Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-03-21 / 22. szám

Ötödik év. Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Előfizethetni kígyó utczában, kígyó pa­tikától Iső kapu, 3dik házban, és minden cs. kir. postahivatalnál. Megjelen e’ divatuj­­ság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 fit., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 frt. p. BSSwUt fémek alatt. Síken SS-dik szám. TARSAS ETET E­S A’ két festő. (Olasz Novella.) Flórenczben az angyalokhoz czimzett zár­dában ünnepélyes készületek tétettek a’ pisai érsek illő elfogadására. Ezen fő­ pap az apát­asszony kérelmére itt egy képet vala megszen­telendő a’ kápolnában, mellyet Castagnói An­drás, egy az érsek pártfogásában álló fiatal festő készített. A’ festő, kinek egy csoport imádságba elmerült angyalt kelle lefestenie, az érsek iránti tekintetűül arra is engedelmet nyert, hogy mintául a’ zárdában nevelés végett lévő lánykák közül a’ legszebbeket ’s igézőb­­beket választhatá. A’ fő­ tisztelendő asszony ez esetben szigorú szabályaitól a’ művészet ked­véért eltért, minek következése az jön, hogy a'művész’ kezeiből egy remek darab jöve létre. A’ győzedelem napja földerült a’ festőre nézve , és még is ifjú arczán egy magyaráz­hatatlan komolyságnak szomorú vonásai ömlöt­tek szét. Pillantásai bevégzett munkája feletti elégedetlenségét árulták el, és minden bizony­nyal ecsetével egy az egészet megsemmisítő húzást teendett, ha az újra kezdhetésre enge­delmet reméllt volna. Az apát-asszony szána­kozva osztakozott a’ művész komorságában, és a’ kápolnában hol a’ festő dolgozott, egy utósó ülést engedve, ki lángoló szemeit a leg­szebb lány-csoporton legeltethette. „Olly elcsüggedt és szomorú ma kegyed,’ kezdé szíves hangon az apát-asszony — „és mi részt veszünk bánátiban. Mi nehezen fog­juk többé egymást látni, de emlékezni fogunk kegyedről, és messze elhangzó dicsőségének­­ (1839) híre e’ magány falain is keresztül törend ’s emlékét szebbé teszi.“ — „De Isaura! — fordult hirtelen egyiké­hez a’ lánykáknak — miért szegzed szemeidet a’ föld felé? nem tudod-e, hogy neked szün­telen a’ festő szemeibe kell nézni, míg társnéid az ég felé irányozzák pillantásaikat ?“ A’ fiatal lányka engedelmeskedett, nedves szemeit a’ festőre emelte, és h­alavány pirosság borította el angyali arczát. „Már gyakran megrövidíté kegyed üléseit —■ folytatá ismét az apát - asszony a’ festőhöz fordulva — érdekes elbeszélései által. Most utoljára szívesen vennék, ha ifjabb évei’ tör­téneteit mondaná el, mert ő kegyelmessége a’ pisai érsek mondá nekem, hogy a’ festői pá­lyára, úgy szólván, egy csuda által vezérel­tetett.“­­— „Ó, mondja el nekünk ezt!“ — kiáltanak egyhangúlag a’ gyenge szüzek. — „Engedelmeskedem“ válaszolt András szemeit Isaurára függesztve, mintha tudani akarta volna ez által vele, hogy csak egye­dül neki engedelmeskedik. Mint szegény gyermeknek, és életem elsői éveitől kezdve árvának, nem maradt egyéb hátra, mint Castagnóban, honnét nevem veszi eredetét, suh­-nyájat őrzeni. úgy látszik, mint­ha az ember már gyermek éveiben jövendője felül valamit sejtene, mert azon hosszú idő alatt, mellyet igy töltenem a’ sors kényszerite, gon­dolatim fellengzőek valónak, ’s alacsony hely­zetemen túl szárnyalok , mellynek még is egy­kori életemnek kelle lenni és még jövendőm­ (22)

Next