Rakéta Regényújság, 1992. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-31 / 13. szám
.. iIVAKETA 33" Volt egyszer egy színházi legenda. Fedák Sárinak hívták. Egyet jelentett a 20. századba átlépő megújított modern színházművészettel. Vele és általa győzött a kor igazi műfaja, az operett. Egy cseppet sem szép, rövidlátó, ritkás hajú, gyenge hangú színésznő, amikor a színpadra lépett, valami megmagyarázhatatlan csoda kezdődött. Vörös Tibor a rokon személyes elfogultságát vállalva rajzolja meg a második világháború után elhallgatásra ítélt színésznő portréját. A BOB HERCEGTÉRDIG VIRÁGBAN A második nyáregyházi levél: „Tiborkám... ...nézem az ablakomat, melyre a természet jégvirágot rajzolt! Mennyi gondosság, gyöngédség, aprólékosság, hóból, jégből, hidegből, oly választékosan és figyelmesen rajzolva, mint a japán művészek munkái, akik már csak a lényegeset akarják elmondani a világról. Nézem a jégvirágot ablakomon, s alázatot és ernyedetlen készséget tanulok a szerkezetnek ebből a kis tökéletes remekéből, melyet a természet varázsolt ablakomra. Nézem a jégvirágot, kályhámban pattog a jó alföldi akác. Én vágtam kis szekercémmel. A kályha felől nemcsak meleg száll, de az imént elfogyasztott alma héjától finom alma illata is. Képzeld, Huszka jelentkezett nálam, írt, és egy csomagot küldött. Holnap, december 20-án lesz ötven éve, hogy a Bob herceg színre került. Jenő rettenetesen feldúlta öreg szívemet. Megtaláltam a Bob herceg szép kötésbe kötött száz színlapját. Nem a századikat, hanem mind a százat. Mert minden előadáshoz új színlapot nyomtattak, hirdetvén, hányadik előadás megy aznap. Száz előadás egyfolytában, száz plakát. Nagyon nagy dolog volt ez akkor. Egy albumot is találtam, benne az összes Bob-képek. Majd elküldöm veled Huszkának. Neki minden kottáját, emlékét, fényképét, még a zongoráját is megsemmisítette egy bombatalálat, ami lakását érte. Nagyon boldog lesz azzal, amit küldök. Hiszen a Bob herceg nemcsak az én pályámnak, de az övének is igen fontos állomása volt. A csomagban, amit az évfordulóra küldött, gondosan be volt pólyálva az a Bob herceg -szobor, ami a zongoráján állt. Ez csodával határos módon, teljes épségben megmaradt a romok alatt. Most az én szobámat díszíti. Sietek vissza az ágyba, mert nem jól érzem magam, kissé megfáztam. Ölellek szeretettel: Zsazsa. ” A boldog békeidők szép emlékeiről, köztük a Bob hercegről Zsazsa gyakran mesélt Nyáregyházán. - Itt, a falusi téli csendben esténként elgondolkodom. Eloltom a kis lámpámat, ülök ebben a hatalmas bőrfotelben, és megrohannak az emlékek, melyek sokkal erősebbek, és sokkal nagyobb urak, mint gondolnánk. - Mostanában, hogy Bob úrfi ötvenéves lett, gyakran jut eszembe életem talán legmámorítóbb emléke, 1903. április 8-nak estéje. A Népszínház ünnepi díszt öltött ezen a napon. Ormáról díszes zászlók lobogtak. A két erkélyt színes drapériák tarkították. A falakra ragasztott pirosfehér-zöld plakátok nagy betűkkel hirdették, hogy ma van Fedák Sári főszereplésével a Bob herceg századik előadása. Zsazsa díszes albumában lévő kritikákat olvasgatjuk. „Két istenáldotta tehetsége volt a mai este: Huszka Jenőé és Fedák Sárié... Fedák Sári az utcai suhanc és a királyfi kettős lényét, egész húszéves bohó fiatalságát, szerelmét, örömét és bánatát, duhajságát