nyilék a’ várkapu két lovag sebe­sen vágtatott ki rajta egyenesen a’ szomszéd falunak tartva — hol a’ molnár lakott — hamar eltűntek szem elöl. Iszonyú hegyek között visz ezen faluba az út, ’s talán útnak sem lehet nevezni; mert a’ két ol­dalon eget hasító szirtek csak annyi hézagot hagynak, mellyen egy keskeny patakcsa lecsör­gedezhet. A’ patakcsában pedig minden tíz lé­pésnyire egy-egy kőhalom mosatja magát a’ (1838.) tiszta viztűl; ’s ha kocsi megy erre, csak igen keservesen közölheti a’ kő­halmokat. Én már kétszer kegyeskedtem megátkozni ezen neveze­tes utat, gondolom! e’ szívességet másoktól is szerencsés volt megnyerhetni. — Ezen lehetne segíteni; de — — — Jó darabig szótalanul haladtak az égi baglyok, de itt nem álhatván egyik sem a’ dicsőséget, mo­rogni kezdtek az út ellen. Lovaik orra buktak ’s csak hajszálon függött mindkettőnek élete... Épen akkor jött fel a’ szelíd hold, midőn sok csavargás után végre kiértek a’ legroszabb út­ból , ’s azonnal az illető falu’ szélén voltak. „Meg mondám, s­essü­nk, mig a’ hold fel nem jő.44 — — Szakasztá félbe Gáspár a’ hosszú csöndet. „És mit akarsz te azzal a’ holddal, ki téged nem bánt?44 „De hogy nem bánt! Hanem mindjárt jól lesz most, hosszú fekete felhőbe fog bukkanni, ad­dig is álljunk meg , hogy elmondhassam mit te­endők vagyunk.44 M* mind eddig mit sem tudott Gáspár tervei­ről; de azonban nyugodtan követte őt e’ rész­ből, mert tudta, kire bizá dolgát; nyugodtan — mondom — de nem mintha semmivel nem gon­doló ember lett volna, hanem mivel Gáspárt illy dolgokban mindenkor élesebb eszünek ismerte; ’s ez őt soha sem csalta meg; sőt mindég az ellenkezőt tapasztaló. „Tudja e uram! hogy a’ molnár’ majorsága egy puskalövésnyire van a’ házától ?44 — Kezdé Gáspár a’ tanácskozást.-----­„Tudom....’s mit akarsz vele ?44 (28) IS 38.

Next