Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-05-05 / 35. szám

Pest Május 5 kén 1839. 35-dik szám. a’ ___ T.­RSAS IIiIJEX Előfizethetni kígyó u­tczában , kígyó pa­tikától Iső kapa, 3dik házban -1 és minden cs. kir. postahivatalnál. Megjeleli e’ divatnj­­­ság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 fit., egész évi 10 fit. Postán 6 és 12 fi­t. p. E­S MJATVMAAt­HOII. Ötödik év’ Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. mise fele. Az eljeg­yzettek­* F­EREXCZHALJXI­m (Vég­e.) X. Az szoba, melly most előttünk megnyílik, bútorokra nézve nagyon h­asonlít pestihez, sőt csinosságra nézve sokat felül múl, a’ pam­­lag előtt egy lámpa világította hosszas asztal állott; — a’ pamlag jobb felén egy asz­­szony ült, ki mint látszik az kötést inkább szo­kásból, mint szenvedélyből forgatja; az mel­lette ülő egy ifjú leány volt, előtte könyv — pedig ha jól látok — magyar könyv, ’s képé­ről kivehetni, hogy boszonkodék olvasmányá­ban a’ néni beszédjei által magát olly sokszor háborítva látván. A’ zugban kályha mögött ült egy férfiú, kit kora mellett ás lehet még mon­dani , úgy tetszik nem annyira meleget keresni ült oda, hanem hogy éppen átellenben annál gyakrabban vethessen az olvasóra tekinteteket, mellyeket a’ figyelmező talán szerelemnek mon­­dana. — „Kaptál levelet, és ígért pénzt Ballaitól“ kérdé az asszony elmerült fiját. — „Megkaptam, az az egyetlen hiba, hogy igen is pontos!“ jegyzé meg a’székéről felkelő. „És Pálról mit írnak?“ kérdé Lenka, ki látván, hogy a’ sok zavartatásban nem boldo­gul­t a’ könyvet fére tette. — „Pálról a’ gaz gyermekről? — szólt a’ néni — ki évek alatt egyszer látogatja meg apját, hogy írhatna arról valamit?“ (1839) — „Semmit éppen semmit!“ volt a’ kérdett válasza — szememben ő egy méltatlan gyer­mek , mint apjára, mint te reád Lenka!“ „Miért? Ő ellenem mit sem vétett!“ mon­da a’ lányka szokott szerénységgel. — „Hirtelen irántad! — erősité Kövesd Sándorné’s egyet köhögött, mit az ember mind­annyiszor tenni szokott valahányszor igazat nem mond. „Hűtlen lenne? ő, ki még a’ szerelmet sem ismeri, ’s már arról vádolja, hogy abban állhatatlan ? ő még egész gyermek.“ — „Még egész gyermek — hevesen fogta fel e’ szókat a’ nő, mint a’ mellyek, meg lé­vén czáfolva kisegítették — ő még egész gyer­mek, ’s mikor alkalmas lesz­ a’ házassághoz, a’ te rózsáid már elvirágoztak, emlékezz meg leány, asszonynak egyszer van tavasza nem évenkiirt, életére.“ „Mitől kell tartanom — viszontá Lenka könnyeden— én nem várok, én csak várako­zom , férjről már biztosává vagyok.“ — „Jézus Mária még legalább nyolcz évet várakozni, jegyesed akkor tekintetedtől elijed­ne , megvetne. „És azután kisvárosunk gú­nya, a’ kikaczagtatás téged megemésztene“ kettőzteté anyja állítását a’ fiú, s ostromba vették a’ leányt, a’ természettől is könnyen hívőt, mennyire mentek a’ jövő megfogja mir­­tatni. — Ezen éppen­ mondottak ellem­ében látszanak a’ leánynak csak három holnap előtti viseleté­vel is , azért nem fog ártani kissé átfutni azon­ elveket , mellyek neveltetésében használtattak. (35)

Next