Rakéta Regényújság, 1977. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-04 / 1. szám

Elmúlta­k az őszi versenyek, és Ben, az elcsapott zsoké, ettől kezdve egy fehér fejkötős, töpörödött öreg asszonykára kez­dett gondolni, aki egész életében rágni való dohányt csoma­golt Sidney és Monkey urak üzletében egy londoni magazin verejtékes, gázlángos mélységében. És Ben, az elcsapott zsoké, kötőféket dugott a zsebébe, amelyre majd felhurkolja magát akár a Stefánia úti víztoronynál, a kövér Müller Karcsi ven­déglőjének közelében egy elhagyott kerítésre (és utolsó percig hallja a pohos, madárfejű Grinzinger bácsi zenekarának játé­kát a vendéglőből, ahol reggelenként mámoros gavallérok, úr­hatnám fiákeresek és éjjeli lányok táncolnak), akár egyszerűen kisétál egy alkonyattal Ben a városligeti versenypálya közelé­be, a másodosztályú hely végére, ahol elvégződik a korlát, és letaposott, ingyenes nézőközönségtől letördelt gallyú fák kö­zött (ahol a versenypályáról kitiltottak szoktak a fűben heve­­részni, és a palánkon át fogadásaikat lebonyolítani, és ahol az elcsapott zsokét, Bent a hazárd házmesterek, facér pincérek, tönkrement játékosok ájtatosan hallgatnák), ólmos novemberi ég alatt majd csak talál egy helyet, ahová a kötőféket megerő­sítheti ... az ember hangtalan, elhagyott versenypályán a fehér póznák között felejtettek egy messzire feketéllő számot, az 5-öt, amely száma volt Capt. Redgrey lovának, Rizibizinek, amelynek hátán egykor Ben a Nagy nyári handicapet meg­nyerő ... Ben, az elcsapott zsoké, körülbelül második esztendeje ten­­gett-lengett foglalkozás nélkül Budapesten. Két esztendő, az hat verseny-meeting; tavasszal a mindenüket felvett zsokék és trénerek számára futnak a lovak, nyáron a publikumnak, ősz­szel végül azoknak, akik egész esztendőben jegyezgettek, meg­figyeltek, számon tartották a lovak futását, mint csillagászok a csillagok járását, akik ajándékkal lepték meg a zsokék sze­retőit, kijavították az idomárak fogsorát, cipőt varrtak az ab- Ghrudy" Gyula 3

Next