és kétségbeesését száz színben tükrözte vissza. Ezer ötlettel és mégis"végtelenül egyszerűen, ne vegyék rossz néven, ha azt mondjuk: nemesen és komolyan játszotta el bolondos szerepét... szép volt, pompásan táncolt, és kicsiny hangjával gyönyörűen énekelt...” - Száz előadás egyfolytában. Erre még nem volt példa a magyar színpadokon. Illetve egyszer mégis megszakadt a sikersorozat. Küry Klára kierőszakolta, hogy bemutassák vele a Casanova című operettet. A darabot egy hét múlva le kellett venni a műsorról, mert mindenki a Bob herceget kívánta látni. A Népszínház koronázatlan királynője, Küry Klára, enyhén szólva nem volt boldog tőle. Nem tudta azt, amit én már megtanultam, hogy az új sikereket, a nagy sikereket ki kell várni. Mert csak kettő történhet: vagy tényleg olyan nagy a siker, mint amekkorának látszik, és akkor régen minden mindegy, vagy nem olyan nagy az a siker, mint amilyennek látszik. Ez esetben pedig sokkal okosabb csendben ülni... Mind a száz este száz plakátja után Zsazsa elővette a kis vitrinből a Bob herceg ezüstlantját és egy gyönyörű ezüsttálat, mely azoknak a nevében készült, akik mind a száz Bob herceg előadást végignézték. Az operett egyik feladásának végén tíz percen át hullt a virágeső a színpadra. Oly tengernyi virágot hozattak Olaszországból erre az alkalomra, hogy ennek árából két vármegye kivándorlóit lehetett volna talpra állítani és itthon marasztalni, hiszen ezeket a kivándorlókat fejenként tíz koronáért adta el Amerikának a Tisza-kormány. A Bob herceg előadássorozata után hazautaztam Beregszászra. Egy nap elsétáltunk apámmal a munkács-beregszászi útra. Oda, ahhoz a kereszt „Ha az emberek összetartanak és kéz a kézben komolyan dolgoznak, az olyan erő, melyet megsemmisíteni majdnem lehetetlen. " (Fedák Sári: Útközben) - hez, ahol elbúcsúzott tőlem, amikor elindultam Budapestre Rákosi Szidi színiiskolájába. Itt leültünk egy pillanatra a kereszt alá, a kőre. Szemben volt az a telek, amit apám évekkel korábban megvett és úgy tervezte, ha elegendő pénze lesz, épít rá egy családi házat. Tervezni könnyű volt, csak a pénzt megszerezni volt nehéz. A táskámba nyúltam, és kivettem egy betétkönyvet. Átadtam apámnak. Az összeg bőven fedezte a ház építési költségeit. A betétkönyv nem volt névre kiállítva, csak annyi volt rajta: „BOB HERCEG”. Budapesten első dolgom volt, hogy a Zsazsa által küldött albumot és a száz plakátot átadjam Huszka Jenőnek. A népszerű zeneszerző így emlékezett viszsza Fedák Sárira és a Bob hercegre: - Még Szegeden ismertem meg az akkor tizenhat éves Fedák Sárit. Igazán helyes lány volt. Akkor kezdett énekelni tanulni. Muzikális volt, és ahogy kis hangjával énekelt, abban volt valami eredeti báj. Amikor Pesten a Toledad című operettben bemutatkozott, az évekkel korábban komponált „Gumirádlis”kuplémmal, azonnal nagy sikere lett az operettcsillagok minden intrikája ellenére. Én szívvel-lélekkel a még kezdő színésznő mellé álltam. Zsazsa nem is lett hűtlen hozzám sohasem. Rövidesen elhalványította az összes divatos díva tündöklését. A Floredórában is énekelte Zsazsa egyik dalomat, míg egy másikban elképesztő sikerrel a Beöthy lászló szövegére komponált sanzonomat, a Két verebet. Ezt csakhamar egész Pest dúdolta és dúdolja mindmáig. Én pedig VÖRÖS TIBOR A Fedák A Király lelke