Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-03-21 / 22. szám
Ötödik év. Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Előfizethetni kígyó utczában, kígyó patikától Iső kapu, 3dik házban, és minden cs. kir. postahivatalnál. Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 fit., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 frt. p. BSSwUt fémek alatt. Síken SS-dik szám. TARSAS ETET ES A’ két festő. (Olasz Novella.) Flórenczben az angyalokhoz czimzett zárdában ünnepélyes készületek tétettek a’ pisai érsek illő elfogadására. Ezen fő pap az apátasszony kérelmére itt egy képet vala megszentelendő a’ kápolnában, mellyet Castagnói András, egy az érsek pártfogásában álló fiatal festő készített. A’ festő, kinek egy csoport imádságba elmerült angyalt kelle lefestenie, az érsek iránti tekintetűül arra is engedelmet nyert, hogy mintául a’ zárdában nevelés végett lévő lánykák közül a’ legszebbeket ’s igézőbbeket választhatá. A’ fő tisztelendő asszony ez esetben szigorú szabályaitól a’ művészet kedvéért eltért, minek következése az jön, hogy a'művész’ kezeiből egy remek darab jöve létre. A’ győzedelem napja földerült a’ festőre nézve , és még is ifjú arczán egy magyarázhatatlan komolyságnak szomorú vonásai ömlöttek szét. Pillantásai bevégzett munkája feletti elégedetlenségét árulták el, és minden bizonynyal ecsetével egy az egészet megsemmisítő húzást teendett, ha az újra kezdhetésre engedelmet reméllt volna. Az apát-asszony szánakozva osztakozott a’ művész komorságában, és a’ kápolnában hol a’ festő dolgozott, egy utósó ülést engedve, ki lángoló szemeit a legszebb lány-csoporton legeltethette. „Olly elcsüggedt és szomorú ma kegyed,’ kezdé szíves hangon az apát-asszony — „és mi részt veszünk bánátiban. Mi nehezen fogjuk többé egymást látni, de emlékezni fogunk kegyedről, és messze elhangzó dicsőségének (1839) híre e’ magány falain is keresztül törend ’s emlékét szebbé teszi.“ — „De Isaura! — fordult hirtelen egyikéhez a’ lánykáknak — miért szegzed szemeidet a’ föld felé? nem tudod-e, hogy neked szüntelen a’ festő szemeibe kell nézni, míg társnéid az ég felé irányozzák pillantásaikat ?“ A’ fiatal lányka engedelmeskedett, nedves szemeit a’ festőre emelte, és halavány pirosság borította el angyali arczát. „Már gyakran megrövidíté kegyed üléseit —■ folytatá ismét az apát - asszony a’ festőhöz fordulva — érdekes elbeszélései által. Most utoljára szívesen vennék, ha ifjabb évei’ történeteit mondaná el, mert ő kegyelmessége a’ pisai érsek mondá nekem, hogy a’ festői pályára, úgy szólván, egy csuda által vezéreltetett.“— „Ó, mondja el nekünk ezt!“ — kiáltanak egyhangúlag a’ gyenge szüzek. — „Engedelmeskedem“ válaszolt András szemeit Isaurára függesztve, mintha tudani akarta volna ez által vele, hogy csak egyedül neki engedelmeskedik. Mint szegény gyermeknek, és életem elsői éveitől kezdve árvának, nem maradt egyéb hátra, mint Castagnóban, honnét nevem veszi eredetét, suh-nyájat őrzeni. úgy látszik, mintha az ember már gyermek éveiben jövendője felül valamit sejtene, mert azon hosszú idő alatt, mellyet igy töltenem a’ sors kényszerite, gondolatim fellengzőek valónak, ’s alacsony helyzetemen túl szárnyalok , mellynek még is egykori életemnek kelle lenni és még jövendőm (22)